A szociális demokrácia programja - Egy igazságos és szabad Magyarország

Publikálás dátuma
2017.08.24 07:10

Fotó: /
 

Hogyan lehetne olyan Magyarországot teremteni, ahol igazságosság, szabadság, és fenntarthatóság van? Olyan demokráciát, ahol nemcsak az elitek, hanem a szegények is úgy érezhetik, az állam, a közösség az ő életesélyeiknek a javításáért dolgozik – erre kereste a választ az Új Egyenlőség társadalomelméleti közössége, amely programjában azt állítja: a rendszerváltozás utáni liberális és a vele szemben 2010 óta fellépő illiberális demokrácián túl - kiútként, reális jövőképként - létezik egy harmadik, vállalható társadalmi formáció is: a szociális demokrácia. A magyar emberek többsége érzi ezt. A politikusok még nem értik.

Hol élünk ma?

Az 1989-1990-es rendszerváltás és 2010 között meghatározó súlyú liberális ideológia a versengő piac képét vetítette követendőnek a társadalom számára. A valóságban azonban az Európai Unió legigazságtalanabb társadalmát hoztuk létre. Az Unióban nálunk volt a legalacsonyabb a társadalmi mobilitás, az esély arra, hogy az új nemzedékek a szüleikhez képest feljebb jussanak a társadalmi ranglétrán. Az elvileg a kiszolgáltatottak megsegítésére hivatott szociálpolitikában perverz újraelosztás folyt: a szegényektől a gazdagokhoz csoportosították át az életesélyeket javító erőforrásokat. Oktatási rendszerünk az OECD országokban egyike volt, amely a legnagyobb arányban rontotta az alul lévők esélyeit. Azaz a piaci egyenlőtlenségeket az újraelosztó állami alrendszerek nem ellensúlyozták, hanem még rájuk is erősítettek. A vágyott piaci verseny nem jött létre, a zavarosban viszont elitcsoportok halásztak és gazdagodtak meg. A piac mítosza mögött az elit láthatatlan kapcsolati hálói munkáltak. A társadalom nagyobbik része esélytelenné vált, a létminimum alá süllyedt.

Az élet minden területére benyomuló politika, a pártokrácia, leépítette a helyi önkormányzatiságot, nem kezelte partnerként, nem erősítette a civil és szakmai szervezeteket, a szakszervezeteket, a vállalkozói érdekképviseleteket. Az érdekharmonizáció intézményeit leépítették, a szakpolitikai döntéshozatal drámaian visszaszorult. A pártokrácia belharcai fokozatosan lezüllesztették a közmédiát, amely nem töltötte be a társadalom egészét reprezentáló, az érdekviszonyokat feltáró, a társadalmi tudást segítő szerepét.

A középosztály nélküli, piacnak hazudott elitreprodukció átláthatatlan világa 2010-re összeomlott, a liberális párt kiesett a parlamentből, a névlegesen szociáldemokraták pedig elveszítették szavazóik felét. Pozitív fejlemény, hogy érdemi baloldali, az igazságosságot fókuszban tartó társadalomfilozófiával társulva megjelent az ökológiai értékek, a fenntarthatóság pártszerű képviselete.

Mindennek következtében 2010-ben az egyedüliként talpon maradt jobboldal került hatalomra. A piac hamis képét felváltotta az Erős Vezető mítosza, de a szélsőséges központosítás, a gyakorlatilag egyszemélyes kormányzás sem hozta el a megváltást. Az uniós támogatás és munkavállalás nélkül nem nőtt volna a gazdaság és a foglalkoztatás, a társadalmi mobilitást, az igazságos társadalmat segítő újraelosztó alrendszereket pedig minden korábbinál drámaiabb mértékben leépítette a kormány. A Fidesz a multinacionális cégek meghatározó hazai jelenlétére alapozva a neoliberalizmus kritikáját sikeresen fordította külföldi ellenességé, miközben kormányra kerülve egy szűk hazai baráti kör érdekében maga is neoliberális kormányzást folytatott (egykulcsos adó, represszív közmunkaprogramok, 2012-es munka törvénykönyve, oktatás és egészségügy leépítése, stb.).

