Herczog László: hét-nyolc százalék a munkanélküliség

Publikálás dátuma
2017.04.10 07:21
A csapatmunkára épülő modern világban sem felesleges luxus az irodalom, a történelem FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Fotó: /
Szigorúan szakmai szempontok alapján számolva 7-8 százalékos munkanélküliség van ma Magyarországon, szemben a - többek között -, a közfoglalkoztatottakkal szépített 4-5 százalékos kormányzati számokkal - állítja Herczog László közgazdász, a Pénzügykutató Zrt. munkatársa. Úgy látja, hogy a gyenge szakoktatás, hatalom által túlközpontosított gazdaság gyengíti az ország versenyképességét.

- A kormányzati propaganda szerint folyamatosan javulnak a munkanélküliségi és a foglalkoztatási adataink. Mennyire kell ezeket az állításokat komolyan venni?

- Kétségtelen, hogy az utóbbi időben dinamikusan csökkent a munkanélküliség és növekedett a foglalkoztatás. Nem a számokat kell vitatni, hanem azt kell vizsgálni, hogy ez az állapot mennyire tartós, mennyire fenntartható. A 4,3-4,4 százalékos mértéknél sokkal lejjebb már nem szorítható a munkanélküliség. Teljes foglalkoztatás, azaz nulla százalékos munkanélküliség a gyakorlatban nem lehetséges, hiszen mindig vannak olyanok, akik befejezték a tanulmányaikat és még nem helyezkedtek el, éppen megszűnt a munkahelyük, vagy állást váltanak.

- Orbán Viktor már 2010-ben is a teljes foglalkoztatásról beszélt. Megvalósult volna a munka alapú társadalom ideája, ahol gyakorlatilag nincs munkanélküliség?

- A foglalkoztatásba beleszámolják a közfoglalkoztatást is, aminek az így dolgozók száma igen magas, éves átlagban a 200 ezret is meghaladja. Ezek a közmunkák azonban tartós, valós munkahelynek nem tekinthetők. Ugyancsak beszámítja a KSH a foglalkoztatottak körébe a külföldön munkát vállaló ingázókat is. Ők 116 ezren voltak 2016-ban. Fontos változás, hogy míg néhány éve még a magas munkanélküliség és az alacsony foglalkoztatás okozott gondot, ma már szakemberhiánnyal küzd az ország. Ennek fő oka az a becslések szerint félmillió ember, aki elhagyta az országot, tartósan külföldön él és dolgozik. Jelentős azok száma is, akik már eltűntek a hivatalos ellátásból. Az álláskeresési időszak februárban átlagosan 371 nap volt, miközben a „munkanélküli segély” mindössze 3 hónapig nyújt némi biztonságot. Szigorúan szakmai szempontból nagyjából 7,5 - 8,5 százalékos munkanélküliséggel számolhatunk Magyarországon, ami még mindig nem rossz adat az uniós átlagot tekintve.

- Mennyire növelhető a foglalkoztatottak aránya?

- Ott még vannak tartalékok. Különösen az úgynevezett inaktívak tárborában, a nyugdíjasok, felsőoktatásban tanulók, illetve a kismamák között. Arányuk magasabb az uniós átlagnál.

- Mi ennek az oka?

- A munkáltatók nem élnek eléggé a rész- és a távmunka lehetőségével. Ennek szemléleti, kulturális okai is vannak. A magyar főnökök szeretik látni a beosztottaikat, akiknek minden pillanatban rendelkezésre kell állniuk. A távmunka esetében csak a feladat és a határidő kötött, de az oda vezető folyamat fölött nincs munkáltatói ellenőrzés. Ezt ma még sok hazai vezető nem fogadja el. De az sem szerencsés, amikor a kormány akadályozza a nyugdíjasok foglalkoztatását.

- Mi van a kétszázezres közmunkás-táborral? Őket nem lehet bevonni az elsődleges munkaerő piacra?

