Szakítás egy világrenddel

A New York Times étvágygerjesztőnek nevezte Donald Trump lengyelországi látogatását a G20-ak hamburgi tanácskozása előtt. Komoly kétségeink lehetnek azonban azzal kapcsolatban, hogy Európának megjött-e az étvágya az amerikai elnök varsói beszéde hallatán. Ugyan nagy ívű beszédet ígért a washingtoni adminisztráció Trump részéről, ebből annyi valósult meg, hogy az amerikai elnök adta az ívet az Európai Uniónak és a NATO-nak. Mintha korábbi főideológusa, Steve Bannon gondolatait hallhattuk volna vissza.

Három év nagy idő, Barack Obama 2014-ben Varsóban, amerikai elnökhöz méltó beszédében elkötelezte magát a NATO és az EU mellett, Trump ezzel szemben lényegében azt deklarálta, hogy az Egyesült Államok lemond a szabad világ vezető szerepéről, a Nyugat pedig a túléléséért küzd. Ez utóbbi nagyon ismerős gondolat.

Trump Lengyelországban közölte, nem biztos abban, hogy Oroszország befolyásolta a tavalyi amerikai elnökválasztást, de az ingatlanmilliárdos mondatatait hallván meggyőződhettünk arról: nemcsak befolyásolta azt, hanem a voksoláson Vlagyimir Putyin egyértelmű győzelmet aratott. Trump beszédének egy részét akár az orosz elnök is megírhatta volna, de potenciális szerzőként a magyar kormányfő neve is felmerülhetne. Az amerikai elnök ismét bizonyságát adta annak, hogy a hagyományos transzatlanti viszony neki semmit sem jelent, a régi barátságokat, kötődéseket teljesen feleslegesnek tartja, legfeljebb akkor tekint partnernek egy országot, ha az milliárdokért vásárol amerikai fegyvereket, amint ezt Szaúd-Arábia, vagy Lengyelország teszi. Olyan előadás volt ez, amelynek kapcsán megállapíthatjuk: George W. Bush nem is volt olyan rossz elnök.

A varsói beszéd gyászos napként vonulhat be a történelembe. Szakítás a múlttal, egy világrenddel. Trump úgy döntött, Amerika nem lesz tovább minta a szabadságra vágyó országok, emberek és azok számára, akik úgy vélik, a demokrácia sok problémára nyújthat gyógyírt. Trump inkább Rodrigo Dutertével, a Fülöp-szigetek gyilkossággal kérkedő vezetőjével, vagy azzal az egyiptomi elnökkel barátkozik, akinek színre lépése óta megannyi halálos ítéletet hoztak Kairóban. Ők az új ideálok a politikai inkorrektség derék hadfiai számára. A modern kor macsói, akik semmibe veszik azokat az értékeket, amelyek az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is oly naggyá tették.

Tényleg ez lenne a jövő? Az illiberalizmus feltartóztathatatlanul vesz be újabb bástyákat a földkerekség újabb és újabb pontján? Törökország és a Fülöp-szigetek már elesett, Magyarország és Lengyelország pedig a maradék demokráciát is felszámolta volna már, ha nem lennének az EU tagjai.

Az utóbbi jó fél év európai választásai azonban mégis adnak némi reményt. Azt nem állítjuk, hogy a populizmus már nem okoz veszélyt, de azt igen, hogy az európai polgárok többsége nem kér Trump és társainak világából. Nem láthatjuk előre, mi lesz öt, vagy tíz év múlva, de mind biztosabbak lehetünk abban, hogy a bezárkózást hirdető politikusok nem válnak a EU meghatározó erejévé, az Egyesült Államokban pedig Trump politikájának sincs nagy jövője. A józanság győzni fog, még ha azt nem is mindig látjuk így.