Pillantás a kilencedikről - Buta Trump, okos Orbán

A gyermeklelkű milliárdos örömére a mostanság már rendszeresen jelentkező Trump-tévé – az elnök Facebook-oldalán – csupa jó hírt közöl összefoglalóiban a Fehér Ház eredményeiről. Igaz, ezek a diadalmas „termelési jelentések” stílusú beszámolók jobbára köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel, de ez a Trump univerzum lakóit eddig sem zavarta.

A fenti sorokat a pénteki Népszavában olvastam (Álhírgyártás a Fehér Házban, 7.oldal), mint ahogy azt is ebből az írásból tudtam meg, hogy Trumpot idegesíti a mainstream média, jórészt a FoxNews televízióból tájékozódik, s kedveli az összeesküvés elméleteket gyártó portálokat. És ahogy a cikk végére jutottam, kénytelen voltam levonni azt a következtetést, hogy lehet Trump a világ leghatalmasabb államának feje, a világ legvédettebb államférfiúja, bőven van mit tanulnia a magyaroktól. Mit a magyaroktól? Egyenesen Orbán Viktortól. Ezért aztán végképp nem értem, miért nem az volt a tavaly megválasztott elnöknek az első dolga, hogy munkamegbeszélésre Budapestre utazzon, mert ha ezt tette volna, bizonyára másként nyúl a médiához. Bár az is igaz, van még, lehet ideje az általa elképzelt médiavilág megteremtéséhez, de azért ne feledjük: az amerikai elnöknek négy - jó, most már csak három és fél - éve van a választásokig, s bármennyire is hatalmas ember, nem tud olyan választási rendszert keresztülverni, amely százszázalékosan biztosítaná újabb győzelmét. De ha sikerülne is, nyolc év, két ciklus után mindenképpen el kellene köszönnie a hatalomtól. Mindezt csak azért emelem ki, mert neki, ily módon, kevesebb az ideje, hogy megvalósítsa az Orbán-féle mestertervet, vagyis igencsak indokolt lett volna az a bizonyos sürgős tanulmányút, eszmecsere.

Szegény Trump így kénytelen saját szerencsétlen Twitterén és Facebookján keresztül üzengetni a választóinak, ahelyett, hogy rohamléptekben maga alá gyűrte volna a szinte teljes amerikai sajtót. És ne tessenek most itt arra hivatkozni, hogy az egy nagy ország, hagyományos demokratikus értékekkel. Ezek csak ostoba mentegetőzések, minden csak akarat és vezetői képességek kérdése. A magyar rendszer utat mutatott, megvan a modus vivendi, hogyan lehet közpénzből lefedni a nyilvánosság nagy részét, egyszersmind a tökélyre fejlesztve az álhírgyártást, a sikerpropagandát. És azt, hogy arról az ország minden polgára értesülhessen, miközben a rossz hírek hordozói - jó esetben - a margóra vannak kényszerítve. Azért mondom, hogy jó esetben, mert a citált írásból az is kiderül, hogy Amerikában a hamishír gyártójára magánnyomozót küldtek és be is perelik őt. Nos, kellő tudás birtokában, a magyar modellt érvényesítve Trump mindezt elkerülhette volna, vessen magára, hogy hagyta, demokráciát játsszanak vele szemben.

Itt Magyarországon nem ez történik. A jóhír-gyártás már az egész országra kiterjed, az álhírek pedig szárba szökkennek, virágzanak, tovább épülnek. Tessék csak arra gondolni, hogyan rajzolják fel a forró ősz ellenzéki terveit, miként kriminalizálják a magukat vetélytársként feltüntető pártok vezetőit. Minek itt a XXI. század technikáit alkalmazni, kiválóan megfelel a célnak, ha megszerzi az állami televíziót, befolyása alá vonja a kereskedelmi csatornákat és elüldözi a lapoktól a másként gondolkodókat.

Méghogy Twitter, Facebook… Ne is csodálkozzon Trump, ha ezekkel a gyenge eszközökkel operál, megírja, és nem álhírként, a saját sorsát: a bukást.

2017.08.12 08:09

Eleget loptak?

