Belső-Erzsébetváros felébredt

A 20 ezernél kevesebb helyi lakosra egy keményebb hétvégén 150-200 ezer vendég zúdul. A választások előtt a politikusok még nyugalmat ígértek.

Lakóóóóók, ébresztőőőőő! Aki riadt valaha hajnali fél háromkor arra, hogy egy matt részeg fiatalember áll az úttest közepén, fejét hátraszegve újra és újra beleordítja a fenti mondatot az éjszakába, a körülötte álló kompánia pedig boldog röhögéssel nyugtázza, hogy a környező bérházak ablakaiból egyre több álmos arc lesi, mi zajlik odalent, az tudja, mit élnek át minden éjjel a „pesti bulinegyednek” nevezett Belső-Erzsébetváros lakói. Ahogy az is, aki rendszeresen kerülget a lakóhelyén reggelente hányást, hétvégén bélsárt, a játszótéren pedig törött pezsgősüveget.

A Belső-Erzsébetváros a kétezres évek közepéig Pest egyik közepesen leromlott és feltűnően unalmas negyede volt. Az 1944-es gettó területén már a harmincas években egy vadonatúj, Újlipótváros-szerű negyed kialakítását tervezték, a hetvenes években pedig a kiemelkedő minőségű, de drága volta miatt továbbvihetetlen lakótömb-rehabilitációról vált nevezetessé. Hunvald György polgármestersége idején aztán felélesztették a bontási tervet, és mire a műemlékvédelem felébredt és leállította a pusztítást, sőt sor került a világörökséggé nyilvánításra is, már visszafordíthatatlan folyamatok indultak el. Ezek következménye ma a több tucat műemléki státuszú, de üresen és magánbefektetők tulajdonában romló XIX. századi lakóház, amelyek „jobb híján” hasznosításából szökkent szárba a túlzás nélkül világszenzációnak számító Szimpla nyomán a helyi romkocsma-kultúra.

A lakosok a vigalmi negyed lassú térnyeréséből kezdetben csak annyit érzékeltek, hogy egyre több vendéglátóhely nyílik, és időnként nótaszó, mind gyakrabban angol nyelvű kurjongatás veri fel az éjszaka csendjét. Radikális változást az a 2013-ban meghozott önkormányzati rendelet hozott, amely minden előzetes egyeztetés nélkül kettévágta a kerületet: eltörölte azt a korábbi szabályt, amelynek értelmében az üzlethelyiségeknek otthont adó ház tulajdonosi közössége korlátozhatta egy vendéglátóhely nyitva tartását, ugyanakkor Belső-Erzsébetvárosra nézve eltörölte a 22 órától 6 óráig érvényes „csendrendeletet”.

Közmeghallgatás, népszavazás, demonstráció

A bulinegyedben élők gondját rendszerint azzal intézik el, hogy ha nem tetszik, költözzenek el. Amiben van ráció, hiszen a negyedben kétségkívül felmentek az ingatlanárak az utóbbi egy-két évben, de az is tény, hogy sokan ragaszkodnak az évtizedek alatt megszokott, elhelyezkedése vagy épp kulturális kötődései miatt választott lakóhelyükhöz.

Ennek tudható be, hogy körülbelül fél évvel ezelőtt néhányan – zömmel családos fiatalok – szervezkedni kezdtek a negyed „visszafoglalása”, a záróra újbóli rendeletbe iktatása érdekében. Több száz aláírással közmeghallgatást kezdeményeztek, amelyet azonban Vattamány Zsolt kormánypárti polgármester azzal utasított el, hogy várják ki a rendes őszi időpontot. Ezt követően a kerületi rendőrkapitánnyal szerveztek találkozót, de dr. Kiss Szabolcsot a BRFK az utolsó pillanatban eltiltotta a részvételtől - az összegyűlt több száz ember azonban így is megtartotta a „panasznapot”. Ezzel párhuzamosan egyénenként az ombudsmanhoz fordultak, vizsgálatot kérve arról, nem sérül-e az az alapvető joguk, hogy éjszakánként kipihenhessék magukat.

Új színfoltot hozott az ellenállásba, amikor Hunvald György egykori polgármester, a kerületi MSZP elnöke a napokban bejelentette: aláírásokat gyűjtenek egy helyi népszavazás érdekében, hogy így biztosítsák a lakosok pihenéshez, egészséges környezethez való jogát. Mivel a 42 ezer kerületi lakos 15 százaléka kezdeményezhet referendumot, ezért 6500 aláírást kell összegyűjteni.

Jövő csütörtökön, június 27-én este 11 órától az Élhető Erzsébetváros tagjai „forgalom- és zajlassító” demonstrációt tartanak az Akácfa utca és a Wesselényi utca kereszteződésétől indulva.

Nagyjából 400 – állandóan változó - vendéglátóhely működik ma a „bulinegyedben”. Jó részük zenés szórakozóhely, ami önmagában is konfliktusforrás, arról nem is beszélve, hogy ha valahol 2000 ember mulatozik egyszerre, mint mondjuk az Instanttal frissen egyesült Akácfa utcai Fogasházban, az ab ovo nem lehet csendes. Erre a parlament még rátett egy lapáttal az átgondolatlanul szigorú dohányzás elleni törvénnyel: mivel a vendéglátóhelyeken tilos rágyújtani, a vendégek a bejáratok előtt „élnek”, ami egy kocsmákkal szegélyezett útszakaszon több ezer éjszakai beszélgetőt jelent.

