Kitörhet-e a világháború?

Publikálás dátuma
2017.08.02 07:35
Fotó: AFP/Michael Fludra/NurPhoto
Fotó: /
Miközben sok erőfeszítés történik a hidegháborús tendenciák megfékezésére, zavartalanul tovább tart a háborús pszichózis fenntartása, sőt fokozása.

Mind Oroszország, mind a NATO képviselői szinte naponta állnak elő újabb vádakkal, azt bizonygatva, hogy a másik fél milyen akcióval sodorta veszélybe a világ biztonságát. Hol arról cikkeznek, hogyan közelítették meg orosz harci repülőgépek az amerikaiakat, hol például arról, milyen módon veszélyeztette a NATO F-16-os vadászgépe az orosz védelmi minisztert szállító repülőgépet.

A helyzet instabilitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Vlagyimir Putyint a hamburgi csúcsértekezletre szállító elnöki gép 500 kilométeres kerülőt tett meg annak érdekében, hogy biztonsági okokból elkerülje Fehéroroszország, Lengyelország, Litvánia, Lettország és Észtország légterét. Ezen közben a baltiak éppen az oroszoktól féltik a légterüket, és nemcsak a légterüket. Egészen elképesztő pszichózis lett úrrá, amelynek olyan megnyilvánulásai vannak, amelyek keserű mosolyt fakasztanak. A svédek például úgy jelentették be néhány száz katona Gotland szigetre vezénylését, mint amivel a stratégiailag fontos területet alkalmassá tehetik az orosz behatolók feltartóztatására. A sorkatonaság visszaállítása, mintegy négyezer ember besorozása szintén azt az üzenetet hordozza, hogy Svédország felkészül a védelemre.

Ennél azért akadnak fajsúlyosabb üzenetek is. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az amerikai katonai jelenlét és fegyverzet növelése az orosz határok közelében. Legutóbb a „Tobruq Legacy 2017” hadgyakorlatra az USA Patriot légvédelmi üteget telepített Litvániában. Az amerikai külügyminisztérium pedig jóváhagyta, hogy Románia Patriot rakétákat vásároljon 3.9 milliárd dollár értékben. Lengyelország is Patriotokhoz juthat, múlt héten már Észtország esetében is felmerült a lehetőség és igény.

A lengyel-litván határon megtartott NATO-gyakorlatnak is az volt a rendeltetése, hogy egy esetleges Baltikum elleni orosz támadás kivédésének lehetséges forgatókönyvét kidolgozzák. Hasonló gyakorlatokat vettek még tervbe. Eközben az oroszok mindig megtalálják a módját a válaszra, ősszel például a „Nyugat-2017” hadgyakorlattal, amelyről Észtország elnöke feltételezi, hogy egy NATO-elleni nagyméretű katonai művelet kidolgozását szolgálja.

A partizánháborúra való felkészülés alátámasztására alkalmasnak tűnnek az olyan nemzetközi elemzések, amelyek egy orosz támadás modellálásával jutottak olyan következtetésre, hogy 60 órára lenne szükségük az oroszoknak az észt főváros, Tallin elérésre, rosszabb esetben erre 36 óra is elegendő lenne. Az észtek mintegy 25 ezer önkéntesüket időről időre gyakorlatoztatják, a litvánok kézikönyveket is osztanak a partizánháború fortélyait oktatva.

Ilyen nagy lenne a baj? Az orosz és az amerikai média mindenesetre gondoskodik a háborús pszichózis ébrentartásáról. Mindenki a maga fegyverét, technikáját dicsőíti, és ennek hatását a laikusokra fel sem mérik. Vagy, ha mégis, nem törődnek vele.

A kérdés tehát: „Kitörhet-e a harmadik világháború?” Július elején erre kereste a választ moszkvai tanácskozásán néhány orosz szakértő. Alekszej Fenyenko, az Orosz Tudományos Akadémia vezető munkatársa, a találkozó fő előadója valószínűtlennek tart egy olyan totális háborút, amely az ellenség megsemmisítését tűzi ki célul. Olyan konfliktus azonban valószínű, amely a másik fél sarokba szorítását, kompromisszumra kényszerítését, a globális erőegyensúly felborítását célozza meg. Egy ilyen háborút nem közvetlenül egymás országai ellen indítanák el, hanem erőiket lokális területen ütköztetnék. A vitapartnerek a lehetséges helyszínek között említették a Közel-Keletet és a Balti-Fekete-tengeri régiót, de még Dél-Amerikát is.

A vita moderátora szerint a nukleáris háború veszélye növekszik. A periférián kirobbanó nukleáris háború tovább terjedését megkönnyíti az a tényező, hogy az atomfegyver bevetéséről szóló döntés és annak tényleges alkalmazása között igen kicsi az intervallum. Az ellenféllel való egyeztetés majdnem lehetetlen. Merőben új tényező a kiberfegyver bevetésének lehetősége, amely maga után vonhat akár egy nukleáris csapást is. Ma azonban a nukleáris elrettentés áll az első helyen, miközben mindenki dolgozik a legjobb nukleáris védőpajzs megteremtésén.

