Ezek és Azok

Publikálás dátuma
2017.08.12 09:40
FOTÓ: AFP/ARTUR WIDAK/NURPHOTO
Fotó: /

Öcsém, nem érted te a csíziót! Jönnek Ezek, akár a barmok. Nem néznek, nem látnak semmit, csak vonulnak. Örülhetünk, ha végigsepernek rajtunk, mert így nem fészkelik be magukat az országba. Mondják Azok, minek izgulunk. Hiszen ezer, legfeljebb ötszáz mifajtánkra egy. Minden ezredik, ötszázadik ember lenne olyan. Helyesebben nagyon nem olyan, mint mi. Valójában nem is ember. Annyira más. Nálunk összehasonlíthatatlanul vadabb, erőszakosabb. Barbár. Dolgozni nem szeret, különben is Ezeknél a férfi csak üldögél, szívja a vízipipát, no meg – esetleg! – vadászik vagy vigyáz a nyájra. Itt hol vadászna? Ragadozó csupán az állatkertekben, rácsok mögött. Szabadon kóboroltatható nyájaink sincsenek.

Ezeknél asszonyból is több van. Ha háromnál kevesebb feleség esik egy családfőre, annak nincs becsülete Ezeknél. Na, hány családi pótlékot fog igényelni tőlünk egy Ezek-férfi? Szóval, jobban járunk a végigzúdulásukkal. Ráadásul úgy hírlik, letelepedni összetömörülve szoktak. És akkor már bárhol, bármelyik utcában vagy környéken, meg bármikor, ők lesznek ötször-tízszer annyian, mint mi. Üvöltözve-ordibálva, jobb esetben hangoskodva-lármázva. Mert - állítják - háború tombol náluk, feldúlják, lerombolják falvaikat, városaikat. Lehet, nem vitatom. Viszont ők egymás ellen harcolnak, nem valamiféle - nem provokált - kívülről jövő támadás áldozatai! Harcolni pedig mindig szerettek. A múltban damaszkuszi acéllal, manapság stingerrel, vagy mi a fenével. Jussanak békességre, s otthon maradhatnának.

Az Azok ellenben fölhánytorgatják, félszázada mi kilincseltünk a nyugati határainkon túli portákon. Ez igaz, azonban nem erőszakoltuk meg befogadóink lányait, nem loptunk-raboltunk tőlük. Az övékével azonos istent imádtunk, a belé vetett hitet nem akartuk elpusztítani. Megköszöntük jótevőinknek mindent, amit kaptunk. Ahelyett, hogy bombát robbantottunk vagy lövöldöztünk volna rájuk. Aztán van ez a fő-Azok. Tudod, az Azok fejese. Ez a pacák a korábbi Ezekhez tartozik. Te is ismered őket. Akik mindenkinél okosabbak, minden nem hozzájuk tartozót becsapnak, kihasználnak. Nem véletlenül mutogattunk rájuk, mielőtt a csillagot megkapták. Megérdemelten. Természetesen azok az Ezek ebből is boltot csináltak. Hogy ennyit meg annyit leöltünk közülük, ilyen meg olyan cuccukat elvettük. Mégis megint terpeszkednek rajtunk, vagyis szövegük sántít. Új fifikájuk is van. Pénzelik, segélyezik a másik, szintén régi, itthoni Ezeket, a zömükben tanulatlan és csóró Ezeket, nevüket nem mondom, mert fajgyűlölőnek neveznének. Maradjunk abban, hogy a brazilokat. Ezek az Ezek nagy részben kerülik az iskolát meg a munkát, egyikhez sincs fegyelmük, nomádként keringenek fel s alá, mint a legújabb, határainkra most özönlő Ezek. Visszatérve az előbb említett régebbi Ezekből származó fő-Azokra, észben kell tartanunk, hogy ő hívta ránk ezt a mai Ezek-áradatot. Bosszúból állítólag meggyilkolt rokonaiért.

