Jó-e az alapjövedelem?

Nem csak előnyei lennének a feltétel nélküli alapjövedelemnek – áll a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyik napokban ismertetett tanulmányban. A felvetés szerint egy bizonyos összegű forrást az alanyok minden hónapban megkapnának, ám ennek fejében több juttatásról lemondanának.

A feltétel nélküli alapjövedelem azért is roppant aktuális kérdés, mert számos vélemény szerint ez nyújthatna megoldást arra a helyzetre, ha a robotok hirtelen és nagy számban kezdenének embereket kiszorítani a munkahelyeikről. Ez a folyamat pedig egyre erőteljesebbé válik. Elég ehhez az informatikai óriás, az Apple egyik távol-keleti partnere, a Foxconn példáját felhozni, amely összeszerelést végez az amerikai vállalatnak és több mint 60 ezer munkás helyére állított robotokat a közelmúltban. Egy korábbi ENSZ-jelentés pedig azzal számol, hogy a feltörekvő országokban a robotok térnyerése miatt a munkahelyek akár kétharmada is veszélyben lehet. E szerint a feltétel nélküli alapjövedelem a vártnál is gyorsabban a gazdasági és társadalmi problémákra adandó válaszok középpontjába kerülhet.

Csakhogy az OECD anyaga szerint bőven akadnának olyanok, akik ezzel a megoldással pórul járnának. A tanulmány négy országban, Finnországban, az Egyesült Királyság, Olaszországban és Franciaország vette végig, hogy mivel járna, ha az aktív és fiatal korúak fix jövedelmet kapnának – előbbiek 460 eurót, míg utóbbiak 100 eurót. A vizsgálat szerint bár az egyenlőtlenség megszüntetése lenne a cél, ám ez nem minden esetben érvényesülne. A modellezés szerint bár egy széles kör jutna így alapjövedelemhez, ám ehhez növelni kellene az adókat. Ez pedig éppen a legszegényebb rétegek számára hozna kedvezőtlenebb körülményeket, mert éppen ennek a rétegnek szóló célirányos támogatások apadnának. Az OECD ugyanis kitér arra, hogy az alapjövedelem számos társadalombiztosítási eszközt, például a munkanélküli segélyt, vagy a táppénzt kiváltaná. Így pedig összességében ezek az emberek a korábbiaknál kevesebbet kapnának.

Összességében az tűnik ki, hogy azok az emberek veszthetnének sokat, akik kiterjedt szociális hálót felépítő országokban ezeknek az elemeknek nagy arányban haszonélvezői. Így például a gyerekeiket egyedül nevelők, vagy a nagycsaládosok, de a különböző kedvezményekkel korai nyugdíjba vonulók is.

A OECD-tanulmány bírálói ugyanakkor megjegyzik: a kutatás nem egy valós helyzetet, hanem egy általuk elképzelt konstrukciót fest le. Így az anyag megállapítási is erősen vitathatóak.