Az elit piacnak hazudott pozíciószerzése, majd az Erős Vezető mítoszának összeomlása után el kell következnie annak a korszaknak, amikor Magyarországon – a sikeres nyugat- és észak-európai modellekhez hasonlóan - nyílt korporativizmus, konszenzuskereső érdekharmonizáció, sokszereplős egyeztetéseken alapuló társadalomszervezés működik. A mindenható, mindent mások helyett eldöntő politikusok korszaka véget fog érni. A politikának az a feladata, hogy teret adjon a társadalomnak.

Az állam képessé tesz

A demokratikus világ kötelékében élő, korporatív Magyarországon a képessé tevő államnak programunk szerint helyzetbe kell hoznia a gazdasági és társadalmi partnereket.

A szakszervezeteket és a vállalkozások képviselőit erős jogosítványokkal kell felruházni, hogy kétéves bérmegállapodásokat kössenek a termelékenységről és a bérekről. Ki kell terjeszteni a kollektív megállapodások rendszerét. A 2012-es, brutálisan neoliberális munka törvénykönyve helyett az államnak új munka törvénykönyvében kell garantálnia a munkavállalók érdekeinek érvényesülését. A szakszervezetek részesüljenek ugyanúgy az SZJA 1 százalékából, mint a civil szervezetek és az egyházak, az állam pedig tegyen mellé ugyanennyi költségvetési támogatást. A szakszervezetek váljanak a munkanélküli segély elosztóivá. Vissza kell állítani a nyugdíj és egészségügyi társadalombiztosítási önkormányzatokat.

A központi kormányzat képtelen az érdemi regionális fejlesztést és az önkormányzatiságot helyettesíteni, ezért szükség van a több szintű kormányzásra, a járási szint önkormányzatiságának megerősítésére, a regionális súllyal bíró városok térségszervező erejének erősítésére, amihez érdemi erőforrásokat (adókat) és kompetenciákat kell hozzárendelni.

A politikai pártok finanszírozásának átláthatóvá tételével el kell érni, hogy azok ne kerülhessenek ismert és ismeretlen gazdasági érdekcsoportok befolyása alá.

A társadalomban aránytalanul nagy teher nehezedik a nőkre. El kell érni, hogy egyenlő jövedelmezésben, megbecsülésben részesedjenek.

A cigányság számára lehetővé kell tenni, hogy lakóhelyén – amely jelentős átfedésben van a leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel – a helybéli nem cigány lakossággal közösen, megkapja az érvényesüléshez szükséges jó minőségű közszolgáltatásokat. Egy senkiről le nem mondó, egymásért felelősséget vállaló, szolidáris, együttműködésen alapuló, a hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés minden formáját elutasító, antirasszista baloldali politika elengedhetetlen feltétele az igazságosabb társadalom megteremtésének.

Esélyteremtő újraelosztás

Egy igazságos országban a társadalmi előrejutás mércéje az egyénnek a közösség által megtámogatott erőfeszítése. Valódi piaci versenyt csak úgy lehet teremteni, ha a nem felülre születők az esélyteremtő állam közvetítésével megkapják a segítséget a közösségtől, hogy ők is versenyképesek lehessenek. Ehhez újraelosztásra van szükség, ami nem egyszerűen a pénz átcsoportosítása a gazdagoktól a szegényekhez, hanem beruházás a teljes társadalom humán tőkéjébe. A demokrácia működtetésére csak anyagilag független, a társadalmi vitákat értő, a demagógia, a gyűlöletkeltés és a klientalizmus felé zárt középosztály képes, amely kizárólag piaci alapon nem jön létre. Az újraelosztásnak szerepe van a demokráciát fenntartani képes középosztály folyamatos újratermelésében.

