Ferencváros;NB I;OTP Bank Liga;21. forduló;

2017-02-27 06:50:00

Jó estét, jó horkolást!

Akadt olyan fórum, amely még a monoton másfél óra után is „nagy rangadónak” nevezte a gól és játék nélküli FTC–Videoton találkozót, de a fennkölt megállapítás fölötti tűnődés akár engedékenységgel is párosulhatna, hiszen az összegző nyilván nem látott még nagy derbit idehaza. Ahogyan immár generációk nőttek fel igazi magyar slágermeccsek nélkül.

Azon persze szintén el lehet merengeni: létezik-e, hogy a lelkesedés bajnoka a képernyőn sem találkozott valódi futballal abban a korban, amelyben ömlenek a lakásokba az angol, a német vagy a spanyol bajnoki mérkőzések egyenes közvetítései? A lényeg azonban nem ez, hanem az: a tűz csiholója – a többi szekértolóval együtt – hiába próbál hevíteni, a forduló átlag nézőszáma (2925) ismét háromezer alatt maradt, s bár az Üllői úton (8725) csaknem elérték az összes többi meccs látogatottságát, a kilencedik kerületben sem játszottak a boldogító kommandó keze alá.

Egyáltalán nem játszottak.

Nem lepődnék meg, ha a magyar altatóorvosok társaságának tagjai már szövegeznék azt a levelet, amelyben az NB I-es találkozók későbbre helyezését kérik a labdarúgó-szövetségtől. Ha ugyanis a meccsek este nyolckor kezdődnének, a krónikus alvászavarral küzdők is húznák a lóbőrt fél kilenc tájban. Fél hétkor ehhez kicsit korán van, még ha a szempilla hajlamos már akkor is leragadni. Pláne, ha bármely találkozó legizgalmasabb jelenete annak nyomán alakul ki, hogy az egyik csapat védője (Juhász Roland) a másik együttes bekkjére (Hüsing) fejeli a labdát, s az az utóbbi testéről a kapufára pattan. Hüsingről egyébként azt olvastam, hogy az 1300 lakosú Bühren Wikipédia-oldala őt említi a német település leghíresebb szülöttjeként. Ebből bizony nem feltétlenül következik, hogy a sors a tenyerén hordozta a helységet...

Nem tudom, szülővárosában, az uránbányáját ért terrortámadást négy éve elszenvedő Arlitban mennyire büszkék a 21-szeres nigeri válogatott Amadou Moutarira, abban ellenben biztos vagyok, hogy a hallatlan alapossággal kiválasztott egzotikus légiós produkciója tényleg különlegesség: a szélső két egymást követő meccsen nem rúgott egyeneset a labdába. Igaz, úgy általában az FTC sem, amit „fényesen” bizonyít a dupla nulla-nulla. Az előző héten Debrecenben legalább Hajnal szögletrúgásai keltettek némi veszélyt, a második tavaszi fordulóra már ennyi sem maradt. (Azon túl, hogy az ugyancsak gonddal kiszemelt osztrák Djuricin saját csapattársát, a hozzá hasonlóan izgága Kleinheislert lökdöste.) A zöld-fehérek kimagasló legjobbjává így Thomas Doll, a német edző avatható, mivel a hamukára hajlamos közegben kertelés nélkül kijelentette: ilyen támadójátékkal csoda volna nyerni. Az persze nem független a trénertől, hogy miért ennyire álmosító a ferencvárosi futball...

„Aneszteziológusokkal” a másik oldal, Henning Berg Videotonja is tele volt. Fonetikusan megannyi „ics” ragozta a semmit: Hadzic, Lazovic, Scsepovic, Suljic. Közülük kettőt le is cserélt – az egyiket Maricsra – a korszakalkotó stratégának egyelőre nem mutatkozó norvég tréner. Annyi azért a felcsúti felnevelő-fellegvár fiataljaira figyelmet nem fordító, a mezőnyben hét külföldivel, valamint egy harminchárom és két huszonnyolc éves magyarral kezdő fehérváriak mellett szól, hogy az egyetlen igazi labdarúgó-megoldást a szintén alapos felderítés után a Zöld-foki szigetekről Magyarországra hozott Stopira vezette elő: a balbekk oldalról, váratlanul kapura lőtt, és Dibusz kapus bravúrral ütötte ki a labdát a „rövid” felső sarok elől.

A gól nélküli döntetlennel a Videoton visszaesett a második helyre, az FTC maradt a negyedik. A bajnoki címvédő kilencedik kerületiek sovány vigasza, hogy – ha a csapat nem is – sokak gyanúja szerint legalább a klubelnök Kubatov Gábor buzgó listavezető...