Azt a kérdést kellene most megválaszolni, vajon az volt-e az ország legnagyobb gondja az elmúlt nyolc esztendőben, hogy a politikusok és a hozzájuk közel állók nehezen tudtak lopni. Mielőtt valaki esetleg elkapkodná a választ, szeretném megjegyezni, hogy Mészáros Lőrinc ezen idő alatt lekörözte az angol királynőt (akinek a családja – akárhonnan számoljuk is – legalább kétszáz éve gyűjtögette a nemesi vagyont Európa legtehetősebb államaiban), és mellesleg, hogy a nagyhalaktól a kisebbek felé haladjunk, Garancsitól Bajkaiig sokaknak leesett még néhány (száz)milliárd. 
Nehéz lenne amellett érvelni, hogy a korlátozott lenyúlási lehetőség volt a szűk keresztmetszet az ország fejlődésében. És mégis: a negyedik Orbán-kormány egy olyan lopáskönnyítő törvénysorozat elfogadásával kezdte a működését, amelynek a sürgős megszülése érdekében még egy rendkívüli parlamenti ülésszakot is beiktattak.
Mostantól kockázatosabb lesz az adóforintjainkat költő közembereket „munkaidőn kívül” kérdőre vonni – kíváncsian várom, hogy amikor mondjuk Rogán Antal a következő kampányban kék villogós állami autóval, állami sofőrrel járja a vidéket hétvégén, az minek számít majd –, még nehezebben fognak az újságírók a más törvényekben elvileg beszámolásra és együttműködésre kötelezett politikacsinálók közelébe férkőzni. Közben a kormány kiemelt állami beruházásként, mindenfajta hatósági és lakossági kontroll nélkül építheti föl az elparentált olimpia vagy a várbeli tiltott város összes létesítményét, rendeleti úton szabva meg a beépítési szabályoktól a kivitelező személyéig (és persze az árig) mindent, amire az olajozott pénzeltüntetéshez szüksége lesz.
A bevezetőben föltett kérdés különösen annak fényében tűnik relevánsnak, hogy bizonyos emberek – az én ismeretségi körömből is – abból a megfontolásból szavaztak idén a Fideszre: „ezek legalább már eleget loptak”. Úgy fest ugyanis, hogy nem loptak még eleget: most kezdenek ráérezni az ízére. A képviselők (és hamarosan majd a polgármesterek) fizetésemelésének is van egy olyan értelmezése – politikustól hallottam, fogadjuk el tőle –, hogy a nemzeti együttműködés építésének jelenlegi szakaszában a gazdaság olymértékben a fideszes elit magántulajdonává vált már, hogy a végeken dolgozó végrehajtók szokásos jövedelemkiegészítő stiklijeit is csak a hatalommal közös kasszán lévő nagyok rovására lehetne csak végrehajtani, kell hát nekik valamit adni a saját zsebre dolgozás elúszó esélye helyett. 
Amúgy pedig, ha valaki látott már olyan tolvajt, aki önként behúzta a féket, az nevezze meg az illetőt – garantálom neki a címlapot, és azt is, hogy kézről kézre fogja őt adni a sajtó. (Már úgy értem, hogy a szentté avatása előtt.) Az emberi hitványság nem így működik, és ezek a dolgok – mivel a szóban forgó embertípus legmélyebb belső tulajdonságai közé tartoznak – a történelem során nem nagyon szoktak változni. Ha lopásról van szó, nincs olyan, hogy „elég”. A kormányunk a saját cselekedeteivel bizonyítja, hogy a java még csak ezután jön majd.
2018.07.18 09:41
Frissítve: 2018.07.18 09:41

Szerződhetünk

A kisvárosban, ahol felnőttem, a hetvenes években két nagy bölcsőde is működött. Három gyár szívta fel a dolgozókat, jöttek a pesti mérnökök a kicsi gyerekeikkel, el kellett őket is helyezni valahol. Mindenki tudta a dolgát: a város vezetői addig mentek, míg meggyőzték az iparpolitikusokat, hogy hozzánk irányítsák a hajó- és darugyárat, az alumíniumgyárat és a gyógyszercsomagolót, kilobbizták az új gyermekintézményeket, iskolákat. Az anyukák és a nagymamák unszolás nélkül dolgoztak, a bölcsődéknél megálltak a munkásbuszok, a kerítésnél sok tucat bringa várta a nőket, míg átadták a kicsiket a gondozónőknek. A húszezerhez közeledett a lélekszám. Ma alig 13 ezren élnek ott, ipar semmi. Az egyik bölcsődében hosszú ideje idősotthon működik.
Amióta a mi miniszterelnökünk a sorban harmadik győzelme után azt mondta a szebb emlékű Kossuth adó reggeli műsorában, hogy leszerződne a magyar nőkkel egy kicsit több gyerek szülésére, folyton az jár a fejemben: vajon mire kötne magállapodást a városkám asszonyaival? Kaptok magas családi pótlékot, csak jöjjön a gyerek? Kiröhögnék, hisz tíz éve nem emelt egy vasat se rajta. Kaptok még több családi adókedvezményt? Na hiszen! A keleti végeken hányan visznek haza annyit, hogy jogosultak lennének rá? Építsetek vidáman, adom a csokot? Viccnek is rossz, eladhatatlan ingatlanok tömege stresszeli az ottaniakat, minek építenének újakat és miből? A bölcsifejlesztő projektre meg minek szerződnének az asszonyok, tízezer fő felett eddig is kötelező volt megtartani a településnek.
De ha véletlenül tényleg megmondhatnák, mi kellene nekik, hogy gyereket vállaljanak, nem kizárt, hogy azt felelnék a kormányfő unszolására: munka, biztos megélhetés, normális oktatási rendszer és felnőttképzés, elérhető idősgondozó hálózat és olyan szociális rendszer, ami mellett gyereket szülni nem egyenlő az elszegényedéssel. Ja, és olyan ország, ahol nem rúgják ki őket, ha tagjai egy ellenzéki pártnak vagy civil szervezetnek. 
Leszerződik erre a leendő anyákkal, miniszterelnök úr?
Folyton az jár a fejemben: vajon mire kötne magállapodást Orbán Viktor az én városkám asszonyaival?
2018.07.18 08:34
Frissítve: 2018.07.18 08:34