- Előbb tisztázni kellene, mit jelent a XXI. században a közmunka. A XIX. században alig létezett állami közszolgáltatás. Akkor a vasútépítést, a folyamszabályozásokat, a gátépítéseket értelemszerűen közmunkának nevezték. Ma már létezni sem tudnánk közszolgáltatások állami szerepvállalás nélkül, hogy csak az energiaszolgáltatást, a közoktatást, egészségügyi ellátást, közösségi közlekedést, rendvédelmet említsem. Ebbe a körbe tartoznak az önkormányzati szolgáltatások is. Kérdés, hogy amikor ezekben a szolgáltatásokban közmunkás dolgozik, akkor miben különbözik attól, aki úgymond főállásban teszi ugyanazt? Itt a határ nagyon elmosódott. Az pedig, hogy a közfoglalkoztatottak bére nem éri el a minimálbért, erős érdekeltséget teremtett arra, hogy az olyan feladatokat, amelyeket az államnak kell ellátnia, közfoglalkoztatottakkal végeztessék el. Önmagában pozitív példákat is láthatunk: amikor például egy településen közfoglalkoztatottak termelnek zöldséget, gyümölcsöt a helyi közintézmények számára. Olcsóbban juthat friss termékekhez az iskola, az öregek otthona, az önkormányzat állami pénzből olcsóbban megoldhatja ezt a feladatot, a közmunkásnak pedig van jövedelme.De, miért nevezik ezt közfoglalkoztatásnak? Csak nem azért, hogy ne kelljen piaci bért fizetni a résztvevőknek? A munkaügyi szakma egyetért abban, hogy a közfoglalkoztatás helyett a képzésre, átképzésre kellene a hangsúlyt helyezni.

- A piaci szereplők szerint nemcsak a közmunkások képzettségével, illetve annak hiányával van gond. Mire teszi alkalmassá a köz-, illetve a szakoktatás a fiatalokat?

- Amikor ennyire fölgyorsult a fejlődés, nagyon nehéz az oktatási rendszernek erre a kihívásra helyes választ adnia. Néhány évtized múlva olyan szakmák lesznek, amilyenekről ma még nem is álmodunk, illetve sok mai szakma eltűnik. Ezért mondja az oktatási szakma, hogy a gyerekeknek az alapvető kompetenciákat kell(ene) elsajátítaniuk, hogy képesek legyenek az új ismeretek befogadására, az együttműködésre majdan munkavállalóként. Ma már élethosszig tartó tanulásról beszélünk.

- Mennyire szolgálja ezt a mai szakoktatási rendszerünk?

- Elsősorban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara befolyásának köszönhetően túlságosan is a pillanatnyi igényekre koncentrál a szakoktatás. A kormányzat is gyakran hivatkozik a német duális képzésre, csakhogy ott erősebb az alapképzés, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a kompetencia alapú képzésre, mint nálunk. Az irodalom, a történelem nem felesleges luxus. Ezek révén sajátítjuk el a közösségi lét alapjait. A modern világ az együttműködésre, a csapatmunkára épül. Aki ezt nem érti meg, lemarad a versenyben. A hatalom által túlközpontosított gazdaság, a verseny győzteseinek a kijelölése gyengíti az ország versenyképességét, amit az összehasonlító adatok évről-évre jeleznek. Az is roppant hátrányos, hogy a piacképes szaktudással és nyelvtudással rendelkező fiatalok és nem annyira fiatalok nagy számban mennek el az országból. Önmagukban a béremelések – bár a szerepük kiemelkedő fontosságú - nem tartják itthon őket, és nem csábítják haza a kint lévőket. Élhető országot, kiszámítható jövőt, megfelelő bér és munkakörülményeket kellene kínálni nekik. Egyre inkább az együttműködési kultúránk fejletlenségében látom problémáink fő okát.

- Hol a helyünk és mik a lehetőségeink a nemzetközi munkamegosztásban?