Mindehhez az oktatásban területileg és társadalmi osztályok tekintetében is egyenlő színvonalú, mindenki számára hozzáférhető, jó minőségű szolgáltatásokat kell teremteni. A már foglalkoztatottak esetében meghatározó a magas színvonalú átképzési rendszer, amelynek a helyi gazdaság igényeit kell figyelembe vennie. A munkaügyi központoknak foglalkoztatási paktumokat kell kötniük a helyi vállalkozásokkal, képző intézményekkel és szakszervezetekkel. Az átképzés idejére a munkát keresőnek a jelenleginél kétszer-háromszor hosszabb időre kell biztosítani a megélhetésre elegendő anyagi támogatást. A társadalom egészségi állapotát fel kell emelni a gazdasági fejlettségünkhöz képest is drámaian alacsony szintről. Az ország egész területén meg kell teremteni a jó minőségű háziorvosi ellátást, szűrést, diagnosztikát, felvilágosítást és megelőzést, a kórházi szolgáltatásokat. Az egészségügynek térítésmentesnek kell lennie, aminek garanciája az egybiztosítós rendszer. Az öngondoskodás a magas jövedelműek extra privilégiuma, amellyel szabadon élhetnek, de csak az univerzális egybiztosítós rendszeren felül.

A szociálpolitikában érvényesíteni kell az univerzális ellátások rendszerét. Érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy mindenki számára elérhetővé váljon az alapvető megélhetéshez szükséges minimum: a dolgozóknál a létminimumot jelentősen meghaladó minimálbér, a nem dolgozó, de aktívan állást keresőknek a létminimumot elérő jövedelempótló támogatás. Mindenkinek garantálni kell a legalább a létminimum szintjét biztosító nyugdíjat.

A bérek esetében nemcsak az okoz gondot, ha tartósan a termelékenységet meghaladó mértékben növekednek, hanem az is, ha attól tartósan elmaradnak, mert akkor az életszínvonal stagnál, megfelelő kereslet híján a kis- és középvállalkozások nem érdekeltek az innovációban. Tudatos életszínvonal- és bérpolitikát kell folytatni, ennek kell megalapoznia a foglalkoztatáspolitikát. A „nagypolitika” e folyamat segítője, de nem meghatározója.

Az ország jelentős részén a munkavállalás, a tanulás, az ügyintézés jelentős gátja a nem megfelelő közösségi közlekedés. A közösség feladata a minél környezetkímélőbb megoldások finanszírozása.

Alapelv, hogy a képessé tevő államban minden szereplőnek kölcsönös érdeke a szolidaritás. A rászorulónak el kell fogadnia, hogy egyéni erőfeszítés nélkül nem részesedhetnek a közösből, a tehetősebbnek pedig azt kell megértenie, hogy hozzá kell járulnia ahhoz, hogy igazságos, az erőfeszítést honoráló, reményteli társadalomban élhessünk. Az igazságosságba beruházni a gazdagabbaknak is megéri.

Mindezekért: a költségvetés alakításánál be kell vezetni a kiadási oldal szükségletek vezérelte tervezését. Abból kell kiindulni, hogy milyen mértékű esélyteremtésre van szükség az egyes alrendszerekben (az oktatásban, az átképzésben, az egészségügyben, a szociálpolitikában, a közösségi közlekedésben stb.), majd ehhez kell megtalálni a forrásokat a bevételi oldalon.

Nem azt tartjuk értéknek, hogy az állam annál jobb, minél kevesebb adót szed be. Célunk, hogy finanszírozást találjunk a képessé tevő állam működésének finanszírozására. Ennek alapja a progresszív adózás, a vagyonadó, az offshore megszüntetése, a korrupcióellenes küzdelem.

