Magyar csoda

Elárulok egy titkot, és ennek az itt következőkben jelentősége lesz: a tőzsdével foglalkozó szakújságírók csak óvatosan írnak egy-egy hazai részvény árfolyamának várható alakulásáról. Óvatosak, mert ha egy papír kurzusa zuhanni kezd, akkor a tőzsdei kibocsátók nem restek rögvest a bűnbakot a prognózis szerzőjében megtalálni. Fel sem merül a sajtómunkásra a vizes lepedőt is ráhúzó tőzsdei cég vagyonkezelőiben, hogy a befektetői bizalom elpárolgásában talán eminens szerepet játszhatnak a tulajdonosi körben beálló, negatívnak tartott változások is. Mindezekre fittyet hányva időnként be is perlik az újságírót, mondván: az árfolyamesésben oroszlánrésze volt egy kedvezőtlen hangvételű cikknek. A kirótt bírság pedig meg sem áll a milliós nagyságrendig.

Szakújságírónk tehát - ha egy kis szerencséje van - más kárán tanulva, igyekszik fedezni magát, tőzsdei elemzői véleménybe csomagolja mondanivalóját. A Budapesti Értéktőzsde több mint negyedszázados működése során ez a gyakorlat mindnyájunk számára működőképesnek bizonyult. Bár kicsit bonyolította a helyzetet, amikor a brókercsődben elhasalt egyik független - bankhoz nem kötődő - társaság elemzője két olyan, épp általuk bevezetett cégről áradozott, amelyek közül az egyiknek már csak az egykori híradások őrzik az emlékét, míg a másiknak, a fitneszguruénak számos pénzügyi felügyeleti bírság nehézségeit leküzdve sikerült talpon maradnia.

Arra azonban korábban nem akadt példa, hogy egy tőzsdei társaság papírjai olyan kiugróan magas napi forgalmat produkáljanak, amelyre csak a "blue chip"-nek nevezett négy vállalatot tartották a befektetők képesnek. Az okokat firtatva azonban a szakújságírók a jól bejáratott elemzőiktől egyenválaszt kaptak: "A Konzumot nem elemezzük, túl kicsi társaság ez. Nincs is eladó részvény." Az állítás első felét minden további nélkül elfogadhatjuk, de a második állításra rácáfolt az élet. Legalábbis azóta, hogy az elmúlt évben ez a cég a belpolitikai rovatok állandó szereplőjéhez, a miniszterelnök barátjához, Mészáros Lőrinchez lett köthető. Azt, hogy a polgármester-gázszerelő-médiacápa, föld-, szálloda- és futballcsapattulajdonos (a lista felettébb hiányos) vajon mire adott utasítást, hogy tőzsdei részvényei forgalmát megsokszorozza, mégpedig úgy, hogy egyik napról a másikra 20 százalékkal fel-, majd lelibikókázik a papír, ezúttal ne firtassuk. De az magáért beszél, hogy a csak a legjelentősebb történésekről hírt adó, jelentős elemzőháznak tartott Bloomberg azt írta: a Konzum forgalma tavaly még 99 százalékkal esett, rövid távú hitelei a hétszeresükre ugrottak, elbocsátották az alkalmazottak 86 százalékát. És tessék megkapaszkodni: 2017-ben mégis a világ leggyorsabban növekvő tőzsdei cégévé vált, értéke az év eleje óta ötvenszeresére ugrott.

A mi elemzőink pedig csodálkoznak: mi lehet az oka, hogy a (valódi) üzleti életben meggazdagodottak fokozatosan elpártolnak a magyar tőzsdei befektetésektől? Csak nem a "rekorder" újabb tranzakcióitól tartanak?