6.oldal;múltidéző;

2017-05-29 08:22:00

Könyvnap 1942-ben

A könyvnap minden esztendőben egy kissé megnyilvánulása is az író, a költő és a munkás párhuzamos útjának. Megfigyelhettük az elmúlt könyvnapokon és bizonyára megfigyelhetjük majd az idén is, hogy bár a munkásság a legkorlátozottabb anyagi erejű réteg, mégis leglelkesebb résztvevője a könyvnapnak, helyzetéhez képest a legtöbbet áldozza a könyvért és a legfinomabb érzékkel, legtöbb tájékozottsággal választja ki azokat a köteteket, amelyekért keservesen megkeresett pengőit áldozza. Ez a jelenség tanulságul kell hogy szolgáljon az írók és költők számára is. Mert eleven cáfolata ez a célzatosan és rosszhiszeműen elterjesztett babonának, hogy abban a társadalomban, amelyben a munkás vezető szerephez jut, nem becsülik meg a szellemi teljesítményt, háttérbe szorul az alkotó egyéniség. Minderről szó sincs, ennek az ellenkezője az igazság. A dolgozó tömegekben hallatlanul erős a művelődés iránti vágy és a legteljesebb mértékben kifejlődött az az érzékük, amely megtanítja őket az igazi érték fölismerésére akkor is, ha ez szokatlanul eredeti hangon, a múltétól elütő stílusban jelentkezik. Ennek bizonyítására elég utalnunk arra, hogy a 20. század két legnagyobb és legegyénibb hangú magyar költőjének, Ady Endrének és József Attilának szellemi erejét az elsők között ismerték fel a munkástömegek és megértették a költők mondanivalóját már akkor, amikor a polgárság zöme még idegenkedett a szokatlanul eredeti hangtól.

(...) 1942 könyvnapjain a magyar munkás talán még fokozottabb kultúréhséggel és haladásvággyal, mint a múltban, keresi a régi és új irodalmi alkotásokban saját eszméinek, saját küzdelme céljainak művészi megfogalmazását. Mert a háborús megpróbáltatások évadján, a sorsdöntő átalakulások idején időszerűbb és közelebb fekvő probléma az új világ, az új Európa, az új Magyarország felépítésének kérdése, mint csöndes időkben. Éppen ezért ma erőteljesebben és elevenebbül hatnak azok a gondolatok és célkitűzések is, amelyek évszázadok óta fűtik a magyar költészetet és irodalmat: a teljes emberi szabadság vágya és a nemzeti függetlenség eszméje.