Magyarország köztársaság

A Magyar Köztársaság az Európai Uniónak és a tágabb nemzetközi közösségnek legyen olyan tagja, amely a szolidaritás és a fenntarthatóság alapján lép fel nemzetközi ügyekben. Nem lehetünk kritikátlanok a transzatlanti világgal szemben, de határozottan a demokratikus világ kötelékébe kell tartoznunk. Véget kell érjen az Orbán rezsim diplomáciájára jellemző tranzakcionalizmus, az értékmentesen pragmatikus adok-kapok. A határon túli magyarságot nem politikai túszokként kell kezelni, hanem érdemben be kell kapcsolni a Magyar Köztársaság életébe. A szomszédos és visegrádi országok relációjában meg kell szüntetni a nacionalizmus kölcsönös mesterséges szítását belpolitikai haszonszerzés céljából. A Magyar Köztársaságnak fel kell lépnie a klímaváltozás visszafordításáért, a migrációs és menekültválság megoldásáért, a regionális konfliktusokat helyben kell érdemben kezelni, és lehetőséget kell teremteni a Föld minden lakosának, hogy ott élhesse le életét, ahová született, ahol felnevelkedett.

A magyar társadalomnak ugyanaz jár, mint a nyugat- és észak-európai embereknek: nemcsak működőképes demokrácia, hanem az ahhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó esélyteremtő újraelosztás rendszere is. Ez garantálja a szabad és igazságos társadalmat. A szociális demokráciát.

*

Az Új Egyenlőség programbevezetőjének teljes szövege az ujegyenloseg.hu oldalon olvasható.