Érthető, hogy a romkocsmákra és sima ivókra, a kávéházakra, éttermekre, kerthelyiségekre és a balatoni strandbüfé helyi megfelelőire, a „street food courtokra” komplett iparágak telepedtek rá röpke négy év alatt. Legelébb is a szállásadóké. Party hostelek, turistaszállások és az Airbnb-hálózaton keresztül kiadott lakások egész tömege várja az ideérkező külföldieket. Mivel ezek jó része a társasházakba tokozódott be, állandósultak a konfliktusok az odahaza az „itt bármit megtehetsz” szlogennel csalogatott fiatalok és az éjszakai álmuk mellett a liftjüket és folyosóikat féltő lakók között. Különösen, hogy 8 szoba / 16 ágy alatt a működtető nem köteles portaszolgálatot biztosítani.

Erős mondatok

„Elmondom mivel hitegetett bennünket az előző választás előtti viharos közmeghallgatáson ugyanez a bagázs: bagolyszolgálat, csitító táblák mindenütt (ezek kb. annyit értek, mint halottnak a csók), rendszeres takarítás, új takarítógépek beszerzése…”

„Szeretnék egy átmenőforgalom mentes (hurok rendszer) Belső-Erzsébetvárost sok süllyedő oszloppal, sétáló Király és Kazinczy utcát, lakossági parkolókat (mondjuk minden 4. más színnel csak a lakosságnak, egységes utcafronti arculatot a homlokzatokon, szűnjenek meg a dobogós teraszok, nyilvános wc-t, nappal nyitott átjáró udvarokat, posztos rendőrt, ahova csak lehet, posztos takarítást, társasházak magánszállásadóinak pontos online adózását és a vendégek regisztrációját.”

„A gyerekem itt nem bírván (pontosan kellett dolgoznia, nem mehetett támolyogva be, hogy fordítva tegyen mindent) - bérelt a Dózsánál egy garzont egy ideig. Nem volt panasza. Ott is van mindenféle, de korábban van kuss.”

„Felénk (Dohány) az angol stagpartysok mintha kevesebben lennének. Mostanában a spanyol lánybandák vonulnak.”

Aztán jöttek az olcsó alkohol vámszedői: ha valaki beírja a google-ba, hogy „pub crawl”, ma már széles kínálatot talál olyanokból, akik 5-10 euróért az év minden estéjén korlátlan ivással kecsegtető éjszakai kocsmatúrát ajánlanak. Aminek az a járulékos következménye, hogy nyáridőn ötven-száz ittas tizenévesből álló menetek vándorolnak egész éjjel fel és alá a negyed – a nyilvános illemhelyeket például fájón nélkülöző – utcáin. Nyomukban tócsák, eldobott poharak, papírtálcák, megrongált autók, felborogatott kukák.

A 20 ezernél kevesebb helyi lakosra egy húzósabb hétvégén 150-200 ezer vendég zúdul rá. Ehhez képest beszédes adat, hogy a 2017-es rendészeti statisztika szerint az első félévben a „közterületesek” 1548 helyszíni bírságot és 1130 szóbeli figyelmeztetést osztottak ki. Bár a rendészet munkatársai (pár tucat ember) járőröznek a kerületben, azt dr. Somogyi Csaba igazgató is elismeri, hogy „a beszélő, zajongó tömeggel nem tudnak mit kezdeni”.

A vállalkozók és a lakosság között persze örök vita, hogy kinek a befizetései szolgálják inkább a közjót. Megbízható adatok híján lehetetlen igazságot tenni az ügyben, hogy például a lakosság súlyadója – amelyért a bejegyzett autók számánál kevesebb közterületi parkolóhely vehető igénybe – vagy a vállalkozók iparűzési adója segíti-e inkább a kerületet. Két beszédes tényt azonban érdemes felidézni. Az egyik , hogy a NAV nemrégiben lebonyolított, előre bejelentett vizsgálata idején egy hét alatt 35 ezerrel több nyugtát bocsátottak ki és 62 millió forinttal több bevételről adtak számot a szórakozóhelyek. A másik, hogy a világörökségi területen vendégenként és naponta 20 forintjával beszedett felügyeleti díjból tavaly – a 15 milliós előirányzathoz képest – 10,9 milliós bevétele volt az önkormányzatnak. Ugyanitt takarításra állítólag 63,9 millió forintot költöttek.

Nem az ő bulijuk

Nemcsak a lakók tapasztalata, hanem Dorogi Gabriella, az FKF Nonprofit Zrt. szóvivője által megerősített tény: a bulinegyed számos frekventált pontján hét végén nincs takarítás.

Előfordulhat, hogy a negyedhez tartozó nagy forgalmú közterületeket hét végén nem takarítják?

- A területileg illetékes szolgáltatási csoportok, ahonnan a kézi útgondozók vonulnak ki az adott kerületben, hétvégente nem végeznek munkát, kivéve a VIII. kerületi csoportot, amely szombati munkarendjébe illesztve takarítja a Blaha Lujza teret. Operatív köztisztasági egységünk a VII. kerületben a Dob, a Klauzál és az Akácfa utcában nem végez hétvégi takarítást.

A többi, hasonlóan látogatott fővárosi közterületet milyen gyakorisággal takarítanak?

- Az Erzsébet körúton napi három alkalommal, a Rákóczi úton kétszer, az első (délelőttös) és a harmadik (éjszakai) műszakban, a Blaha Lujza téren napi három műszakban, műszakonként többször is, a Széll Kálmán téren mindhárom műszakban kiürítik a hulladékgyűjtőinket, továbbá szükség szerint rendbe teszik ezek környékét is.

Ki a megrendelő, ki dönt a munkálatok gyakoriságáról?

- Társaságunk köztisztasági feladatait a Budapest Főváros Önkormányzatával megkötött Közterület-tisztántartási Közszolgáltatási szerződés alapján végzi, amelyet minden évben több megajánlott takarítási alternatíva közül fogadnak el.

B. Z