- Az ország nagyon rossz irányba halad. A globalizáció elkerülhetetlen. Nem harcolni kellene ellene, hanem azon kellene gondolkodni, hogyan tudunk alkalmazkodni hozzá. Ehhez kellene a korszerű oktatás, olyan jogszabályok, amelyek a valós teljesítményt ismerik el és nem a hatalomhoz fűződő kapcsolatokat díjazzák személyre szabott törvényekkel és elnyert pályázatokkal. Az a kirekesztő magatartás, ami egyre inkább eluralkodik az országban, szintén erőteljesen akadályozza a fejlődésünket. A kormány azért harcol, hogy a magyarok minél kevesebb akadállyal dolgozhassanak külföldön, de ide ne jöjjön senki. Ez nem megy. Ezzel kizárjuk magunkat a nemzetközi munkaerőpiacról és gyengítjük a fejlődés lehetőségét.

2017.04.10 07:21

Csúnya vége lehet, ha rövid pórázra fogják a kórházakat

Publikálás dátuma
2018.07.21 07:00

Fotó: / Németh András Péter
Már szeptemberben több kórházra kitehetik a „betegellátás szünetel” táblát, ha a kincstár valóban érvényesíti a költségvetési intézményekre szabott regulát. Közben ismét gyűlik a kórházak adóssága, június végén már 35 milliárd forint volt.
A HVG hívta fel a figyelmet arra, hogy megszűnt a kórházak mentessége a szigorú gazdálkodási szabályok alól. Korábban ez a lazítás tette lehetővé az intézményeknek azt, hogy akkor is fizessenek bért és el tudják látni a betegeket, ha az egészségpénztártól kapott ellátmány arra már nem nyújtana fedezetet. Az „alulfinaszírozás” következtében keletkezett adósságokat az állam eddig hagyományosan év végi konszolidációs csomagokkal rendezte.
A kórházak elvben már legalább négy éve nem költhetnének többet, mint amennyire az éves keretükből telik. Ezt a szabályt azonban eddig éppen a betegellátás érdekében nem érvényesítették az egészségügyben, azaz befogadták számláikat akkor is, ha azok a havi költhető keretük fölötti összeg volt. Most az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nyomatékosan jelezte a kincstárnak: a türelmi időnek vége. Lapunk úgy tudja, Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár is „küzd” azért, hogy vegyék ki a kórházakat az érintett szabály hatálya alól, biztosítsák továbbra is kivételezett helyzetüket, ám információink szerint eddig nem járt eredménnyel.
A Népszavának nyilatkozó szakemberek szerint, ha az ÁSZ nem enged, akkor mintegy 40 intézményre kerülhet ki a zárva tart tábla legkésőbb szeptemberre. Először az eladósodott intézmények kerülhetnek bajba, mert azoknál a tartozás eleve ráterhelődik az elkölthető szabad forrásokra. Azaz az év további hónapjaiban ennyivel kevesebbet költhetnek. A Népszavának gazdasági szakemberek azt mondták: az új számviteli szabályok mellett legfeljebb négyszázaléknyi eladósodás menedzselhető, ám ahol ennél több van, előbb-utóbb képtelen lesz ellátni a napi feladatait. A négy 4 vagy annál kevesebbel tartozók „klubjához” azonban a 107 állami intézménynek csak töredéke sorolható.
Lapunk az egészségügyi kormányzatnál érdeklődött arról, mit kívánnak tenni, hogy ne csukjon be a fiskális szabály miatt több tucat kórház, de lapzártáig nem érkezett válasz.  Az államkincstár most nyilvánosságra hozott adatai szerint június végén 35 milliárd forint volt a kórházak tartozása. Június végén Varga Mihály pénzügyminiszter az ATV-ben is jelezte: aggódik a kórházak adóssága miatt, és az egyetemekhez hasonlóan költségvetési felügyelők kinevezését javasolja az intézményekhez. Úgy tudjuk, még nem dőlt el, hogy valamennyi fekvőbeteg ellátó kap „kasszaőrt” vagy csak azok az intézmények, amelyek lejárt adóssága több mint az éves bevételük tíz százaléka. Információink szerint, Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár az utóbbiért lobbizik a pénzügyi kormányzatnál. Mint arról július elején írtunk, a költségvetési felügyelők meglehetősen széles jogosítványokkal rendelkeznek majd, a főigazgató csak azt a kötelezettségvállalást teljesítheti, amit előzőleg a felügyelője jóváhagyott – miközben a betegellátás felelőssége továbbra is őt terheli.
Szerző
2018.07.21 07:00
Frissítve: 2018.07.21 07:00

