Orbán elfelejtette, hogy a lázadás éve van

Nem úgy alakult a világ, ahogyan Orbán Viktor elképzelte. A kormányfő ezért inkább hallgat arról, hogy 2017-et kinevezte a lázadás évének.

A miniszterelnök a kormánybarát 888.hu-nak tartogatta nagy bejelentését. A portálnak tavaly decemberben adott interjújában fejtette ki abbéli meggyőződését, hogy „2017 a lázadás éve lesz”. Az elitellenes hangulatot éltetve Orbán Viktor úgy vélekedett, hogy „az Európai Egyesült Államok hívei most éppen lopakodva csorbítják az egyes nemzetek szuverenitását”. A nemzetek ez ellen lázadnak. Szerinte valóságos szuverenitásküzdelem folyik, amit körbefon a politikai korrektség, az elszigetelés, a megbélyegzés elleni szellemi lázadás.

Kevéssel később – idén január közepén, a Kossuth Rádiónak nyilatkozva – megerősítve látta saját állítását, jelesül azt, hogy jön a lázadás éve. A megszokott migránsozáson kívül Orbán beemelte, hogy Brüsszel „be akarja tiltani” a rezsicsökkentést, és ebből „nagy csata lesz márciusban”.

A sokat emlegetett csata leginkább a kormány itthoni kardcsörgetéséből állt, a „lázadás éve” pedig teljesen kikopott a miniszterelnök szóhasználatából. Politológusoktól azt kérdeztük, miért került ennyire gyorsan süllyesztőbe egy olyan szlogen, amelyről nemrég még úgy tűnt, a Fidesz politikai koncepciót épít rá.

A lázadás éve azon a felvetésen, majd egyre erősebb meggyőződésen nyugodott, hogy Orbán Viktor egy látnokként megjósolta Trump győzelmét, és végül az ő új jobboldali politikája lesz az, ami felülkerekedik a régi, egymástól alig megkülönböztethető bal- és jobboldalon – kezdte Mikecz Dániel (Republikon Intézet).

Javul az EU megítélése

Egy évvel a Brexit-népszavazás után az uniós állampolgárok többsége (56 százalék) optimista az Európai Unió jövőjét illetően – derül ki az Eurobarometer szerdán publikált kutatásából. A felmérés szerint 2010 óta nem volt olyan erős a bizalma az európaiaknak az unióban, mint most. A több mint 33 ezer ember bevonásával végzett felmérésben részt vettek 11 nem uniós ország polgárai is, akik elmondták: kifejezetten jó véleményük van az EU-ról.

A kutatás szerint Európai Unióba vetett bizalom (42 százalék) 2010 óta nem volt olyan nagy mint most, az euró támogatottsága pedig 2004 óta most a legerősebb, Magyarországon is eléri az 52 százalékot. Az európaiak 68 százaléka érzi magát uniós polgárnak, ami a valaha elért legmagasabb arány. Magyarországon a válaszadók 70 százaléka érzi magát uniós polgárnak.

Aztán se az osztrák elnökválasztáson, se a holland és a francia választásokon nem jeleskedtek a jobboldali, populista erők. Ráadásul Merkel stabilizálta a helyzetét Németországban, és a Trump- adminisztráció se mutatta ki, hogy hálás lenne Orbánnak. A lázadás évét így inkább az a narratíva követte a miniszterelnök legutóbbi bálványosi beszédében, hogy Magyarország és a visegrádi négyek képviselik azt a nemzeti identitásában erős Európát, ami képes megmenteni az egész kontinenst a brüsszeli elit és Soros ármánykodásától. A centrumban lévő lázadás helyett tehát a végeken harcol a magyar kormány, vállvetve a közép-európai országokkal – összegezte Mikecz Dániel.

Hasonló következtetésre jutott László Róbert, a Political Capital választási szakértője is. A miniszterelnök szerinte vélhetően arra számított, hogy a Brexittel és Trump győzelmével fémjelzett „lázadás” európai paradigmaváltáshoz vezet. Azóta viszont sok jel mutat arra, hogy 2017 mégsem söpri el tornádóként a „leszerepelt nyugati elitet”. Közülük is a leglátványosabb Macron győzelme Franciaországban – tette hozzá László Róbert. A lényeg: 2017 mégsem lett a lázadás éve, így a fideszes kampánygépezet könnyedén elengedte ezt az üzenetet.

A lázadás éve jól illett a szabadságharcos retorikába, de Európában nem úgy alakultak az erőviszonyok és a választási eredmények, ahogyan azt a miniszterelnök elképzelte – erősített rá Róna Dániel (Corvinus Egyetem).

Máskor is előfordult, hogy a Fidesz egyik pillanatról a másikra megszabadult valamelyik szlogenétől. László Róbert és Mikecz Dániel egyaránt a „keményen dolgozó kisemberek” esetét említette. Róna Dániel ugyanakkor nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy a Fidesz váltogatja a jelszavait.

A „polgári” jelző például, amely 1998 és 2002 között uralta a Fidesz kommunikációját, ma már halvány nyomokban sem létezik. Más szavak időnként eltűnnek, majd újra előkerülnek: ilyen a „nemzeti”. Mindebből nem feltétlenül kell politikai stratégiaváltásra következtetni. A jelzők jönnek és mennek, egy politikusnál sosem lehet pontosan tudni, mit és miért mond.

Hasonló jelenségek nem kizárólag a Fidesznél, hanem ellenzéki pártoknál is megfigyelhetők – jegyezte meg Róna Dániel. Szerinte nehezebb lenne olyan jelzőt találni, amely valamelyik párt életében egy törvényhozási ciklusnál hosszabb ideig fennmaradt.

Emblematikus visszavonulások

Bár kérdésünk a politikai szlogenekre vonatkozott, László Róbert hangsúlyozta: a kormányzásnak is volt jó pár olyan eleme, amit a Fidesz elengedett – pedig korábban foggal-körömmel küzdött érte, és próbált a nyilvánosság előtt védeni. A leginkább elfeledett ilyen intézmény az előzetes választói regisztráció 2012-es ötlete volt. Mintegy fél éven át „érveltek” mellette (Pálffy István kommunista csökevénynek nevezte a központilag vezetett választói névjegyzéket).

Mégis megváltak tőle, miután látták, hogy hiába minden erőfeszítésük, még a saját táboruk is elutasítja az ötletet (az alkotmánybírósági határozat csak hivatkozási alapként szolgált). Emblematikus volt a vasárnapi boltzár és az olimpia is: mindkettőt egy népszavazás veszélye, illetve az azt megelőző kampány küldte a süllyesztőbe. Az internetadót szokták még emlegetni, ami László Róbert szerint éppen a gyors lefolyása miatt egyedi eset. A Fidesz alig néhány héttel a netadó ötletének bedobása után végérvényesen visszakozott.