Brüsszel kérdőre vonja a kormányt

Publikálás dátuma
2017.03.09 06:00
Kutyavilág vár a migránsokra a déli határnál FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRISTOPHER FURLONG
Fotó: /
Bizonyos szempontból igaza volt Orbán Viktor kormányfőnek, amikor a menekültügyről szólva kedden azt mondta: "ebben a pillanatban is ostrom alatt állunk." Bár a menekültáradatra utalt, valójában most csak kormányát támadják. Egyre több információ lát ugyanis napvilágot a déli határnál történt, a jelek szerint már-már rendszeres túlkapásokról, a menedékkérőket tranzitzónába záró törvénymódosítással pedig az Európai Bizottság és az ENSZ figyelmét is felkeltette.

Hamarosan Magyarországra látogat Dimitrisz Avramopulosz migrációért és uniós belügyekért felelős biztos, hogy „komoly tárgyalásokat folytasson a magyarországi hatóságokkal” a menedékjogi törvény módosításáról - mondta a Népszava brüsszeli tudósítójának Natasha Bertaud szerdán. Az Európai Bizottság (EB) szóvivője egy nappal azután jelentette ezt be, hogy a Fidesz, a KDNP és a Jobbik képviselőinek szavazataival az Országgyűlés – nemzetközi bírálatok sokaságát kiváltva – elfogadta a törvénymódosítást.

Megszólalt Zeid Raad al-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa is, aki bírálta a migrációs válság kezelésével kapcsolatos magyar intézkedéseket és európai terveket. A főbiztos beszámolójában úgy vélte, „messze elmarad a nemzetközi normáktól” a magyar Országgyűlés által kedden elfogadott jogszabály.

A migrációs biztos látogatása kapcsán figyelemre méltó momentum: az Európai Bizottság – amelynek vezető szóvivője, Margaritisz Szkinasz kedden még úgy nyilatkozott, hogy a véleményalkotással megvárják a törvénymódosítás hatályba lépését – vélhetően a heves tiltakozásokra reagálva, és saját gyorselemzésére hagyatkozva döntött mégis úgy, hogy személyes találkozóra van szükség a magyar hatóságokkal.

Közben egyre többen fordulnak a magyar kormány ellen a menekültügyi szigorítás miatt. Az Európai Parlament Zöldek frakciója úgy fogalmazott állásfoglalásában: „Az Európai Bizottságnak kötelezettségszegési eljárást kell indítania Magyarország ellen, mert az nyilvánvalóan megsérti az EU menedékjogi előírásait és teljesen figyelmen kívül hagyja az alapvető emberi jogokat”. A frakció társelnöke, Ska Keller által jegyzett közlemény felszólítja az unió határőrizeti ügynökségét, a Frontexet, hogy függessze fel műveleteit a magyar határon. Közben Christian Kern osztrák kancellár a Die Welt című német lapnak az nyilatkozta: Csökkenteni kell a menekültek befogadásától elzárkózó európai uniós tagállamok közösségi pénzügyi támogatását.

A kabinet nevében tegnap Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter utasította vissza bírálatokat. Mint mondta, a magyar kormány érdemben cselekszik, megvédi a határait, és ezzel védi Európa biztonságát is. A tárcavezető Zeid Raad al-Husszein szavaira reagálva azt mondta: az illegális határátlépés törvénytelen, így kérdéses, miért buzdít a törvények megszegésére az ENSZ emberi jogi főbiztosa? A magyar kormány – tette hozzá – a magyar embereket képviseli, az ENSZ emberi jogi főbiztosa ezzel szemben "alaptalanul vagdalkozik".

Miközben a magyar kormányra mind nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik a törvénymódosítás miatt, egyre több jel utal arra, hogy valóban történtek, hatósági túlkapások a déli határnál, sőt, korántsem egyedi eset volt az, hogy menekültet bántalmaztak egyenruhások.