Szerző
2017.08.24 07:10
Frissítve: 2017.08.24 19:35

Kizárhatja Néppárt a Fideszt, de ennek lesznek következményei

Publikálás dátuma
2018.07.21 10:30

Fotó: Európai Parlament/ Pablo Garrigos
Az egész Unióra nézve súlyos következményei lennének, de lehet, hogy szakít a Fidesszel mostani európai pártcsaládja – mondta Schöpflin György, a párt EP-képviselője, aki biztos benne, hogy a parlamenten átmegy a 7. cikk alkalmazását kezdeményező javaslat.
– Mit szól hozzá, hogy egy bevándorló ország válogatottja nyerte a futball vébét? – Bevallom, nem néztem a meccset. De Franciaországban tényleg sok bevándorló van, és azt is láthatjuk, hogy Emmanuel Macron sokat szigorított a szabályokon. Egyre rosszabb is a viszony Franciaország és Olaszország között, az olaszok odaküldik a bevándorlókat, a franciák visszaküldik, Franciaország célország lett. – Ön egy bevándorló ország állampolgára is, hiszen brit útlevele is van, és ez a Fidesz retorikája alapján szörnyű lehet. Milyen érzés britnek is lenni? – Angliában a külföldi mindig is külföldi marad, még ha ezt nem is szabad kimondani. Ez az európai bevándorlókra még inkább vonatkozik, mint a nem európaiakra. Ha egy lengyelt inzultálnak, az nem rasszizmus, az „csak” lengyel-ellenesség. Ez vonatkozik természetesen a magyarokra is. – Ön szerint demokráciában élünk? – Mi az ön demokrácia definíciója? – Mondjuk a szabadságra, vagy az egyenlőségre törekedés. – Szabadság van, egyenlőség nincs. De nem csak nálunk, sehol sincs. Mindenütt vannak különbségek, mindenütt van hierarchia. – Egy 2016-os interjúban azt mondta: „A demokrácia többek között az állandó jellegű konfliktusrendezésből áll, aminek központi eleme a vita.” Mintha a saját pártjának az egyik hiányzó képességéről beszélt volna. – Ezt a baloldaltól tanulták meg. Nézzük meg, mi történt ebből a szempontból a rendszerváltás óta. Kialakul a magát „demokratikusnak” definiáló baloldali-liberális ellenzék, amely kialakít egy olyan ellenzék-képet saját magának, amely a kezdetektől, emlékezzünk csak a taxis blokádra, abból áll, hogy meg kell törni a demokratikusan megválasztott kormány akaratát. Ez nem változott. Ebben a kultúrában működik a jobboldal, ebben működik az összes magyar politikai párt. Magyarországon nincs vita. – De volt. – Csak ordibálás volt. – Orbán Viktor is részt vett egykor miniszterelnök-jelölti vitákon. – Ezek egyedi esetek voltak, amiből nem vonnék le következtetést. Magyarországon két kollektivitás létezik, aminek nincs közös nevezője. A Fideszen belül van eszmecsere, gondolom, a baloldalon belül is. És van egy állandó jellegű eszmecsere Brüsszellel. Mint politológus, hogyan látja: a mai ellenzéknek van még visszaút a hatalomba a mostani állapotát látva? Természetesen van. De ezt a mostani baloldali ellenzék nem tudja felvállalni, mert zsákutcában vesztegel. Ennek következtében a kormányra sem tudnak hatni, ami nem biztos, hogy egészséges.
– Mi lenne a kiút?  – Az első lépés, hogy a baloldal kérjen bocsánatot 2006. október 23.-ért. A második lépés, hogy az ellenzék magára vonatkozóan döntést hoz: abbahagyjuk a lejáratást, és egy paktumot szeretnénk kötni a kormánnyal. Hollandiában ezt megtették 1917-ben: a különböző politikai közösségek megállapodtak egy ilyenben, és bár azok a társadalmi csoportok, amiket képviseltek, viszonylag elszigeteltek voltak egymástól (ez volt az úgynevezett „oszlopos társadalom”), az elitek egyeztettek, és ezzel egy évtizedekig jól működő, stabil politikai rendszert hoztak létre. Ezt éppen a nagyszabású bevándorlás bolygatta meg. Egy ilyen megállapodást el tudok képzelni Magyarországon is. Ha az ellenzék ilyen ajánlatot tenne, a jobboldalon is elgondolkodnának rajta. A harmadik feltétel pedig, hogy a baloldal fogadja el: a nemzet létező entitás, ennek a fogalomnak van tartalma, az emberek számára ez egy megélhető élmény. A probléma, hogy a baloldal liberális része ezt képtelen elfogadni, mert csak univerzalizmusban tud gondolkodni. – Az ön felesége észt, így közvetve érintett is: mit szól ahhoz, hogy újranyitja a kormány a 2014-ben, Navracsics Tibor döntése miatt bezárt tallini magyar nagykövetséget? – Természetesen nagyon örülök, nagyon rossz döntés volt bezárni, ezt elmondtam akkor is. Klasszikus esete annak, amikor a könyvelő csinálja a külpolitikát, nem a külügyminiszter. – Korábban azt mondta, a liberalizmus legnagyobb baja, hogy nem áll szóba azokkal, akik másképp gondolkodnak. A mostani kormány nem ezt csinálja? – A kormány 2014-2018 között három fontos ügyben nagyon is szóba állt a társadalommal, ha nem is feltétlenül az ellenzékkel. Érzékelve a társadalom reakcióit visszavonták az olimpiai pályázatot, a vasárnapi boltbezárást és az internetadót. Mindhárom téves döntés volt, de belátták. 