Csíki rezsi

Semmi kétség, hamarosan ismét mindenkit berántanak az Orbán-kormánnyal folytatandó, nemzeti konzultációnak hívott, kissé irányított csevejbe. Ezúttal ne tessék holmi polgári piknikre számítani. Háború van, kérem. Katonák, sőt, tábornokok kérik ki véleményünket. Nagyjából olyan kérdésekre számíthatunk, hogy "Menjünk?", "Tényleg tépjük őket széjjel?", "Állítsuk meg Brüsszelt?”. Ebben a helyzetben kifejezett illetlenségnek számítana, ha a „Veletek vagyunk!”, „Védjétek meg anyáinkat és lányainkat!”, „Tépjétek ki Brüsszel szivit!” helyett valamiféle szőröző, kukacoskodó hangot hallatnánk, például, hogy „Mégis, miről van itt szó?”, „Nem lehetne inkább megállapodni?”, „Hagyjanak békén, intézzék el maguk, azért vannak ott”, vagy – de ez már tényleg a hazaárulás csimborasszális Mariana-árka - „Nem értek egyet”.

Ezekkel a fantáziátlanul ismétlődő akciókkal Finkelstein és Habony évek óta szondázza sokat szenvedett népünket. Nem ők találták fel a spanyolviaszt, miszerint a választások a lelkeken keresztül nyerhetőek meg. De csavartak rajta egyet. Igenis mondj konkrétumokat. Számokat. Százalékokat. Vetíts grafikont. Húzz nyilakat. Két szigorú feltétellel. Egyrészt valamennyinek alá kell támasztania a sulykolt üzenetet. Másrészt vegyíts közéjük teljességgel légből kapott adatokat is. Nem csak azért, mert - a reklámpiacról tudjuk - a pénztárca kétségkívül könnyen nyílik az antibiotikumokkal harcoló probiotikumok történetére. Kétségtelenül trükkös, hogy amikor a komolynak látszó állítások az ünnepélyes hangulatot árasztó, nyakkendős-kosztümös előadótól elhangoznak, azok valóságtartalma helyben kevéssé ellenőrizhető. De ha idővel se terjed el széles körben, hogy ezek bizony össze-vissza hablatyolnak, akkor a közönség onnantól bármire rávehető.

A kormányzati módszer egyértelmű szándékossággal hajaz a kereskedelemére. Már a 2013-as „rezsifórumokon” volt szerencsétlenségem tapasztalni, hogy a bemondott adatok – például „Brüsszel betiltaná a rezsicsökkentést”, „Paks egyenlő olcsó áram", „nálunk volt a legdrágább a rezsi”, „több mint ezermilliárdot kivittek”, „a nem kormányzati ármegállapítású államokban csak nőttek a díjak” stb. - köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Brüsszel nem hogy nem tiltaná a rezsicsökkentést, de – a központi ármegállapítás megszüntetése mellett – jóval többet vágna a számlánkon. Paks csak akkor térül meg, ha az áramunk a többszörösére drágul - különben a többit az adónkból kell kipótolni. A rezsink korábban is legfeljebb az európai középmezőnyhöz tartozott. A szolgáltatók bizonyosan jóval kevesebb mint ezermilliárdot „vittek ki”, de a legtöbbet feltétlenül az Orbán-kabinetek alatt. Európában Magyarországon kívül szinte csak szabadáras államokban csökken a rezsi.

A cáfolatokat többen többször leírták, elmondták. Az ég világon semmi se változott. Ha csak annyi nem, hogy az – esetenként valóban szakember hírében álló komisszár – szája széle a blődség kimondásakor kissé megrándul. Hisz minden szó utasítás.

Pedig lehetne igaz állításokkal is alátámasztani a tételt. Rezsiügyben is történtek jó dolgok. Tényleg majdnem mi vagyunk a legolcsóbbak, és az energiarendszer is áll. Ez izgalmas és értelmes vitákért kiált. De nem akarok ötleteket adni. Nincs is rá igény. A kormány a saját téziseit alátámasztó értelmes gondolatokra se kíváncsi. Nem ez az irány.

Azért ez végtelenül megalázó. Tényleg nincs más olvasata, mint hogy szerintük mi mindent megeszünk. Hogy csak a cukormáz számít és a belbecs teljesen érdektelen.

A kormánynak talán nem csak a Nutella összetételét kéne naphosszat vizsgálgatnia.