atlétika;ezüstérem;Márton Anita;

2017-08-10 17:37:00

Márton Anita: kihoztam magamból a maximumot

Márton Anita a londoni atlétika világbajnokságon a rossz idő ellenére is jó teljesítményre volt képes, mely a súlylökés döntőjében az ezüstérem elnyerését jelentette.

- Milyen célokkal állt be a dobókörbe a döntő kezdetekor?

- Úgy indultam el Londonba, hogy szeretném megjavítani az egyéni csúcsomat, ami a jelenlegi országos csúcs is egyben. Emellett a 20 méteres álomhatárt szerettem volna ellökni, de sajnos a rossz idő közbeszólt. A másik célom az éremszerzés volt, hiszen a szabadtéri világbajnokság volt már csak az egyetlen, ahol még nem szereztem érmet. Szerencsére ez sikerült, így összességében teljes mértékben boldog vagyok és örülök, mind az eredménynek, mind az éremnek. Ilyen hideg, esős időben a 19 méter 49 centi egy nagyon jó eredmény, mely azt is mutatja, hogy jó formában vagyok.

- A verseny során látszott, hogy nem teljesen elégedett. Mennyire volt nehéz az eső miatt dobni?

- Nem volt egyszerű, de ilyenkor próbálja az ember kizárni ezt, hiszen mindenkinek ugyanolyan nehezek ezek a körülmények. Nagyon pozitív volt, hogy a rossz idő ellenére a dobókör jó volt, nem csúszott.Szerencsére biztonságban éreztük magunkat. Nagyon rossz, amikor egy versenyző érzi, hogy nem bírja meghajtani a dobást, mert csúszik a kör, és akár eleshet, elcsúszhat. Próbáltam azért kihozni ebből is a maximumot. Azért voltam igazából mérges, mert tudtam, hogy ennél sokkal jobb eredményre is képes vagyok, és nem sikerült úgy, ahogyan azt tényleg szerettem volna. Nagyon jól kezdtem, a második lökéssel javítottam is. Az a típusú versenyző vagyok, aki sorozatról sorozatra építkezik. A harmadik lökés alatt azonban megcsúszott a súlygolyó a kezemben, nem sikerült jól, a további két sorozat pedig technikailag nem volt az igazi. Próbáltam hajtani, hátha igazán jó lökés jön majd, de nem úgy sikerült a kivitelezés, ezért az eredmény se lett az igazi. Ezért is voltam kicsit mérges magamra, mert tudtam, hogy én ennél sokkal jobbra és többre is képes vagyok.

- Az utolsó lökésnél visszaköszönt a jó forma, ez volt az a „híres utolsó.” Mire gondolt akkor?

- Az ember ilyenkor próbálja teljesen összerakni fejben is a mozgást, legbelül tudjuk, hogy ez az utolsó lehetőség. Úgy álltam dobókörbe, hogy megpróbálok mindent beleadni, és amit lehet, kihozok ebből az egy lökésből.

- Szív volt benne igazán, vagy inkább erő kellett hozzá?

- Igazából nem tudom, mindkettő talán. A verseny előtti hetekben már speciálisan is készültünk, hármas sorozatokat lökünk ilyenkor. Gyakorlatilag 3 lökésenként próbálok mindig egy-egy igazán jót lökni. Sokszor az edzéseken is a legvégén tudok még javítani, ez is biztos benne van ebben. Ez így alakult és szerencsére belém ivódott az évek alatt.

- Baji Balázzsal, a gátfutás bronzérmesével mindketten Békéscsabán edzenek. Beszéltek a versenye előtt?

- Tudtam, hogy kint lesz, találkoztunk is előtte. Egyébként nagyon örültünk egymás eredményének. Nagyon jó, szinte baráti a kapcsolat közöttünk, hiszen klubtársak is vagyunk egyben. Természetesen mindennap találkozunk, jó a hangulat a magyar csapatban is, nagy az összetartás. Igyekszünk mindig kimenni a társak versenyére. Ugyan egy 60 ezres stadionban nem fogja hallani, hogy én ott ülök és szurkolok, de a tudat is jólesik. Tudtam én is, hogy sok magyar van a helyszínen, majdnem az egész csapat kint volt, akik már korábban leversenyeztek.

- Van titok abban, hogy a két békéscsabai versenyző szerzett érmet?

- Nagyon fontos megemlíteni azt, hogy rengeteg munkánk van ebben az eredményben. Egy fantasztikus klub áll mögöttünk, bármi problémánk vagy szükségünk van, segítenek. Családias hangulatú klub a békéscsabai, ez mindenképpen egy biztos pont mindkettőnk életében. Más, mint a nagy klubok, sok jó versenyzővel. A miénk egy kicsi klub, csak atlétika van, de szeretnek minket, nem csak klubon belül, hanem az egész városban is egyaránt.

- Azt hihetnénk, most pihenés következik, lesz még azonban feladata a világbajnokságon.

- A mai nap gyakorlatilag a pihenésé, bár most is sűrű a program. Délután eredményhirdetésre indulok, majd pénteken már a diszkoszvetés selejtezője kezdődik. Célom, hogy helytálljak, szeretnék magamhoz képest jól teljesíteni. A mezőnyben 31. vagyok, tudom tehát, hogy hol a helyem. Szeretném élvezni mostmár a versenyzést, és már, mint világbajnoki érmes szeretnék beállni a diszkoszkörbe.