Ez a megtestesült Gonosz egész országokat ront le, népeket tesz tönkre, panamáival, tőzsdézésével az egész világ gazdasági urai közé lökte föl magát. Politikacsináló. Meg akarja szabni, hogyan érezzünk, éljünk. Elvárja, hogy kövessük. Teljesítsük a parancsait. Egész Európát, valami Brüsszel központtal, a lába alá próbálja hajtani. Szerencsére van egy nagyszerű vezetőnk. Vezérünk. Aki nem enged egyik Ezeknek-Azoknak se. Ő a mi csodatévő legkisebb fiúnk. Mi tagadás, már megpocakosodott, megidősödött, kicsit butult, de a mienk. A vérünkből való. Néha nekünk is füllent, azonban ennyire nem adunk. Kitartunk mellette. Még ha ki is látszik némelyikünk micsodája a gatyából! Elvégre – a tévék-rádiók szerint – az egész világ bámulatára rendezett vizes versenyeket a napokban. Hogy egykor, a régmúltban mi voltunk amolyan igazi Ezek, akikről rettegve imádkozták az akkori Azok, hogy „Ments meg Uram minket Ezeknek nyilaitól!”?... Mi puhítottuk nyereg alatt a húst? Leíjaztunk öreget-nőt-gyereket is, ha úgy alakult? Ebben lehet valami. Abban, öcsém, hogy mindig voltak és lesznek Ezek meg Azok, ömlenek is egymásba, nemcsak váltogatják egymást. Mik vagyunk mi? Mi vagyok én most? Ne kérdezd, az ember feje belezavarodik. Ezek-Azok-Amazok-Emezek. Ki a tudója, hogy miből lesz a cserebogár? Sárga cserebogár…

2017.08.12 09:40

Rokker Zsoltinak sem sikerült, fideszes győzelem Miskolcon

Publikálás dátuma
2018.07.15 21:07

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Alacsony részvétel mellett nem volt szükség az azonos nevű kamujelöltre sem, a kormánypárt kényelmes többséggel megőrizte a mandátumot.
Szerény, 27,7 százalékos részvétel mellett zajlott az időközi önkormányzati választás vasárnap Miskolc 12. számú választókerületében. A Fidesz-KDNP jelöltje, Nagy Ákos nagy arányban győzött az ellenzéki pártok által támogatott, de függetlenként induló Erdei Sándorral (korábbi művésznevén Rokker Zsoltival) szemben: a kormánypárti jelölt a voksok 60,6 százalékát szerezte meg, az egykori humorista 36,9 százalékot kapott.  Miskolcon, a 12. számú egyéni választókerületben azért rendeznek időközi választást, mert a körzet önkormányzati képviselője, a fideszes Hubay György lemondott, miután áprilisban országgyűlési mandátumot szerzett. Bár a kormánypártnak mindenképpen többsége marad volna a közgyűlésben, a Fidesz minden eszközt bevetve próbálja gyengíteni az ellenzék jelöltjét. Megkerestek  egy másik Erdei Sándort, akit csak az eltérő születési évszám különböztetett meg Rokkertól, illetve egy Molnár Zsolt nevű, 18 éves Fidesz-aktivistát is bevetettek, valószínűleg azért hogy a Zsolt névazonosság is megtévesszen néhány embert. Erre végül nem volt szükség, Nagy Ákos magabiztos győzelmet aratott, feltehetően az alacsony részvételnek is köszönhetően. A második Erdei Sándor mindössze 13, Molnár Zsolt 11 szavazatot kapott, és a munkáspárti jelölt, Fülöp József Istvánné is csak 21-et. 

Veszprémben is

Kovács Áron, a Fidesz-KDNP jelöltje nyerte a veszprémi időközi önkormányzati választást a szavazatok több mint 80 százalékával – tájékoztatta vasárnap az MTI-t a település jegyzője. A választásra jogosultak 20,64 százaléka, 3971 választó élt szavazati jogával, 5 érvénytelen szavazat volt. Kovács 655 szavazatot kapott, Zelenák Adriánra (LMP) pedig 160-an voksoltak. Veszprémben is azért kellett időközi önkormányzati választást tartani, mert Ovádi Péter, aki 2010 óta töltötte be a posztot, lemondott, miután országgyűlési képviselővé választották. 

