Elek Gábor: nem hiszek a véletlenekben

Az FTC-Rail Cargo Hungaria szombaton a CSM Bucuresti ellenében elbúcsúzott a női kézilabda Bajnokok Ligája további küzdelmeitől, így Elek Gábor együttese számára csupán néhány bajnoki mérkőzés maradt az idényből. A szakember a párharc tapasztalatai mellett arról is beszélt a lapunknak adott interjújában, hogy élettársával, az FTC-csapatkapitány Szucsánszki Zitával otthon mennyit foglalkoznak a kézilabdával.

– Még mindig csalódott a kiesés miatt?

– Hogyne, ilyenkor mindig nagyon nehéz. Egész évben ezért a két mérkőzésért dolgoztunk, s a kiesés akkor is csalódás, ha tudjuk: szakmailag és gazdaságilag is nagyon messze vagyunk a Bukaresttől. Továbbra is magyar kézilabdázókkal képzeljük el a jövőnket, ám az a felismerés kicsit csalódást keltő számomra, hogy ha jobbak vagyunk, akkor sem biztos, hogy engedtek volna minket továbbjutni.

– A második mérkőzés után sokan a játékvezetők szerepét emlegették…

– Nem tudok hinni a véletlenekben, amikor a Bukarest tavaly az elődöntőt és a döntőt is azzal a két játékvezetővel vívta meg, amellyel most kiejtett minket. Dolgoznunk kell a sportdiplomácián is, ám összességében kijelenthető: a mostani Bukarest jobb csapat, mint a Ferencváros.

– Ha nem túl személyes jellegű kérdés: otthon Szucsánszki Zita vagy Ön viseli nehezebben a szombatihoz hasonló vereségeket?

– Otthon nagyon minimálisan kézilabdázunk, leginkább semennyire. Amikor Bukarestből hazaérkeztünk (ott 30-25-re kapott ki az FTC – a szerk.), inkább leültünk tévézni, s megnéztünk két filmet az éjjel úgy, hogy nem beszélgettünk a történtekről. Nem visszük haza a kézilabdát. Nyilván most nem vagyunk jókedvűek, de otthon igyekszünk magánéletet élni, nem a munkánkkal foglalkozni.

– Mit gondol, a következő szezonra behozható az a néhány gólnyi lemaradás, amellyel alulmaradtak a románok ellen?

– Minden idény más és más. Jövőre lesz egy balkezes jobbátlövőnk, az mindenképpen egyel több lehetőséget ad, de közben elvesztünk egy Zizit (előbbi játékos az Európa-bajnoki és vb ezüstérmes Laura van der Heijden, utóbbi Szucsánszki Zita – a szerk.), így nem tudom, hogy valójában erősödünk-e. A Bukarest tavaly meglepetést okozott azzal, hogy megnyerte a sorozatot, az idén már nem volna meglepő, ha elsőként zárnának, az igazolásaik alapján viszont jövőre az volna meglepetés, ha nem ők nyernének. A Győr és a Vardar tovább erősödik, a Rosztov pedig továbbra is erős csapat lesz. Ahhoz, hogy újra közel kerüljünk a négyes döntőhöz, szerencsére is szükségünk lesz: mind a sorsoláskor, mind pedig az egyenes kieséses szakaszban.

– Az élet nem áll meg, a kupabúcsú után a héten két magyar bajnokit játszanak. Érez fáradtságot a csapatán?

– Fizikai fáradtságot semmilyen szinten nem éreztem, inkább mentálisan fáradtak el a lányok. Nyilván egy kudarc után nem tudtunk „szikrázni”, a Fehérvár elleni első 15 percben (36-25-re nyert az FTC – a szerk.); ennek volt betudható, hogy egy ideig szoros volt az állás, végül azonban azon a szinten kézilabdáztunk, amin nekünk kell.

– A kupában és a BL-ben már lejátszották az idény fontos meccseit, néhány bajnoki találkozó maradt az évből. Nehéz edzői feladat ebben a helyzetben „felpörgetni” a lányokat?

– Kell, hogy felpörögjünk? Gond van a pörgésünkkel? Nincs ilyen jellegű problémánk. Végig tudjuk csinálni a szezont normális szinten, úgy, ahogy kell.

– Tavaly a Győr meggyőző fölénnyel búcsúztatta az FTC-t a negyeddöntőben. A két tavaszi, egymás elleni döntetlenből kiindulva Ön szerint az idén megszoríthatták volna őket?

– Abban egész biztos vagyok, hogy szorosabb lett volna egy ilyen párharc az idén, ám abban is, hogy ugyanúgy ők jutottak volna tovább. Nekünk a Larvikra lett volna szükségünk ahhoz, hogy jobb esélyünk legyen, ám a lebonyolítás rendszere miatt úgy alakult, hogy bár a Győrt elkerültük, a Bukarest választhatott magának ellenfelet. Mi lejátszottuk a Podgorica elleni utolsó középdöntős meccsünket szombaton, az eredmények ismeretében pedig vasárnap a románok eldönthették, hogy nyerni vagy kikapni akarnak-e, hogy velünk játszhassanak. Ha csoportelsőként végzünk, meggyőződésem, hogy a Bukarest kikapott volna, s ugyanaz lenne, mint most.

– Ön szerint a sérülések mennyiben alakították az FTC eddigi szezonját? Az ősszel Zácsik Szandra kiválása után szenvedett vereségeket a csapat, Bukarestben pedig Szucsánszki és Hornyák Dóra hiányzott…

– Kikaptunk a Szkopjétól és a Podgoricától is az ősszel, ám az, hogy két egymást követő meccset elveszítsük, csak az év elején fordult elő, amikor Zácsik Szandra megsérült, illetve most, a Bukarest ellen, amikor Zita és Hornyák Dóra nem állt rendelkezésünkre. Nyilván azzal tisztában kell lenni, hogy bár vastagabb a kispadunk, mint néhány évvel ezelőtt, ám ez erre a szintre – ha két ember kiesik – még mindig vékony.

– A négyes döntő mindegyik résztvevőjével találkoztak a szezonban. A tapasztalatok alapján hogy látja, célba érhet a Győr?

– Én úgy gondolom, hogy győzhet a Győr, s szerintem ők is egyértelműen erre készülnek. Nem lesz könnyű dolguk. Véleményem szerint a Buducnost az idén komolyabb próbatétel lesz számukra, mint tavaly, holott legutóbb is éles meccset játszottak velük. A Vardar Szkopjét gondolom a mezőny legjobbjának, de a Bukarestnek is nagyon komoly rutinja van. Bármelyik csapat célba érhet, szerintem pillanatnyilag valóban ez Európa négy legjobb csapata.