Magyar szélsőjobb orosz zsoldban

Mára a magyar szélsőjobboldali paramilitáris szervezetek többségénél felmerül az orosz befolyásoltság gyanúja. A putyini propagandát, amit honlapok tucatjai árasztanak, időnként a kormánypárti média is felerősíti. Juhász Attila, a Political Capital ügyvezető igazgatója arra figyelmeztet, hogy az ezzel kapcsolatos nemzetbiztonsági munkát – a magyar titkosszolgálatok széttagoltságán kívül – a mindinkább oroszbarát Orbán-kormány is nehezíti.

Feltűnés nélkül, az utolsó oldalakon jelent meg a pénteki Magyar Közlönyben: egy tavaly decemberben meghirdetett egyezmény alapján, április elsejétől államtitkokat is kicserél majd a magyar és az orosz kormány. (A decemberi hirdetmény kitér arra is, hogy a magyar kabinet ugyanilyen megállapodást kötött a horvát és a montenegrói kormánnyal.) Mindez különös jelentőséget ad a Political Capital – egyelőre nem publikus, még nem is végleges – elemzésének, amelyben a magyar szélsőjobboldali szervezetek és a Kreml kapcsolatát vizsgálták.

– A kormány mintha elfeledkezett volna arról, hogy Magyarország az Európai Unió és a NATO tagja. Felcserélte a barátot az ellenséggel, tétlenül szemléli, hogy egyre nagyobb teret hódít az orosz propaganda – mondja Juhász Attila, a Political Capital ügyvezető igazgatója.

A tanulmány – amelyet a közeljövőben hoznak nyilvánosságra – a bőnyi rendőrgyilkosság után lényegében felszámolt Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) mellett a Betyársereget és például a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat is az orosz érdekszférába sorolja. Kevés kivételtől eltekintve ugyanez érvényes a többi hasonszőrű társaságra is.

A putyini Oroszország az EU gyengítésére, a térség destabilizálására törekszik. A szélsőjobboldali szervezetek az elutasított liberális értékrend és az amerikai dominancia elleni küzdelem miatt tekintenek szövetségesként Oroszországra, valamint azért, mert abban reménykednek, hogy Putyin támogatja revizionista törekvéseiket.

Csaknem száz magyar honlap és Facebook-oldal terjeszti a rémhíreket, dezinformációkat. Juhász Attila becslése szerint ezek közül a legnagyobb netes oldalak rendszeresen megtalálnak néhány százezer embert. Esetenként a kormánypárti sajtó is beszáll, ezzel az „elérések” száma a többszörösére növekszik.

Nem kétséges, hogy pénzek is mozognak a háttérben, de bizonyosat erről nem lehet tudni. Juhász megfogalmazásával élve: hasznos idióták és profi manipulátorok is az orosz propaganda szolgálatába szegődtek.

Ahogy a bőnyi eset mutatta - a rendőrgyilkossággal Győrkös Istvánt, a Magyar Nemzeti Arcvonal alapítóját és szellemi vezetőjét gyanúsítják -, a hatóságok nincsenek a helyzet magaslatán. Tisztázatlanok a hatáskörök, a különféle nemzetbiztonsági szervezetek munkájában nagyok az átfedések.

A szélsőséges, gyaníthatóan külföldi kapcsolatokkal rendelkező – vagy éppen külföldi befolyás alatt álló – csoportok esetében négy biztonsági szerv is eljárhat: a polgári titkosszolgálatokhoz tartozó Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), a katonai titkosszolgálat (Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat), a Terrorelhárítási Központ (TEK) és a külföldi hírszerzésért felelős Információs Hivatal. A négy szervezet három minisztérium alá tartozik.

A TEK létrehozása után ugyanakkor az Alkotmányvédelmi Hivatalt megfosztották attól, hogy terrorelhárítással foglalkozzon. Ha az AH olyan információhoz jut, amely érinti a terrorelhárítási területet, akkor az ügyet kötelessége a TEK-nek átadni – említ egy újabb feszültségforrást Juhász Attila. Csakhogy a TEK hiába kapott nemzetbiztonsági jogkört, alapvetően nem titkosszolgálati, hanem rendészeti szerv. Hiszen főleg rendőrökből verbuválódott, feltehetően nem rendelkezik a titkosszolgálati felderítéshez szükséges tudással és szemlélettel. Ebből a felállásból Juhász Attila szerint törvényszerű következnek a kaotikus állapotok.

A szolgálatok rivalizálnak egymással, erre ráerősít a szolgálatokat irányító miniszterek versengése, ami nyilvánvalóan nem javítja a munka és az együttműködés minőségét. Nyilvános – például az Index újságírói által feltárt – információkból kiderült: a magyar titkosszolgálatokhoz már 2010 előtt eljutottak olyan információk, hogy a GRU, az orosz katonai hírszerzés „diplomáciai fedésben dolgozó munkatársai” közösen gyakorlatoznak (airsoftoznak) a hungarista MNA tagjaival. Juhásznak nincs pontos ismerete arról, később mi lett a sorsuk ezeknek az értesüléseknek. A jelekből arra lehet következtetni, hogy elvesztek a titkosszolgálati labirintusban.

A TEK-nek ráadásul a rendőrséggel sem jó a kapcsolata. Ennek magyarázata részben a fizetésbeli különbségekben keresendő. A konfliktus másik oka: a rendőrségnél nem nézik jó szemmel, amikor egy-egy nagy figyelmet kiváltó bűnügy elkövetőit a TEK-esek fogják el, azt a látszatot keltve, mintha a felderítés nagy részét is a TEK végezte volna el. Az ellentétek súlyos következményekkel is járhatnak. Juhász Attila emlékeztet rá: ha nincsenek villongások a rendőrség és a TEK között, a bőnyi rendőrgyilkosság talán elkerülhető lett volna.

Mindezek ellenére – folytatja Juhász – a titkosszolgálatok láthatóan igyekeznek tenni a dolgukat, a fő probléma a politikai szinten mutatkozik. Kormányzati nyilatkozatokból is tudható, hogy készült részletes kimutatás a gyanús orosz kapcsolatokkal bíró szervezetekről. A jelentést azonban, úgy tűnik, a kormány a fiók mélyére süllyesztette.

A kormány az orosz dezinformációs tevékenység jelentőségéről sem beszél a széles nyilvánosság előtt. Holott – hangsúlyozza Juhász Attila – az orosz propaganda ellen csak nyilvános eszközökkel lehet küzdeni, ahogy az például Csehországban vagy a balti országokban történik.