Veszélyes atomerőművészkedés Pakson

Fokozzák a terhelését a már meglévő paksi atomreaktoroknak, ám a biztonság az elöregedett áramgyárban, úgy tűnik, még annyira sem fontos a kormány számára, ahogyan a Paks 2 beruházásnál.

Állampolgári megkeresés alapján levélben fordult Lázár Jánoshoz, a Miniszterelnökség vezetőjéhez az LMP-s Hadházy Ákos, azt tudakolva, miért fontosabb a paksi atomerőmű számára a termelés maximalizálása a biztonságnál. A képviselőhöz ugyanis aggasztó jelzések jutottak el a létesítmény biztonsági kultúrájának leromlásáról, és a félelmeket a miniszteri válasz sem oszlatta el.

Hadházy többek között azt kérdezte Lázártól, hogy milyen szakmai megfontolásból, és milyen műszaki beavatkozásokra építve növelték 440-ről 500 MW-ra a paksi reaktorblokkok teljesítményét, és számolnak-e vele, hogy a megnövelt igénybevétel egyes alkatrészek gyorsabb elhasználódását okozhatja, így gyakoribb ellenőrzést, felülvizsgálatot tesz szükségessé.

A válasz szerint „a teljesítménynövelést az atomerőmű üzembe helyezése óta eltelt időben felhalmozott jelentős üzemeltetési tapasztalat, a szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó információk, a számítási és mérési módszerek fejlődése alapján, a biztonsági korlátok betartása mellett, áttervezett és korszerűsített fűtőelemek alkalmazásával, a rendszerekbe beépített tartalékok feltárásával lehetett végrehajtani”. Arról viszont nem esik szó, hogy hogyan kezelik a megnövelt igénybevételből és a hosszabb élettartamból adódó problémákat.

Pedig lenne miről beszélni: mint Hadházy emlékeztetett rá, a nemrég 20 éves üzemidő-hosszabbításon átesett atomreaktorok már túl vannak az eredetileg tervezett életkorukon, és igaz ugyan, hogy a túlműködés engedélyezését számos vizsgálat előzte meg, ám ezek nem adhatnak választ két évtizedre előre az elöregedéssel, anyagfáradással kapcsolatos összes kérdésre. "A józan ész és a mérnöki logika azt diktálná, hogy az idő előrehaladtával növelni kellene az ellenőrzések illetve biztonsági felülvizsgálatok sűrűségét, ahogyan például a gépjárművek esetében is" – érvelt Hadházy. Ennek azonban épp az ellenkezője történt: a korábbi 10-11 hónapos karbantartási és üzemanyagfeltöltési ciklust az atomerőműben 15 hónaposra növelték, vagyis a korábbinál lényegesen ritkábban ellenőrzik a túlkoros és kapacitásnövelésen átesett reaktorokat.

FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

Ráadásul a közelmúltban bevezették a biztonsági rendszer reaktorüzem közbeni vizsgálatát – szintén a termelés maximalizálása végett -, ami úgy történik, hogy a reaktorok működése mellett a biztonsági rendszert a vizsgálat idejére lekapcsolják, amit a korábbi biztonsági protokoll még nem tett lehetővé. Jelenleg éves szinten több hetet üzemelnek a blokkok kikapcsolt vagy részben leállított biztonsági rendszer mellett, míg korábban csak a reaktorok leállítása idején lehetett elvégezni a biztonsági rendszerek karbantartását.

"Hogyan szolgálja mindez az erőmű biztonságát" - tette fel a kérdést az LMP-s politikus. A válasz sajátos: „A biztonsági rendszereknek a reaktor működése közbeni tesztelése nemzetközileg elfogadott gyakorlat (…) A Paksi Atomerőmű Zrt. az átalakítás biztonságra gyakorolt hatását determinisztikus és valószínűségi elemzések együttesével vizsgálta, ami alapján az üzem közbeni karbantartás a biztonságot összességében növeli”.

Hadházy arra is rákérdezett, hogyan lehetséges, hogy az erőmű felső vezetésében egyetlen szakirányú felsőfokú végzettségű ember van (a humánpolitikai igazgató), és hogy egy olyan személy a biztonsági igazgató, aki két ember haláláért felelős egy saját hibás, a közlekedési szabályok durva megsértésével okozott balesetben, ezekre a felvetésekre azonban csak annyi érdemi reakció érkezett, hogy az érintettek megfelelnek a vonatkozó jogszabályi előírásoknak.

És mégis reng a föld?

Nem felel meg a Nemzetközi Atomenergia Hivatal hazánkban is törvénybe iktatott földrengésbiztonsági ajánlásainak sem a már meglévő Paksi Atomerőmű, sem a tervezett bővítésének helye – írta az Átlátszó a megszerzett földtani kutatások adataira hivatkozva. A nukleáris létesítmények alatt ugyanis egy tektonikai törésvonal halad át, illetve felfedezhetők tízezer évnél fiatalabb földrengések nyoma. Ezeket az információkat eddig eltitkolták.

A paksi bővítéshez több mint 8 milliárd forintért végeztek földtani kutatásokat, amelynek eredményeit az oknyomozó portál közérdekű adatigénylés formájában kérte ki. A dokumentumok alapján a telephely nem felel meg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásainak, ugyanis "tilos olyan helyre atomerőművet építeni, ahol 10 km sugarú körben olyan törésszakasz található, amelynél az utolsó százezer évben felszíni elmozdulás volt”. Ez egy 2011-es magyar kormányrendeletben is szerepel.

Az Átlátszó birtokába került egy geológiai tanulmány kézirata is, amely, mint kiderült, a Paksi Atomerőmű megbízásából készült 2016-ban. Ebben a jelentés készítője, Magyari Árpád geológus azt írja, hogy "a telephely 10 kilométeres körzetében tízezer évesnél fiatalabb, 5-ös magnitúdójú vagy azt meghaladó földrengésekkel lehet számolni, a vizsgált területen nyilvánvaló jelei vannak negyedidőszaki töréseknek”. A földrengésbiztonsági megfelelőséget megkérdőjelező mondatok a végleges tanulmányban már nem szerepelnek. Sőt, a Tudományos Támogató Testület megállapította: A Zárójelentésben bemutatott információk bázisán a telephely alkalmasságát kizáró tényező nincs, a telephely atomerőmű létesítésére alkalmas.

Nem titkos, de nem nyilvános

Titokfelügyeleti eljárást kezdeményezett Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője Paks II beruházási szerződésének titkosításával kapcsolatban, ám időközben az illetékes miniszter megszüntette a dokumentum titkosságát. Jávor ezért azt kérte a bővítésért felelős kormánytagtól, Süli Jánostól, hogy a kért szerződést adja át neki. Süli azonban egyelőre nem teljesítette a kérést: az iratátadásra rendelkezésre álló határidőt indoklás nélkül 15 nappal meghosszabbította.