Egyes felszólalók szerint optimizmusra adhat okot, hogy 2009 óta a NATO hadipotenciálja a területi terjeszkedése ellenére csökkent, s az is, hogy a hidegháború legélesebb helyzeteiben mindig sikerült a nagyhatalmaknak elkerülniük a konfliktust.

2017.08.02 07:35

Washingtontól Jeruzsálemig ível az illiberális románc

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:15

Fotó: Facebook/Orbán Viktor/
Az Amerikai Zsidó Tanács döbbenten bírálta az Orbán-vizit idején elfogadott új izraeli nemzetállamtörvényt, a magyar miniszterelnöknek viszont csak dicsérő szavai voltak vendéglátója, Benjamin Netanjahu irányába.
A judaizmus szent helyét, a Nyugati Falat látogatta meg péntek reggel Orbán Viktor. Ez volt a kormányfő szerdán kezdődött hivatalos izraeli látogatásának záróprogramja. A falnál tett látogatásával olyan fontos vezetők nyomdokaiba lépett, mint Donald Trump amerikai elnök, Mike Pence alelnök vagy Vilmos herceg, a brit (2. számú) trónörökös. 
A Jerusalem Post izraeli konzervatív napilap beszámolója szerint a magyar miniszterelnököt fogadta a létesítmény alapítványának igazgatója, Mordechai Eliav, majd a nyugati fal rabbija, Shmuel Rabinowitz megáldotta, hogy a Síratófalba elhelyezett papírcetlire felírt kívánsága teljesüljön. Az alapítvány igazgatója a történelmi háttér ismertetése mellett arról is beszélt, mit jelent és mit jelentett mindig a világ zsidóságának Jeruzsálem, a rabbi pedig az áldás előtt elszavalta számára a 21. zsoltárt. Orbán Viktor elmondta, mennyire elbűvölték az előző két nap során látottak. A két nap viszont nagyon rövidnek bizonyult, szívesen visszatérne családjával egy hosszabb izraeli kirándulásra, számolt be Jerusalem Post. 
A konzervatív napilap azonban azt is kiemelte, hogy a migrációellenes magyar miniszterelnök megítélése „ellentmondásos”, és emlékeztetett arra, hogy az izraeli-magyar államközi kapcsolatok soha nem voltak ilyen jók. A tavaly július 19-én Budapestre látogató Benjamin Netanjahu volt az első izraeli kormányfő, aki az izraeli-magyar diplomáciai kapcsolatok felvétele óta Magyarországra látogatott, és Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök, aki hivatalos látogatást tesz Izraelben. A magyar kormány feje ez alkalommal azt is előrebocsátotta, hogy 2019-ben, a diplomáciai kapcsolatfelvétel 30. évfordulóját meg fogják ünnepelni. Hangsúlyozta azt is, örül, hogy mostani látogatása Izrael Állam létesítésének 70. évfordulóján került sorra. 
A magyar-izraeli kapcsolatok javulása valóban üdvözlendő tény, de ezen túlmenően több szépséghibája is van az Orbán-Netanjahu szövetségnek. Mindenekelőtt az, amit maga Orbán Viktor is hangsúlyozott a csütörtöki, Netanjahuval közösen tartott sajtótájékoztatón, hogy „azonosan látják a 21. század” nagy kérdéseit. Merthogy mindez elsősorban az Orbán Viktorral szemben kritikus izraeli média és civil szervezetek által is hangsúlyozott illiberális, a demokratikus alapelvekkel szembe menő nézetazonosságban, vagyis abban nyilvánul meg, hogy mindkét miniszterelnök tudatosan és következetesen próbálkozik a jogállam lebontásával saját országában. Az ellenzéki Haaretz értékelésében tovább ment, és a Washingtontól Jeruzsálemig ívelő illiberális románcról írt. 
Amint arról az Orbán-vizit kapcsán beszámoltunk már, csütörtök hajnalban fogadta el az izraeli törvényhozás azt a nemzetállamtörvényt, amelyet még izraeli ellenzékiek is az apartheid jelzővel illettek. Bár végső változatában a hazai és nemzetközi felháborodás következtében némiképp módosult a jogszabály legvitatottabb része, a kizárólagosan zsidó települések létesítését ösztönző passzus, számos olyan rendelkezése maradt, amely világszerte tiltakozást szült. Az Európai Unió, amely előzetesen is tiltakozott a diszkriminatív előírások miatt, többek között azért fejezte ki aggodalmát, mert a kétállamos megoldás ellehetetlenítését látja a törvényben az arab kisebbség jogainak csorbulása mellett. Tiltakozott az Amerikai Zsidó Tanács is: az ynetnews portál beszámolója szerint azt emelték ki, hogy ez a Netanjahu által is szorgalmazott törvény árt a zsidóságnak és Izraelnek egyaránt.
A környező országok közül elsőként Törökország állt ki a törvény ellen, többek között azt kifogásolva, hogy Jeruzsálemet a zsidó nép osztatlan fővárosaként határozza meg.
2018.07.20 20:15