Kutyavilág vár a migránsokra a déli határnál FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRISTOPHER FURLONG

Kutyavilág vár a migránsokra a déli határnál FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRISTOPHER FURLONG

– Tavaly május óta menedékkérők százaitól hallottunk olyan beszámolókat, amelyek szerint egyenruhások bántalmazták őket a szerb-magyar határon húzódó kerítésnél, vagy már a magyar oldalon – mondta lapunknak Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) magyarországi szóvivője. – Az érintettek elmondása szerint verik őket rendőrségi botokkal és paprika spray-vel fújják le őket. Olyankor is, amikor már elfogták, és visszafelé kísérik az embereket, hogy átküldjék őket a határ túlsó oldalára. A nemzetközi szervezet munkatársa számos ilyen beszámolót hallott személyesen, tavaly nyáron egy afganisztáni menedékkérő mesélte neki, hogy még akkor is ütlegelte hátulról egy egyenruhás, amikor átsétált a kerítés kapuján a szerb oldalra. 

Mindez azért vált most aktuálissá, mert az utóbbi napokban több olyan hír is megjelent a sajtóban, amely szerint a közelmúltban egyenruhások menedékkérőket bántalmaztak Magyarország déli határánál. Az Orvosok Határok Nélkül (MSF) nemzetközi segélyező szervezet kedden a Twitteren közölt fotókat az állításuk szerint bántalmazott menedékkérőkről. A múlt héten pedig a svéd Aftonbladet munkatársa közölt egy riportot a szisztematikus atrocitásokról, amelyeket a magyar belügyminisztérium tagad.

Simon Ernő a Népszavának elmondta: tavaly május és június között, mindössze egy hónap alatt közel 100 menedékkérő fordult panasszal a UNHCR munkatársaihoz. „Olyan emberektől hallottuk ezeket a beszámolókat, akik különböző országokból jöttek, nem beszélték egymás nyelvét, és soha nem is találkoztak egymással” – magyarázta a szóvivő, aki már nem is tudja számon tartani a panaszokat, hiszen munkatársai a helyszínen azóta is folyamatosan hallanak ehhez hasonló beszámolókat. A UNHCR jelezte aggályait az illetékes magyar szerveknek, ám a rendőrségtől többször is azt a választ kapták, hogy a vizsgálat végeztével „nem találtak bűntényre utaló nyomot, és semmi olyasmi nem történt, ami az állításokban szerepel”.

Andrea Contenta, MSF szerbiai koordinátora lapunknak szintén azt mondta, hogy már tavaly februárban is elláttak gyanús körülmények között keletkezett sérüléseket, a menedékkérőkkel szembeni „szisztematikus” atrocitások múlt májusban kezdődtek. Eleinte főképp verés és kutyaharapás okozta sérüléseket láttak el, ám később változtak a sebesülések. „December-január környékén a menedékkérők azt mesélték, hogy a magyarok arra kényszerítették őket, hogy cipő nélkül sétáljanak vissza Szerbiába vagy ruha nélkül ácsorogjanak a hóban” – mondta lapunknak Contenta, aki hozzátette: nem az MSF dolga bizonyítani a beszámolók hitelességét, hanem a magyar hatóságoké.

Ezen a véleményen van az Aftonbladet szerbiai riportját szerző riporter, Staffan Lindberg is. A svéd újságíró február végén töltött el több napot Belgrádban és a határ közelében, s mint azt a Népszavának elmondta: mintegy 20-30 menekült, egymástól függetlenül mesélt neki arról, hogy magyar egyenruhások bántalmazták és megalázták őket. „Azt mondták, hogy mióta elindultak a Közel-Keletről, számos helyen estek áldozatul hatósági erőszaknak, ám tapasztalataik szerint a magyar egyenruhások messze a legerőszakosabbak. A történeteik összhangban voltak a sérüléseikkel, amiket nekem és az orvosnak is megmutattak” – mondta lapunknak Lindberg, majd hozzátette: „Mindig fennáll az esélye, hogy a történetek kitalációk, de személy szerint nem értem, miért találna ki bárki ilyesmit. Nem segít a céljuk elérésében, ha a magyar hatóságokat vádolják. Ez nem segít nekik eljutni Németországba.”