Odavan a cafetéria, de megmarad az Erzsébet-utalvány

Publikálás dátuma
2018.07.20 22:19

Fotó: MTI/ Balogh Zoltán
A kormány szerint a "biztonságos növekedés" büdzséjét fogadták el pénteken. A 360 milliárd forint tartalék azt mutatja, van benne kockázat.
Délutánra időzítette pénteken a 2019. évi költségvetés elfogadását Kövér László házelnök, hogy az országgyűlési szavazás során – hála a frissen vásárolt katonai repülőgépnek – a kormányfő, és a vele Izraelbe tartott miniszter-képviselők is leadhassák voksukat a végszavazás során. Így a kormánypártok 128 támogató és az ellenzékiek 56 nemleges szavazatával fogadták el a jövő évi büdzsét.  Az ülésteremből távozó Orbán Viktor miniszterelnök elzárkózott attól, hogy a rá váró újságíróknak a képviselői tiszteletdíj emelésére, illetve a tartósan betegek otthonápolási díja összegének rendezésére vonatkozó kérdéseire válaszoljon. Arra hivatkozott, hogy amit a média képviselői elkövetnek az kollektív zaklatás, és azzal hárította el a válaszadást, hogy majd egy év végi sajtótájékoztatón térjenek vissza erre. Egyébként mind a két kérdés elhangzott Varga Mihálynak a jövő évi költségvetésről szóló törvény elfogadása után tartott tájékoztatóján. A képviselői tiszteletdíjak 18 százalékos emelését a miniszter méltányosnak tartotta, mert például a rendvédelmi dolgozók az elmúlt öt évben 50 százalékos fizetésemelésben részesültek. A miniszteri bérek emeléséről pedig kijelentette, hogy az a kormányfő döntési jogköre, hogy él-e ezzel a lehetőséggel. A minimálbért sem elérő otthonápolási díj rendezésével kapcsolatban a tárcavezető nem zárkózott el a megoldástól, a miniszterelnök az emberi erőforrás minisztert bízta meg, hogy tárgyaljon az érdekeltek képviselőivel, és ősszel megszülethet a kedvező döntés, bár a mértékekről nem esett szó. Varga Mihály érzékeltette, hogy az a 10-20 milliárd forint, ami szükséges lehet, rendelkezésre áll. Az érintettek képviselőinek egy csoportja a költségvetés elfogadása után tüntetést szervezett az Országház előtt. Ami a 2019. évi központi költségvetési törvényt illeti, arról Varga Mihály azt mondta: a 800-at is meghaladó módosító indítványból csak elenyésző számút fogadtak el – az ellenzékiek közül egyet sem –, így ezek érdemben nem változtatták meg a büdzsé főösszegét, mind a kiadás, mind a bevétel 30 milliárd forinttal lett magasabb. A legtöbb adókedvezmény a családoknak és a csapatsportot támogató cégeknek jár továbbra is, honvédelemre és biztonsági kiadásokra pedig jóval több pénz jut az ideinél. Hivatkozási alap a „tömeges migrációs veszély elhárítása”. A tárcavezető szerint a cél továbbra is a családok támogatása, a teljes foglalkoztatottság elérése és a folyamatos, stabil gazdasági növekedés. 2019-re a kormányzat, mint ismeretes, 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel számol, az államháztartási hiány a kormány várakozásai szerint a GDP 1,8 százaléka lesz, az infláció mértéke pedig 2,7 százalékos. 
Varga Mihály elismerte, hogy a költségvetés készítésekor legalább 10 forinttal alacsonyabb euróárfolyammal számoltak. Azonban úgy vélte, hogy ilyen hullámzó kurzus mellett nem könnyű rögzíteni a megfelelő értéket. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a különböző makrogazdasági folyamatok kiegyenlítik a drágább forint okozta hiányt: az importot az export, az idegenforgalomban a ki- és a beutazók költéseinek különbsége, no és a magasabb infláció. Ilyenformán a miniszter szavai szerint nem izgulnak az árfolyam alakulása miatt, a forint gondját a jegybank Monetáris Tanácsára hagyják. Hozzátette: azért emelték meg a tervezettnél másfélszer nagyobb mértékben a tartalékokat 350 milliárd forintra, ha mégis negatív lenne a szaldó, akkor ez kompenzálná.    A miniszteri tájékoztatón szóba kerültek az adótörvények is. A cafetéria-rendszer szűkítését célszerűnek tartotta Varga Mihály:
szerinte a növekvő bérek kompenzálják a dolgozóknál azt, hogy ha a béren kívüli juttatások elmaradása miatt jövedelemkiesés lenne.
Büszkén jelentette be, hogy akadt olyan érdekvédelmi szervezet – az MGYOSZ, valamint az éttermi, szállodai cégek képviselői –, amely támogatta a kormány szándékait. A Népszava az Erzsébet-utalvány jövőjéről érdeklődött. A miniszter szerint a cafetéria-rendszer szűkítése ellenére adható ez a juttatás, vagyis nem szűnik meg az államosított utalványnak ez a formája. Szakértők szerint a kormány feltehetően abban gondolkodik – hogy a nyugdíjasok karácsonyi juttatása mellett – az állami dolgozók ebben a formában kapják az év végi jutalmukat majd, mert így az utalványokat forgalomba hozó rendszer tekintélyes jutaléka megmaradhat.  Azt nem sikerült megtudni, hogy a szociális hozzájárulási adó kulcsa mikor csökken 19,5 százalékról 17,5 százalékra. A törvény ugyanis talányosan fogalmaz, mert a 6 százalékot meghaladó reálkereset növekedést követő második negyedévhez köti, a mérséklést – így ez leghamarabb 2019. második félévének első napja lehet. A nyugdíjak jövő évi emelésének mértéke 2,7 százalékos lesz, és nagy valószínűséggel a nyugdíjasok idén is kapnak prémiumot.  Varga Mihály biztosra veszi, hogy ősszel az adótörvényekhez hozzá kell nyúlni, az időközben biztosan megszülető uniós direktívákat át kell vezetni a hazai jogszabályokon.

