Új Nemzeti Alaptanterv - Horrorisztikus elemekkel

Elkészült a kormány az új Nemzeti alaptanterv (NAT) koncepciójával, a lapunk birtokába került dokumentumból azonban nem sok jó olvasható ki. Bár a "jelenségalapú oktatásra" való áttérés nagy előrelépést jelentene, a mai körülmények között az kivitelezhetetlen, arra pedig még utalás sincs, hogy az oktatás szabadulhatna a központosított állami irányítás markából. Nahalka István oktatáskutató a koncepció bizonyos elemeit egyenesen horrorisztikusnak tartja.

Noha a kormánykommunikáció szerint radikálisan új szemléletű, a XXI. század kihívásainak megfelelő Nemzeti alaptanterv (NAT) kidolgozásán fáradozik az oktatásirányítás, úgy tűnik, hogy a 2012-ben elfogadott NAT alapjain valójában nem kívánnak radikálisan változtatni. Legalábbis ez olvasható ki abból, a köznevelési kerekasztal tagjai számára készült, majd lapunkhoz is eljutott dokumentumból, amely az új NAT pedagógiai koncepcióját is tartalmazza. A Csépe Valéria miniszteri biztos nevével fémjelzett szöveg előremutató elképzeléseket is tartalmaz, ám a koncepció lényegében az eddigi szabályozási logikát követi - valamivel korszerűbb megfogalmazásban.

"Jelenségalapú" oktatásra gondolnak

A szövegben több ponton is hangsúlyosan szerepel, hogy "jelenségalapú tudásszervezésre" kell építeni, ami túllép a ma alkalmazott ismeretalapú, tankönyvekre alapozott oktatáson. A koncepció ugyan nem tartalmaz konkrétumokat, de jelzi, hogy a megújítás területei között kiemelten szerepel a jelenségalapú oktatás tartalmi és módszertani meghatározása. Csépe Valéria egy múlt heti sajtótájékoztatón beszélt arról: nem is tantárgyakban, hanem műveltségterületekben kellene gondolkodni, amelyek az ismeret, a tudás és a készségek köré szerveződnek. A szöveg ezzel kapcsolatban egy ponton megemlíti, hogy például "a természettudomány műveltségterületén a jelenségalapú oktatás alapozó szakasza kritikusan fontos". E fogalom egyébként elsősorban a finn oktatási átalakítások nyomán jelent meg. A gyakorlatban úgy néz ki, hogy a diákok nem tantárgyakba szervezve, hanem különböző projekteken keresztül sajátítják el a tanulnivalót, mindig valamilyen komplex jelenség körül forgó tevékenységek, illetve azok tanulmányozása során. Egy ilyen irányú elmozdulás Magyarországon valóban pozitív lépést jelentene, ugyanakkor a magyar pedagógiai közegben ez a módszer alig ismert (s talán nem is túl elfogadott). Ám ez csak a kisebbik gond. Nagyobb problémát jelenthet, hogy a módszer hatékony alkalmazásához legalább olyan átalakítások kellenének, mint a finneknél. Egy túlközpontosított rendszerben, az iskolák, a pedagógusok szakmai autonómiájának híján a siker kétséges.

Ráadásul számos iskolában a projektekhez, kísérletekhez szükséges infrastrukturális feltételek sem adottak, félő tehát, hasonlóképp járunk majd, mint a mindennapos testnevelés esetében. Utóbbitól nem tekint el az új NAT koncepciója sem, hiába kell tornaterem híján a diákoknak sok helyen a folyosókon (vagy mint Pilisszántón, az iskola széntárolójában) tornázniuk, a mindennapi testnevelés a hangsúlyos nevelési célok között szerepel, csakúgy, mint a nemzeti identitás megerősítése, a hit- és erkölcstan, vagy a művészettel és művészetre nevelés. Utóbbival kapcsolatban zárójelben az szerepel, "kiemelten az ének és zene", amivel akár valóra válhat Balog Zoltán víziója is a mindennapos iskolai éneklésről...

Kevesebb tananyag, a szegregáció marad

Ennek ellenére a szövegben lényegében beismerik, hogy a mindössze öt éve bevezetett NAT nem felel meg a XXI. század elvárásainak, a ma érvényben lévő, az ismereteket tantárgyakba szervező, a területek közötti összefüggéseket nem erősítő, a tantárgyi ismereteket mérő rendszert XX. századinak minősítik. De nemcsak ebben fedezhető fel ellentmondás a koncepcióban. Egy ponton említésre kerül, hogy a ma uralkodó ismeretalapú oktatásban az alaptantervek és a kerettantervek zsúfolttá, a diákok egyre nagyobb hányada számára elsajátíthatatlanná, alkalmazhatatlanná váltak. Néhány fejezettel később viszont már azt írja a szerző, hogy "bár gyakran elhangzik a tananyagcsökkentésre vonatkozó követelés, annak megvalósítása lehetetlen, s szakmailag nincs is értelme". Csépe Valéria szerint "a tananyagot nem csökkenteni, hanem súlyozni kell".