2018.07.15 21:07
Frissítve: 2018.07.15 21:22

Lanzmann és a „celluloid szörnyeteg”

Publikálás dátuma
2018.07.15 20:00
CLAUDE LANZMANN - Shoah című, 1985-ös filmje 12 évig készült
Fotó: AFP/ Bruno Coutier
Az íróból filmrendezővé vált alkotó Shoah-ja szalagon csaknem tíz órányira sikeredett. Valójában nem is mozi nézőterére készült, hanem historikusoknak, akik végre a leplezetlen valóságot ismerhetik meg. Tíz óra szalagon - a história megszállottjain kívül másnak elképzelhetetlen.”
Tétovázok. Melyik elnevezéssel éljek? A kettő szorosan összetartozik, a családnév és az életmű megjelölése. Július első napjaiban, Párizsban, 92 esztendős korában meghalt Claude Lanzmann író, filozófus, filmrendező, a XX. század egyik legnagyobb alkotója. Egyetlen szó foglalja magában igazán mindazt, amit örökül hagyott. Héber szó. Shoah, magyarul azt jelenti, hogy katasztrófa. A köztudatban fölcserélte a minden nyelven már elfogadott holokauszttal, a tömeggyilkossággal, amely minden korszak legocsmányabb emberirtását jellemzi.
Mi az az új, amit mindehhez hozzátett Claude Lanzmann, ez a zsidó származású művészember, gondolkodó, alkotó? Zsidó volt, igen, franciaországi születésű zsidó. A dédapja szabóember, mester, családfönntartó, mégsem egészen az. Claude-ot már a XX. század kezdetén tudatosan értelmiségiként nevelték, gimnáziumot végzett, majd egyetemet, filozófiát. A véletlen ismertette meg a kor egyik legnagyobb elméjével, Jean-Paul Sartre-tal. Eszmét cseréltek, gondolkodtak, de első közös éveikben még csupán – Sartre-t bizonyára nem, de Lanzmannt még igen -- hétköznapi hírlapírónak, krónikásnak tartották, bár nem akárhol, hanem az induló folyóiratok egyik legjelesebbjénél, a Les Temps Modernes-nél. Tanulmányokat, esszéket írt, hamar ismert lett, annál is inkább, mert Sartre barátja, cimborája volt.    Lanzmann egész élete szempontjából volt egy másik, nagyon is jelentékeny hozadéka barátságuknak. A szerelem. A század egyik gyönyörű legendája, a kettős szerelem. Kettejük asszonya volt, mondhatni közös élettársa a kor egyik nagyasszonya, az író, filozófus, gondolkodó Simone de Beauvoir. Túl a szellemi világon, a köznapok moráljával szemlélve, ez lehet megrázó, döbbenetesen immorális, de a társadalom java része nem így ítélte meg. Nem volt dráma, féltékenység, mindhármuk mindent tudott. Beauvoir halála után Lanzmann maga hozta nyilvánosságra egyik gyönyörű kalandjukat. Együtt voltak ketten, összeforrva. Extázisban. Talán óra hosszat is eltartott a tündérmese, amikor a vége felé Simone azt mondta, még Claude vállán nyugtatva a fejét: "Milyen sokáig és milyen zakatolón dobogott még a szíved!". Hát nem álomba illő?   Ilyen előzmények után hogyan érkezünk el az irodalmi és filmművészeti csúcsélményhez, a Shoah-hoz, a XX. század kegyetlen legendájához? Egyáltalán, Lanzmannak miként is jutott eszébe, hogy emberfölötti vállalkozásba fogjon, évtizedeket áldozzon a további kutatásokra, hogy a világ a maga teljességében és hitelesen ismerje meg a rémséget?   Már közel hetvenedik évéhez fogott a hihetetlen vállalkozásba, a filmalkotásba. Megszállottként kutatta a históriát, s valamennyi föltárható, elérhető részletét, csupán a búvárkodásra 12 esztendőt szánt. Gyűjtött szakadatlanul. Újabb évek, amíg összeállt a végeérhetetlen munka, a "fő mű", az íróból filmrendezővé vált alkotó Shoah-ja szalagon csaknem tíz órányira sikeredett. Valójában nem is mozi nézőterére készült, hanem historikusoknak, akik végre a leplezetlen valóságot ismerhetik meg. Tíz óra szalagon - a história megszállottjain kívül másnak elképzelhetetlen. De végre a világ előtt állt az a borzalom, amelyről mindenki tudott, letagadhatatlanná vált, vádirattá a hatalom őrületéről. Önmagában megérthetetlen alkotás. Parttalan folyam. A história és emlékezet mélybe szállása, amely Lanzmann tizenkét - 1973-tól 1985-ig - alkotói évét ölelte föl. Tizennégy ország múltját járta végig, lett belőle „celluloid szörnyeteg”, miként a Le Figaro összeállítása méltatta.  Önvallomásában azt írta, hogy "őrületig szeretem az életemet, és minél jobban közeledem a végéhez, annál inkább foglalkoztat".
2018.07.15 20:00
Frissítve: 2018.07.15 20:00