Cafeteria: tiltakoznak a szakszervezetek

Határozottan tiltakozik a cafeteria rendszerének érdemi egyeztetés nélkül végrehajtott átalakítása ellen a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ). A konföderáció köztársasági elnökhöz fordul és arra kéri majd, hogy a törvénymódosítást ne írja alá, hanem küldje vissza azt megfontolásra a parlamentnek. Az érdekképviselet keresi a módját annak is, hogy miként kényszerítheti a politikusokat a munkavállalók érdekeit sértő döntésük megváltoztatására - írják közleményükben.  A MASZSZ sérelmezi, hogy megszűnik például az eddig készpénzben kifizethető százezer forintos juttatás, az albérleti támogatás, az utazási támogatás, a lakás- vagy diákhitelek visszafizetéséhez nyújtható támogatás adómentessége is. A SZÉP-kártyán továbbra is adhatnak a munkáltatók szálláshelyek igénybevételére évi 225 ezer forintot, a vendéglátóipari szolgáltatásokhoz 150 ezer forintot, míg az egyéb szabadidős szolgáltatásokra, például színházjegyek, múzeumi vagy strandbelépők vásárlására 75 ezer forintot. A legfeljebb 450 ezer forintos kedvezményes adózási feltételek mellett kifizethető keret tehát nem változik, de a munkaadók, illetve a munkavállalók nem válogathatnak, hogy ezt milyen célra kívánják igénybe venni. És az sem változik, hogy a közszférában kétszázezer forint lehet ez a juttatás, ami meglehetősen igazságtalan.  A parlamenti fideszes többség ezzel nagyjából kimondta a cafetériára a halálos ítéletet is, mert ennek így egyszerűen nincs értelme. A munkavállalók a rekreációs célok mellett talán jobban örülne például az iskolakezdési támogatásnak, a szabadon felhasználható százezer forintnak vagy az utazási, hiteltörlesztési támogatásnak. 

2018.07.20 22:19
Frissítve: 2018.07.20 22:21