Udvarol a baloldal a szakszervezeteknek

A választásra készülő baloldal számít a szervezett dolgozók szavazataira, ezért az érdekvédők minden kérését teljesítené.

Nyilvánosság előtti lánykérésnek nevezte a szakszervezetek és a progresszív pártok találkozását Molnár Gyula az Új Egyenlőség társadalompolitikai magazin legutóbbi vitaestjén. Az MSZP elnöke nemcsak arra gondolt a kijelentéssel, hogy a baloldal pártjai nyitni szeretnének a munkavállalók érdekvédelmi szervezetei felé, hanem arra is utalt, hogy a dolgozók jogairól, az érdekegyeztetés jövőjéről azonosan gondolkodnak a másik meghívott parlamenti párt, az LMP vezetésével.

Bár utóbbi társelnökével, Szél Bernadettel mindketten saját terveiket fogalmazták meg, a javaslatok látványosan egybecsengtek.

A politikusok és a szakszervezetek szerint is az alapkérdés a bérek szintje, mert ott maradnak meg a munkavállalók, ahol megfizetik a munkájukat, s ezt csak erős szakszervezetek képesek kiharcolni. Mind az LMP, mind a szocialisták a munka világát érintő új törvényekben gondolkodnak, ha jövő áprilisban a Fidesz elbukja a választást. Mivel azonban még az érdekvédelmi konföderációk is csak most jutnak odáig, hogy felmérésekkel megalapozott elvárásokat fogalmazzanak meg a választáson induló pártok felé, érthető módon most formálódik a progresszívnek nevezett pártok programja is.

Az elsősorban a versenyszféra munkavállalóit képviselő Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elkészítette a munka világának országos problématérképét, a megfogalmazott elvárásokat pedig egy Fehér Könyvben rögzíti – ismertette terveiket a konföderáció elnöke. Kordás László emlékeztetett, azért fehér a könyv, mert a javaslatokat bármelyik szín alatt működő párt magáévá teheti.

A közszféra legnagyobb konföderációja, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) pedig épp a jövő héten kezd hozzá az elmúlt másfél évben SZEF Akadémia címen alapvető társadalmi kérdésekről rendezett vitasorozat eredményeinek összegzéséhez, ami szintén alapot nyújthat majd a pártprogramokhoz. Földiák András elnök úgy fogalmazott: most sem a szakszerűség, sem a demokrácia nem érvényesül az érdekegyeztetésben, üres, tartalom nélküli a kormány és az érdekvédők viszonya, nincs közös gondolkodás, így nincs közös jövőkép sem. Az ismertség és elismertség növelésének lehetőségét kutatva a konföderációk vezetői nemzetközi példák alapján az államtól átvállalható, máshol jól működő szolgáltatásokat soroltak a munkanélküliek ellátó- és munkaközvetítő rendszerének működtetésétől a munkaügyi ellenőrzéseken át a képzések és a szociális üdültetés megszervezéséig.

Az MSZP elnöke és az LMP társelnöke ezeknek a jogosítványoknak az átadását támogatná, sőt új Munka törvénykönyvét, új Sztrájktörvényt, és – ha az érdekvédők akarják – szakszervezeti törvényt is ígértek. Mindkét párt többkulcsos személyi jövedelemadó rendszerben gondolkodik, mert a mostani egykulcsos adózással a dolgozók kétharmada rosszul járt. Az LMP három sávot hozna létre, az MSZP elnöke pedig hangsúlyozta, ő járulékcsökkentés-párti. A minimálbér adómentességét amúgy már korábban megígérték, de ennél több részletet nem árult el a párt adóterveiről Molnár Gyula.

Teljes volt az egyetértés abban is, hogy vissza kell állítani az egységes Országos Érdekegyeztető Tanácsot (OÉT), ahol szakértői háttér segíti a munkát, írásos javaslatokat kapnak a szakszervezetek a kormány mostani szóbeli tájékoztatási gyakorlatával szemben és érdemi, nyilvános vitában alakulhat ki a döntés a dolgozókat érintő ügyekben, beleértve a költségvetést is. Szél Bernadett nem köntörfalazott, amikor kimondta: ők „nyomulnak a szakszervezetek felé”, lehetővé tennék az szja 1 százalékainak felajánlását is az érdekvédőknek. Ezzel Molnár Gyula is egyetértett, sőt a szakszervezetek működési feltételeinek javításához vagyonuk gyarapítását is elképzelhetőnek nevezte. Látják, udvarlás volt ez az este a javából.