Orbán háborúja Brüsszellel - Jaj a nem fideszes civileknek

A magyar belpolitika legfontosabb kérdései közé emelte évértékelőjében Orbán Viktor kormányfő a civilek ellen meghirdetett harcot. A deklarált cél a külföldi pénzen működő szervezetek befolyásának csökkentése, ám a valóságban ezek az egyesületek és alapítványok – a korábban egy szólásszabadság-perben Orbánt is sikerrel képviselő TASZ-tól a jogvédő Helsinki Bizottságig – nem rendelkeznek érdemi, a politikai napirendet vagy erőviszonyokat módosítani képes befolyással.

A kormányfő az évértékelőn úgy fogalmazott, hogy „Soros György szervezetei” a migránsok beszállításán dolgoznak, és ez ellen ő fel fog lépni. A számok ugyanakkor azt mutatják, hogy senki sem hozott annyi idegent az országba, mint - a letelepedési kötvényekkel, a 2015 őszén érkezők regisztráció nélküli beengedésével és a moszkvai vízum-shoppal - maga a kormány.

Ami pedig a másik, szintén gyakran hangoztatott szempontot, az átláthatóságot illeti: az Orbán-kabinet a kormányváltás óta több lépésben drasztikusan megnövelte a nonprofit szektor bürokratikus terheit, folyamatos ön-átvilágításra és nyilatkozattételre kötelezve az érintett szervezeteket, így a civil szektor már most is transzparensebb, mint a kormányzati adminisztráció. Miközben például az ön-bevallása szerint is politikai tevékenységet végző és a Fidesz politikáját támogató CÖF-CÖKA konglomerátum pénzügyileg teljesen átláthatatlan.

A Civil Összefogásnak nevezett Fidesz-segédszervezet évek óta törvénysértésben él – a civil törvény szerint a nonprofit szervezetek nem folytathatnak párt érdekében végzett tevékenységet –, ám talán ennél is súlyosabb baj, hogy egyáltalán nem tud elszámolni a gazdálkodásával. A CÖF visszatérően olyan szervezeteket tüntet fel támogatóként, amelyek mit sem tudnak arról, hogy Orbán civiljeit támogatnák. Tavaly épp így járt például a Magyar Pumi Klub és a református zsinati iroda is. Vagyis ha a kormánypárt olyan szervezetet keres, amelyik annak ellenére is beleszól a politikába, hogy nem szavazott rá senki, és tisztázatlan eredetű pénzeket költ politikai célokra, különösebb kutakodás nélkül is rábukkanhatna a Fidesz-közeli CÖF-re. Ráadásul az Orbán-kormánytól egyáltalán nem áll távol az a gyakorlat, amelyet „sorosozás” közben ostoroz, hiszen ő maga bőven szán magyar adófizetői pénzt más országok politikai klímájának civil szervezeteken keresztül történő befolyásolására. Legutóbb a miniszterelnökség adott 220 millió forintot a szlovákiai Libertate nevű alakulatnak.

A kormányzat a Norvég alap pénzosztó rendszerének és támogatottjainak pellengérre állításával már tartott egy sikeres civilellenes főpróbát. A mostani ciklus elején maga a miniszterelnök rendelte el a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálatát a norvég pénzek körül, ám a házkutatásokkal, az adószámok felfüggesztésével járó eljárásban érdemi szabálytalanságot nem találtak, a hűtlen kezelés és csalás vádjával indított büntetőügyeket bűncselekmény hiányában zárták le, a bíróság pedig kimondta, hogy a szervezetek székhelyén tartott házkutatás megalapozatlan és jogellenes volt.

A megkövetés helyett a vegzatúra folytatására kell számítani: Kósa Lajos bejelentése szerint a Fidesz-frakció márciusban nyújtja be a törvényjavaslatot, amely biztosítja „a külföldi szervezetek magyarországi fiókszervezeteinek” átláthatóságát. Vagyis azokat a szervezeteket, amelyek külföldről kapnak pénzt, arra kötelezik majd, hogy hozzák nyilvánosságra az adomány feladóját, nagyságát és célját, ami első ránézésre méltányos elvárásnak tűnik ugyan, de számos fél- és egész diktatúra példája szerint általában a megbélyegzés és a retorziók előszobája.