Sorstragédiák maratonja

Csúcsra járt a hétvégén zárult rendezvény több csupán itt és most látható produkcióval, ám a hőséggel igencsak meg kellett küzdeni.

Akinek vízre van szüksége, nyugodtan álljon fel előadás közben és hűsítse le magát – mondta az egyik szereplő szombaton délelőtt tizenegykor a nagyharsányi Pécsi Bölcsész Udvarban, lehetett vagy negyven fok. A k2 társulata ebben az óriási melegben maratonra vállalkozott, vagyis egy napon egymás után lejátszottak négy előadást az eredeti helyszínen, valamennyi baranyai falvakban, az Ördögkatlanban készült. Az első három éve Nagyharsányban, az utolsó pedig most Beremenden. Így Nagyharsányban kezdtük a maratont. Valóban nagyon vonzó az ilyesmi, gondoljunk csak annak idején Kovalik Balázs Mozart-maratonjára a Millenárison, vagy a Budapesti Fesztiválzenekar tematikus maratonjaira a Müpában.

Ebben az esetben is nagyon izgalmas ez a vállalkozás, hiszen a volt kaposvári egyetemistákból álló k2 már a negyedik faluban készít úgy előadást a katlan idején, hogy a helyiek életét építik be az adott előadásba. Leköltöznek két hétre a faluba, interjúznak a helyiekkel és az ő személyes történeteiket írják meg néhány nap alatt és játsszák el a fesztiválon. Érdekes, hogy valamennyi sztori a negyvenes évek végén, illetve az ötvenes években játszódik, a személyi kultusz idején, a diktatúrában a határok szorításában. Az első a Nagyharsányi menyasszony még részben a társulatról is szól, hiszen egy amatőr színjátszó csapat próbál. Nagyon sok szellemes mondattal, szituációval, kifejezetten élvezetes produkció. A másodiknak, A kisharsányi vőlegénynek Kisharsányban szintén egy ház udvara ad helyet. Már az első is beillett egy görög sorstragédiának, de a második még keményebb. A kisember fellázad, kitör, megpróbál igazságot tenni, de aztán ő maga és a környezete is belepusztul.

Az előadáson persze nem csak sírunk, hanem kacagunk is, ráadásul a rendező páros, Benkó Bence és Fábián Péter tényleg sok helyi nevet, ízt csempészett bele az előadásba. Az először tetralógiának szánt sorozat harmadik darabja A villánykövesdi vőfély Villánykövesden játszódik, a színlap szerint „ egy szép kis ligetben a falu határában”. Eljöttek többen azok közül is, akik a történeteiket adták az előadáshoz. Az egyik idős hölgy azt mondta az előadás előtt, hogy fiaim jövőre gyertek el a temetésemre. De aztán szelíden leintették, mondván: itt lakodalomra készülnek minden évben, nem temetésre. Persze a darabokban is csak készülnek a lakodalomra, aztán néhány dolog ezt jól megzavarja. Idén megszületett a sorozat negyedik darabja, amely a Beremendi lakodalom, avagy utoljára kirúgjuk az oldalát címet viseli, helyszíne a tóval és árnyas fákkal teli kovácsműhely egészen varázslatos udvara. A tragédia itt sem marad el, a történelem és a diktatúra kettétöri az emberek életét.

A k 2 kirúgta a ház oldalát, egyben is izgalmas négy produkciót hozott létre a Katlanban, a hírek szerint ősztől Budapestre, a Jurányiba költözhet majd a fiatalok nagyon is érett maratonja.

Szabad átjárás

Az Ördögkatlannak létezik egy önlendülete, amelyet nehéz befolyásolni – mondta lapunknak Bérczes László, az Ördögkatlan egyik elindítója utalva az óriási érdeklődésre, amit még a rekkenő hőség sem tudott megfékezni. A jövőben nem szeretnék bővíteni sem a helyszíneket, sem a programokat, mert érzik, hogy eljutottak arra a határra, ahonnan már érdemes visszavenni. A műfajok közötti szabad átjárást viszont továbbra is fontosnak gondolják, vagyis büszkék arra , hogy az egyik napon például ha valakit érdekelt meghallgathatta a Vylyan teraszon a francia Wombo Orchestra bulizenekart, majd Verdi Requiemjét Dinyés Dániel vezényletével, Brickner Szabolcs, Gábor Géza, Fodor Bernadett és Kolonits Klára szólistákkal, illetve a Nemzeti Filharmonikusokkal a beremendi Megbékélés Kápolna melletti nagy réten, majd a nagyharsányi sportpályán a még mindig energiától duzzadó Qimbyt.