Máris feltámadt a katalán függetlenség főnixmadara

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:08

Fotó: AFP/ Tobias Schwarz
Új mozgalmat hirdetett Carles Puigdemont volt katalán vezető, aki a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ismét felkorbácsolhatja az érzelmeket a függetlenségpártiak körében.
Főnixmadarakat megszégyenítő gyorsasággal képes újjászületni Carles Puigdemont volt katalán vezető, akinek köszönhetően új erőre kaphat a függetlenségi mozgalom. A tavaly október 1-jei népszavazás és az elszakadás egyoldalú kikiáltása során betöltött szerepe miatt Spanyolországban egyebek között árulás, zendülés és hűtlen kezelés miatt körözött – és emiatt jelenleg külföldön élő – politikus a héten egy új mozgalmat jelentett be, a Crida Nacionalt. Az alapítók között van a mostani katalán elnök, Quim Torra, és a jelenleg börtönben ülő Jordi Sánchez aktivista is, akit a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt csuktak le. Bár az egyik alapító – Puigdemont saját szavaival élve – önkéntes száműzetésben él, és így többnyire videóüzeneteken keresztül kommunikál a Katalóniában élő hívekkel, a másik pedig a börtönből küldött levelek útján, a jelek szerint nincs kudarcra ítélve a projekt. Sőt, a továbbra is független köztársaságról álmodók között kimondottan nagy népszerűségre tett szert az indulás óta eltelt pár napban. „Úgy tűnik, hogy a Crida erősen indul, máris sok ezren csatlakoztak hozzá... A tömegek egy részének Puigdemont továbbra is hiteles figura” – mondta lapunknak az MTA-KRTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, Éltető Andrea Carles Puigdemontról, aki vezetőként tavaly igen kockázatos politikát folytatott, kiharcolva az egyoldalú függetlenséget, majd az otthoni káosznak hátat fordítva külföldre menekült, mondván, a börtönből nem tud harcolni az önálló Katalóniáért. Éltető szerint az általa alapított mozgalom célja valószínűleg az, hogy őszre párttá alakuljanak, bár a függetlenséget támogató párt már van, ilyen például a PDeCAT.   „Elképzelhető, hogy később egyesül ezzel a mozgalommal… a Crida Nacional célja épp az összes függetlenséget akaró erőnek az egyesítése lenne. De kérdés, hogy nem éppen a megosztottságot fogja-e növelni.... ezt még nem látni” – tette hozzá.
A héten tartott alapító gyűlésen és sajtótájékoztatón a Crida Nacional céljairól ennél sokkal többet nem is  lehetett megtudni. A felolvasott közleményben újra és újra a függetlenségi erők összefogásának szükségességét hangsúlyozták, s a végső célként a köztársaság megalakítását nevezték meg, „kizárólag békés és demokratikus” eszközökkel. A Népszavának nyilatkozó alkotmányjogász, Xavier Arbós Marín szerint Puigdemontnak lehet egy másik, nem kimondott célja is a Crida Nacionallal: radikálisabb irányba tolni a PDeCAT-ot. A Marta Pascal vezette independentista párton belül jó ideje ideológiai harc dúl, mivel egyesek szerint Pascal nem képvisel eléggé radikális vonalat. Puigdemont színre lépésével a pártvezető még nehezebb helyzetbe kerülhet. Pascal pozíciójának megingása különösen kényes időszakban következhet be, hiszen megkezdődött a visszaszámlálás a jövő májusi önkormányzati választásokig, amelyre Puigdemont alighanem új lehetőségként tekint. Addig egyébként is sok minden történhet, ami felkorbácsolhatja az érzelmeket Katalóniában. Ilyen esemény lehet például Puigdemont kiadatása, ami csak abban az esetben történhet meg, ha ismét kiadják ellene az európai elfogatóparancsot. Amennyiben valaha a spanyol igazságszolgáltatás elé kerül, valószínűsíthető, hogy Katalóniában ismét felizzanak az indulatok – véli a Barcelonai Egyetem oktatója. Arbós Marín szerint ez persze nem borítékolható, ám az biztos, hogy a jelenleg börtönben lévő függetlenségpárti katalán politikusok tárgyalásai októberben és novemberben megkezdődnek. „Érzelmileg nagyon kiélezett időszaknak nézünk elébe” – mondta a szakértő a Népszavának, aki úgy véli, ezzel párhuzamosan nőni fog a nyomás mind a katalán, mind pedig a madridi kormányon, hogy térjenek le arról az útról, amelyre pár hete léptek: a dialógus és a normalizáció útjáról. Annak ellenére ugyanis, hogy Quim Torra retorikájában a Puigdemont-féle radikális vonalat képviseli, a közelmúltban felállt katalán kormány látszólag „praktikus”, a párbeszéd irányába mutató politizálást folytat. „A katalán kormány mostani attitűdje közelebb áll az autonómiához, mint a Puigdemont által kezdett (radikális) politikához.”
2018.07.20 20:08