Testi erő, spray, kardlap
Az esetek túlnyomó részében a határ közelében élők lehetnének tanúi annak, mi történik azokkal a migránsokkal, akik átvágják a drótkerítést, és a járőröket elkerülve eljutnak a néhol bokros, erdős, máshol nádas területre, ahol könnyű elbújni. Ha azonban őket próbálja szóra bírni az ember, biztosan nem fogják azt mondani, látták, hogy magyar rendőrök, katonák ütlegeltek migránsokat, vagy kutyákat – pláne szájkosár nélkül – uszítottak volna rájuk. Annyit azonban elmondanak: egyikük sem akarja, hogy a drótkerítésen menekülők jöjjenek át magyar területre, és menjenek innen tovább. Ha migránst látnak, vagy csak a hangjukat hallják, azonnal telefonálnak a határt őrző rendőröknek. Mégis, mit kell akkor csinálnia a rendőrnek, ha a migráns a felszólítás ellenére nem akar megindulni vissza, a határ felé, mert esetleg már sokadszorra próbálkozik? – kérdezte Ásotthalom külterületén egy idős férfi. Hagyja rá a rendőr, hogy ha nem akar visszamenni, akkor sajnos nem tud vele mit kezdeni?
Azt, hogy ilyen helyzetekben mit tehet a rendőr, szigorú előírások szabályozzák. Alapesetben a rendőr először is igazoltatással próbálja a személyazonosságot megállapítani, és átvizsgálhatja a ruházatot, csomagokat. A továbbiakban az elfogás és az előállítás szabályai a mérvadóak, annyi különbséggel, hogy a menekülteket nem a területileg illetékes rendőrségre, hanem a kijelölt tranzitpontra, határátkelőre szállítják. Az előállítás során a rendőr – előzetes figyelmeztetés után – fizikai kényszert is alkalmazhat az ellenszegülés megtörésére, a szökés megelőzésére. Ez jelenthet testi erőt, bilincset, paprikasprayt, sokkolót, rendőrbotot, kardlapot, illetve szolgálati kutyát. A kutyáról a rendőr „biztonsági okból” leveheti a szájkosarat.
A déli határnál helybeliek azt mondták: a migránsok taktikája, hogy egy kisebb csoport megbontja egy helyen a kerítést, magára vonja a járőrök figyelmét, lökdösődést kezdeményeznek. Közben a nagyobb csoport valamivel távolabb átvágja a kerítést, és aki tud, eltűnik az erdőben. Némelyek már tizedik alkalommal próbálkoznak, pontosan tudják, hogy a magyar hatóságok tiltják, amit csinálnak. Erőszakkal jönnek, hiszen átvágják a kerítést – számítaniuk kell rá, hogy a hatóság is erőszakot fog ellenük alkalmazni.

Szerző
2017.03.09 06:00

Gyanús dolog miatt ürítették ki a ferihegyi 2/A terminált

Publikálás dátuma
2018.07.16 10:27

Fotó: AFP/ GEORG HOCHMUTH
A Népszava információi szerint egy utasnál talált "rendhagyó poggyász" miatt kiürítették a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2/A terminálját.
A pontos okokról nem tudok nyilatkozni, az azonban igaz, elrendelték a terminál kiürítését – mondta lapunk megkeresésére Hardy Mihály, a Budapest Airport (BA) szóvivője, aki hozzátette, maga a kiürítés nem szokatlan, ugyanis bombariadók miatt többször is elrendelik. Hardy Mihály megjegyezte, ha súlyos esetről van szó, az ügyben a rendőrség ad majd ki tájékoztatást.
Úgy tudjuk, a lengyel légitársaság, a LOT Varsóba induló járatára akart felszállni egy utas, akinél gyanús csomagot találtak, s a biztonságiak emiatt rendelték el a 2/A terminál kiürítését. A BA honlapján a járattal kapcsolatban annyit írtak, hogy késik az indulása.
2018.07.16 10:27
Frissítve: 2018.07.16 10:27

