Exportból visszamaradt

Családunk első színes televízióját valamikor a hetvenes évek elején az Orion gyártotta Nyugatra. Már akkor alkalmas volt mind a pal, mind a secam rendszerű adások vételére. Soha nem kellett javítani, ma is működőképes. Ha nem volna ciki az unokáink előtt, talán ma is azt használnánk.

Hetek óta azon pörög a fél ország, hogy a nagy élelmiszer láncokban a nyugati szemetet árulják. Az asszonyok nagyítóval böngészik a csomagolást, nem fedeznek-e fel az összetételben valami „mérgező” turpisságot, olyan E-betűvel jelezett vegyületet, ami egészen biztosan szerepel a rákveszélyes anyagok listáján. És erre minden nap rátesznek egy lapáttal a kormányzati médiában: ami egyaránt kapható a Lajtán túl is, meg innen is, abból az itthon árult más minőségű. Azt nem mondják, hogy rossz, csak „más”.

A minőséget firtató szakemberek egyszer menjenek oda a magyar élelmiszerlánc zöldséges pultjához, és kotorásszanak kicsit az ömlesztve árult almák között. Készítsenek statisztikát, hány rohadófélben lévőt kínálnak nekünk. Vagy ott vannak a zsákos krumplik. Magyar termék – rá van írva -, de már fonnyadt, a boltban is csírázik. Tessék megvenni a nemzeti színű zacskóban árult „híres” őrölt fűszerpaprikát! Nyitás után néhány héttel ízetlenné, fakóvá, világos színűvé válik.

Ha már olyan finnyásak vagyunk a nyugati "mérgekre", szívesen olvasnék egy pártatlan elemzést arról, milyen vegyszereket, öntözővíz maradékot tartalmaznak az Afrikából importált, bértermelt „magyar paprikák”. Vagy tegyék egyszer górcső alá a salátákat, a retkeket, betartották-e a termelők a szállítás előtt kötelező permetezési türelmi időt, vagy siettek, hogy szebb legyen a portékájuk, mire mi megvesszük.

Ezekkel a belföldre szánt élelmiszerekkel a termelőknek eszébe sem jutna külföldi vevőnél kopogtatni. Tanúsíthatom: a Nyugat-Európában kapható magyar almákat darabonként csomagolva, sérülésmentesen árulják. Az ott kínált „magyar zöldpaprika” tuti, hogy magyar földön termett, az export őrölt piros paprika is tartósan megőrzi a színét-ízét.

Nézzünk egyszer már a saját körmünkre is! Ha annyira finnyásak vagyunk az import minőségére, miért érjük be itthon az exportból visszamaradt hazaival?