Oknyomozók - A sztorik életben maradnak

Laurent Richard francia oknyomozó újságíró ambicíózus programot indított el: a platform neve Freedom Voices Network és az egész világ oknyomozó újságíróinak szánja. A szeptemberben induló tervet a Riporterek Határok Nélkül (RSF) támogatja és finanszírozza, partnerségben az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumával (ICIJ).

Ez a hálózat lehetővé teszi az újságírók számára, hogy biztonságba helyezzék nyomozásaik anyagait, hogy tényfeltáró munkájukat folytathassák, befejezhessék és terjeszthessék kollégáik letartóztatása, elrablása vagy meggyilkolása esetén.

Jelmondata: „Stories stay alive”, azaz „a sztorik életben maradnak”. Az információk a hálózat által terjesztésre kerülhet az érintett országban is, a cenzúra intézkedéseinek megkerülésével.

„Egy igazi életbiztosításról van szó, amelynek alapgondolata: „Hagyja meg nálunk instrukcióit arra az esetre, ha valami történik önnek”. A téma bármi lehet: közéleti szereplők adócsalásai, emberi jogsértések, környezetvédelem…Ez főleg azoknak az újságíróknak lesz hasznos, akik diktatúrákban dolgoznak” – foglalta össze a platform létjogosultságát az alapító.

A kiszivárgások és kalóztámadások kivédésére az anyagokat kódolják. Mindehhez maga Edward Snowden ajánlotta fel technikai támogatását.

Snowden, aki az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökséget (NSA) érintő leleplezései után 2013-ban Oroszországban kapott menedékjogot, és akinek tartózkodási engedélyét nemrég hosszabbították meg 2020-ig, továbbra is harcol az átláthatóságért, a San Franciscó-i széhelyű Freedom of The Press Foundation-nel, amelynek száműzetésében is ő az elnöke. A társaság olyan digitális biztonsági eszközöket készít, amelyek nagy szerkesztőségek, köztük a New York Times és a Guardian már használnak. A Freedom Voices Network újságíró tagjai rendelkeznek majd egy biztonsági mentést célzó safe box-szal, amely a Tor hálózaton kap helyet. Ez teszi lehetővé az újságíró kapcsolatainak titokban tartását.

„Sok olyan országban dolgoztam, ahol veszélyes volt újságírónak lenni. Gyakran eszembe jutott, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az újságíró munkája ne vesszen el, ha ő bajba kerül, főleg a Charlie Hebdo elleni merénylet után” – nyilatkozta Richard a Le Nouvel Observateurnek. Ugyanis a Premiéres Lignes ügynökség, amely a Cash Investigations című oknyomozó tv-műsort gyártja és amelynek Richard több dokumentumfilmet is készített, ugyanazon az emeleten van, mint az iszlamista terrortámadást elszenvedett szatírikus lap. Az újságíró elsők között sietett a sebesültek segítségére. „Ekkor kezdtem el gondolkodni a sajtószabadság kockázatain. Nem felejtettem el, mi történt Hadidzsa Iszmailova azeri újságírónővel, akit 2014-ben bebörtönöztek azután, hogy leleplezte a hazájában uralkodó korrupciót. Éppen akkor ott forgattam az Elnököm üzleti úton van című dokumentumfilmemet. Mialatt Hadidzsa börtönben volt, kollégái folytatták a munkáját. Ez adta az ötletet.”

Ennek a valóságos nemzetközi cenzúra-ellenes eszköznek az előkészítése érdekében Richard nyolc hónapot töltött Knight Wallace-ban, a michigani egyetem rezidenciáján, amely minden évben fogad oknyomozó újságírókat a világ minden tájáról. Kiválasztásuk azon alapul, hogy riportjaik mennyire szolgálják „a világ megváltoztatását”. A névadó Mike Wallace (1918 – 2012), aki kérlelhetetlen stílusú interjúival vált híressé a CBS 60 Minutes című műsorában. Riportalanyai között olyanok voltak, mint John F. Kennedy, Malcolm X, Teng Hsziao-ping, Jasszer Arafat, de megszólaltatta Khomeini ajatollahot, Vlagyimir Putyint, Salvador Dalít és Maria Callast is. A michigani egyetem volt diákja halála előtt e program javára végrendelkezett.

A 2016-17-es kurzuson részt vett Bastian Obermayer, a Süddeutsche Zeitung újságírója is, aki részt vett a német lap által 2016 áprilisában kirobbantott Panama Papers néven elhíresült off-shore botrányok leleplezésében. Obermayer tagja lett a Freedom Voices Network igazgatóságának. „Hiszek az együttműködő újságírásban. Ma az oknyomozás nem áll meg a határoknál, a Panama Papers bőségesen bizonyította a szövetkezés szükségességét” – mondta a német újságíró, akit egy magát „Joe Doe”-nak nevező forrás tájékoztatott, nem habozott megosztani információit az ICIJ 380 újságírójával, ami lehetővé tette a több mint 11 és fél millió dokumentum kiszivárogtatását, amelyekben érintettek voltak államfők, milliárdosok, hírességek az egész világról.

Az RSF, amely 1985 óta harcol a sajtó szabadságáért, támogatja az újságírók együttműködési törekvéseit. Christophe Deloire, a szervezet főtitkára emlékeztetett a törökországi helyzetre, ahol jelenleg több mint 150 újságírót tartanak börtönben. Különösen fontosnak tartotta, hogy így egy újságíró megölése után nyomozni lehessen a gyilkosok után, mivel ezeknek a gyilkosságoknak egyik fő oka, hogy a bűnösök büntetlenek maradjanak. „Mostantól kezdve a hírvivő eltüntetése nem jelenti a hír eltűnését” – mondta Laurent Richard.

Keretes: Az nem kétséges, hogy ma, Magyarországon lehet veszélyben a tényfeltáró újságíró - sőt, többnyire veszélyben van. Ámde nem mindig a veszély a legrosszabb – nyilatkozott a Népszavának Szele Tamás újságíró, aki a 90-es évek óta számos oknyomozó médium munkájában vesz részt - Személyes tapasztalatom az, hogy nem a nagyon ijesztőnek hitt állami szervezetek - például a Nemzeti Nyomozóiroda vagy a TEK - szoktak gondot okozni, sőt, ők, ha pontos és kulturált kérdéseket kapnak, rendszerint meglepően konkrét és európai hangvételű válaszokat adnak. A valóban veszélyesek a gazdag és rosszul szervezett cégek, konzorciumok, amelyek nem is nagyon mérlegelik a döntéseiket, adott esetben egy középszintű vezető döntése alapján is lecsapnak, és ez terjedhet pertől fizikai atrocitásig. A másik gond a rosszul informált magánszemélyek sokasága, akik valóban azt hiszik, hogy az ellenzéki sajtó ugyanolyan jól dotált, mint a kormánypárti, és adott esetben egy peren kívüli megegyezésért is hajlandó pár milliót kifizetni - nos, ők a semmiért is perelnek, hátha kapnak valami pénzt, nem kevesen hivatásszerűen, életvitelszerűen tartják fenn magukat ebből. A valódi gond a teljes közöny: ma, Magyarországon meg lehet ugyan írni a kellemetlen tényeket is, mérsékelten kellemetlen következményekkel, csak aztán nem fog történni semmi. Egészen pontosan semmi: a nagyközönség tudomásul veszi a felderített igazságot, felháborodik, lájkol egyet és utána elfelejti. Így a komoly politikai botrányoknak sincs következménye évek óta, a legjobb dokumentáció ellenére sem.