"Azért volt olyan kollégája, aki elment az Ikeába?"

Akadálytalan a gyalogos forgalom, percenként legalább két-három ember lép át a Jahn Ferenc kórház kapuján. Péntek dél van. Hőség. A Népszava utánajárt: hazudott-e az államtitkár? Ápolóhiány, vagy valóban festés miatt zárták-e be egy belgyógyászatot?

A helyi nővérek nem hallottak arról, hogy valamelyik kollégájuk átszerződött volna a Jahn belosztályáról az IKEA bútorosztályára. Egyikük szerint ez nem több, mint „jó kis médiahecc”. A hír napok óta terjed a sajtóban, ki cáfolja, ki meg megerősíteni véli, hogy az új áruház nyitása nyomán kórházi osztályt kellett bezárni a nővérhiány miatt. Ki-ki ízlése szerint hivatkozik, hogy mit látott, festést vagy üzemelő kórtermet. Ahogy a három emeleten szétterített belgyógyászati osztályt magunk is végigjárjuk, látjuk, mind mondhatott igazat. A valóság egy-egy szeletét.

Az első emeleten teljes az üzem, vannak betegek, ápolók. A nővérpultok mögött mindenütt 3-4 nővér, a folyóson is fölbukkan egy-egy, infúziós állvánnyal, gyógyszerrel. Egyikük meg is mondja: elege van az újságírókból. Volt olyan stáb, amelynek a riportere azzal a trükkel állította meg, hogy vidékről idehozná az édesanyját, de előtte szívesen körülnézne a kórtermekben, a kiszolgáló helyiségekben. Természetesen körbevezettük – mondja - de nem a felújítás alatt lévő részben. Valószínűleg rejtett kamerája volt. Így az ő riportjából később az derült ki, hogy itt nincs is festés. A felújítás két emelettel feljebb, a negyedik emeleten tart. Onnan, éppen emiatt, akit lehetett hazaküldtek, akit meg benn kellett tartani, az első emeletre költöztették. Ha fönn végeznek a festők, akkor meg onnan költözik fel mindenki. A munka egész nyáron tarthat, a tisztasági festés mellett cserélik a villanyvezetékeket is.

Mindenki elmondja a véleményét, de senki sem vállalja a nevét, mert fél

Az osztály felújítás alatt lévő része a negyediken zárva. „Muszáj, éppen a kamerával érkezők miatt zárni”- mondja kísérőnk. A folyosón festékes vödrök, a kórtermekben az ágyak középre tolva, festők jönnek-mennek a létrákkal. Kapásból féltucat munkást számolunk össze. Egyikük azt mondja: két hete kezdték a munkát. Hol az egyik, hol a másik részleget költöztetik, ahogy tudnak, úgy haladnak.

"Azért volt olyan kollégája, aki elment az Ikeába?" - kérdezzük az egyik ápolót. - "Nem tudok róla" – mondja. - „Amikor kiderült, hogy a közelben nyitják az új áruházat, beszéltünk róla, hogy biztosan kiürül majd a kórház, de végül senki nem ment oda. Ott ugyanis a szakápolói diploma legfeljebb segédmunkához elég. Itt a kórházban egy szakápoló átlagban havi 48 órás munkahét mellett, a pótlékokkal nettó 190-200 ezer forintot keres. Az ikeás segédmunkáért biztosan nem kapna ennyit. A belosztályról az elmúlt hónapban ketten távoztak, egyikük a fül-orr-gégészetre ment, a másikuk vissza az előző munkahelyére, egy ápolási otthonba. Júniusban a kórházba összesen 14 új szakdolgozót vettek fel és tízen távoztak, azok sem egyszerre. Aligha nevezhető ez tömegesnek, ha hozzátesszük, hogy az intézményben 1700-an dolgoznak” - mondja az egyik dolgozó.