A banánköztársaságoknak annyi, Orbánék értik, hogy itt a propagandadiktatúrák kora

Publikálás dátuma
2018.07.16 09:59
Illusztráció
Fotó: / VAJDA JÓZSEF
A 20. század diktatúrái a félelemre és elszigeteltségre épültek, de a 21. század diktatúrái új utakat kénytelenek választani. Ezt a tendenciát vizsgálja friss tanulmányában két kutató: Szergej Gurijev, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza és Daniel Treisman, a University of California professzora - számol be a 444.hu. Abból indulnak ki, hogy
az elmúlt években rohamosan terjednek az elnyomás kevésbé véres módszereivel és a köznapok már-már feltűnésmentes átideologizálásával operáló opresszív rendszerek.
A legtöbb ilyen rezsim vezetése választással kerül hatalomra, és megőrzi a demokrácia látszatát azután is, hogy uralma alá hajtotta a politikai intézményrendszert. A kutatók szerint
sikerüket ebben a nyilvánosság manipulálása biztosítja.
Az ilyen rezsimeket "információs autokráciának" cimkézi a tanulmány, és - a közelmúltból és jelenből válogatva - többek között a venezuelai Hugo Chávezt, Putyint, a perui Fujimorit és a malajziai Mahathir Mohamadot, az ecuadori Rafael Correát, illetve Orbán Viktort sorolja az ilyen vezetők közé.
Közös jellemzőik, hogy a magánkézben lévő médiát vagy megvették, vagy a tulajdonosokat gazdasági előnyökkel a maguk oldalára állították. Aki ennek ellenére is kritikusan tudósított, annak perek sorozatával mentek neki, a túlélőkben szépen lassan kialakítva az öncenzúrát. A tanulmány további példaként említi, hogy Fujimori titkosszolgálata megvesztegette az újságírókat, Putyin és Orbán pedig olyan gazdasági eszközökkel befolyásolja őket, mint például utóbbinál az állami hirdetések kiosztása vagy megvonása.
Gurijev és Treisman szerint két tényező határozza meg, hogy egy országban kialakítható-e az újfajta tekintélyuralom. Az egyik az iskolázott, a független tájékoztatáshoz hozzáférő elit nagysága, a másik a lakosság érzékenysége a politikai üzenetekre, azaz a befolyásolhatósága.
Az információs autokráciák egyik fő törekvése, hogy az elit ne tudja meggyőzni a társadalom nagyobbik felét arról, hogy változásra van szükség.
Nem a személyes boldogulás, hanem a politikai tájékozottság erősíti az autoriter berendezkedéssel szembeni ellenállást. Ezek alapján azt a következtetést vonják le:
  • a legfejlettebb társadalmakban a tájékozott elit általában túl nagy, ezért a manipuláció nem elég hatékony, és jó eséllyel marad a demokrácia;
  • a nagyon fejletlen országokban sokszor költséghatékonyabb a nyílt diktatúra;
  • a kettő közötti sávban pedig a demokrácia és az információs autokrácia is működőképes.
A jólétben élő és iskolázott népesség arányának növekedése ugyanis bővíti a kritikusok táborát és felveri a hatalom fenntartásának költségeit. Ha viszont az autoriter vezetők a modernizáció útjába állnak, azt előbb-utóbb az egész társadalom megérzi, ami a propaganda és a kontroll erősítését teszi szükségessé. Ezért a szerzők szerint
az információs autokráciák folyamatos dilemmája, hogy mennyire engedjék fejlődni a társadalmat.
A tanulmány igen optimista előfeltevésre építve még egy következtetést levon: a modernizáció elkerülhetetlen - írják -, így előbb-utóbb buknia kell az információs autokratáknak is.
2018.07.16 09:59