A súlyozás azt jelenti, más és más hangsúly kerülhet a tananyag-elemekre, több vagy kevesebb időt fordíthatnak a megtanulásukra. "Kérdés, hogy ezt a súlyt hol helyezzük el, ki vagy kik határozzák meg. Már korábban is mondtam: a súlyozás valójában a pedagógus feladata kellene, hogy legyen" - mondta lapunknak Nahalka István oktatáskutató. A Civil Közoktatási Platform (CKP) ügyvivője szerint a probléma gyökere ma éppen az, hogy a tananyagot és a követelményeket nem igazíthatja a pedagógus a konkrét helyzethez, a tanulócsoporthoz, a benne lévő egyes tanulókhoz, ez is felülről szabályozott. "Ezt meg kell szüntetni. Igenis a kötelező tananyag óriási csökkentésére van szükség" - szögezte le.

A koncepcióban tényként kezelik, hogy az új szabályozási rendszerben is kellenek kerettantervek, ám Nahalka szerint egy valóban radikális módosításnak fel kellene vetnie a kerettantervek szükségességének kérdését. A kutató szerint kerettantervre valójában nem is lenne szükség, az ugyanis korlátozza a személyre szóló tanítási-tanulási folyamatok szervezését. Ennek ellenére a koncepcióban megjelenik az alap-, az emelt-, valamint a speciális szintű kerettanterv elképzelése is. "Ez egyenesen horrorisztikus. Az ilyen kerettantervek feketén-fehéren a különböző szinten történő képzés legitimálását jelentik, a szelekció, és ezzel együtt a szegregáció intézményesítését. Elfogadhatatlan, nemcsak a kritikusok elképzeléseinek mond ellent, hanem a kormány által hangoztatott elveknek is, így jószerivel az egyenlő bánásmód törvényét is sérti" - véli Nahalka.

Noha a koncepcióban az érettségi megszerzése a XXI. század egyik alapértékeként jelenik meg, arról nem esik szó, ezt az értéket miként rombolja, hogy a kormány 16 évre csökkentette a tankötelezettség korhatárát. Bár említésre kerül például a társadalmi hátrányok miatti "felzárkózásra vonatkozó elvárás", ez sem azt jelzi, hogy a kormány radikális szemléletváltásra készülne. Nahalka szerint az interkulturális, emancipatorikus szemléletű esélyegyenlőtlenségi felfogásmód nem felzárkóztatásban gondolkodik, hiszen arról már bebizonyosodott, a gyakorlatban sosem éri el eredeti céljait, sőt káros következményekkel jár.

Országos egyeztetés, inkognitóban

"Az új alaptanterv kialakításának minden fázisában széleskörű, elsőként szakmai, majd társadalmi egyeztetés szükséges" - olvasható a koncepcióban, melynek kidolgozásáról hónapokig szinte semmit sem tudtak a köznevelési kerekasztalon kívüli szakmai szervezetek, de még a szakszervezetek sem. A dokumentumban egy lábjegyzetben kerül említésre, hogy a koncepcióhoz szükséges feltáró munkát és elemzéseket a köznevelési kerekasztal tartalomfejlesztés és módszertan munkacsoportja végezte. "A lehetséges megoldási utak meghatározását követően országos egyeztetéseken formálódott az alapkoncepció. A szakmai konferenciákon is bemutatott koncepciót 2016 novemberében megismerte, megvitatta és támogatta az Országos Köznevelési Tanács" - olvasható a lábjegyzetben.

Csakhogy az országos egyeztetésekről és konferenciákról a CKP-t alkotó 59 szakmai szervezet egyikének sincs tudomása. "Ha voltak is ilyen egyeztetések, azok teljes titokban, igen zárt körökben összehívott fórumok lehettek, amelyekről utólag sem lehetett információkhoz jutni" - vélekedett Nahalka. Az Országos Köznevelési Tanács tevékenysége amúgy sem túl átlátható (saját weblapja nincs, közleményeket, állásfoglalásokat nem adnak ki), ám úgy értesültünk, az új NAT-koncepció tartalmát Csépe Valéria szóban ismertette a tanács előtt, amely támogatta az elhangzottakat. Az "országos egyeztetéseket" pedig minden bizonnyal a tavaly októberben, Hajdúszoboszlón megrendezett Országos Közoktatási Szakértői Konferencia jelentette, ahol értesüléseink szerint szintén csak szóbeli összefoglalóra került sor. A koncepció újabb szakmai egyeztetései múlt szerdán kezdődtek hivatalosan, a CKP szakmai szervezetei egyelőre sehova sem kaptak meghívót.

Kérdések, válaszok nélkül

Annak ellenére, hogy a koncepcióban egy külön fejezet szól a paradigmaváltás szükségességéről, ez a váltás a szövegben lényegében sehol sem érzékelhető. A dokumentum nem tesz fel olyan alapkérdéseket, mint:

- a tartalmi szabályozásnak milyen mértékben és mire irányulóan kell központosítottnak lennie?

- az új NAT minden tanulóra vonatkozik-e, a szakgimnazistákra is, a szakközépiskolásokra is?

- az új NAT konkrétan hogyan viszonyul majd a bevezetni kívánt kilencosztályos iskolarendszerhez?

- hogyan lehet a legjobb feltételeket kialakítani ahhoz, hogy a pedagógusok személyre szabott módon tanítsanak?

- hogyan kell átalakítani a mai, extrém módon centralizált rendszert ahhoz, hogy az érdemi pedagógiai tevékenység megfelelő keretei alakuljanak ki a tanítók, tanárok számára?