2003 február 15-én egy hideg téli napon egy millióan tüntettek Londonban azért, hogy a brit kormány ne vegyen részt az Irak elleni invázióban. Tony Blair kormánya nem foglalkozott velük. – Az említett három ügyben nem kérdeztek meg senkit, megfutamodtak egy esetleges referendum elől. Mit szól a Brexit mostani állapotához? – Siralmas. Katasztrófa. Nem tudom elképzelni, hogy az EU belemegy abba, amit a brit kormány kér tőle. Hogyan képzelheti bárki is, hogy októberre meglesz a megállapodás? Attól tartok, nagyon kemény Brexit lesz és az a baj, hogy a kilépést támogatók ezt egyszerűen nem fogják fel. Van egy csomó nagyon égető gyakorlati probléma. Mi lesz Calais-val, mi lesz Doverrel? Ha elkezdik ellenőrizni a kamionokat, két perc alatt káosz lesz a torlódásból. Mi lesz fapados járatokkal? Nem kapnak majd engedélyt a repterek használatára. Nem lehet majd minden héten viszonylag olcsón hazautazni Budapestre. A Brexitet támogatók ezekbe bele sem akarnak gondolni. Aztán majd, ha bekövetkezik a baj, mutogatnak ránk, hogy „Azok a gaz kontinentálisok!”. – A kint élő magyaroknak kell aggódniuk? A letelepedési engedélyüket megtarthatják, de hosszú távon nem tudom, hogy milyen lesz a közeg velük szemben. Nem biztos, hogy befogadó. – Kizárják a Fideszt az Európai Néppártból? – 2018. július 19.-én, amikor beszélgetünk, azt mondanám, nem. De holnapra változhat a helyzet, minden nagyon cseppfolyós. Lehet, hogy eljutunk idáig is. A néppárton belül van egy baloldali szárny – a Benelux államok, a svédek, a portugálok egy része, akik kényelmetlenül érzik magukat velünk egy frakcióban. De mi történik, ha kizárják a Fideszt? Én feltettem egyszer-kétszer ezt a kérdést már, és nem kaptam választ. Pedig ez nagyon fontos. – És mi lesz?  – Eleve nehéz egy pártot kizárni a frakcióból. Egyéneket lehet (érdekes, hogy ez éppen a frakciószabályzat hetes cikkelye), de arra nincs szabály, hogy egy egész nemzeti delegációt kizárjanak. Egyénileg hogy zárnak ki? Majd kiállítanak minket a pódiumra, és egyenként szavaznak rólunk? Emberileg ez milyen lenne már? – Tegyük fel, hogy mégis megtörténik.  – Akkor lehet, hogy komolyabban vesszük majd Matteo Salvini ajánlatát, hogy legyen az Európai Parlamenten belül egy eurókritikus csoport, a Ligák Ligája. És akkor mindenki szembenézhet majd a következményekkel. – Mik lesznek a következmények?  – Létrejön egy blokkoló kisebbség, ami megvétózza mondjuk az új költségvetést. Működésképtelen lesz az egész EU. Vagy nem lehet majd új uniós biztost választani, mert ezek a „felforgatók” majd belekiabálnak a konszenzusba, amivel eddig mindig megválasztották a biztost. Én elkerülném ezeket a következményeket. – Milyen eredményt vár a jövő évi EP-választásoktól? Az elég valószínű, hogy a Néppárt és a szocialista frakció létszáma is csökkenni fog. – A hetes cikkelyt beveti Magyarország ellen az EP? – Persze. A négy baloldali frakció kivétel nélkül megszavazza majd. Sőt, vélhetően a Néppártból is lesznek, akik egyetértenek vele. A nagy kérdés csak az, hogy megkapja-e a kétharmados többséget. Más kérdés, hogy miképpen kezeli az ügyet a Tanács. – Professzorként mit gondol a CEU máig tartó kormányzati vegzálásáról? – Nem követem közelről az ügyet, de a megoldás küszöbén vagyunk. Nem tudom egészen pontosan, hogy most mire vár a magyar kormány, de megoldható a dolog. A CEU, azt hiszem, túlpolitizálta ezt az ügyet az első perctől kezdve. Én csak a magyar bürokrácia érzéketlenségét látom az egész ügyben, amelynek végül politikai tartalma is lett. A CEU úgy vélte, hogy a Fidesz-kormány megpróbálja az egyetemet bezárni. A másik tényező pedig a rektor személyisége, hiszen ő mégiscsak politikus volt. Úgy érezte, hogy politikai ügyet kell csinálnia az egészből, természetesen tárt karokkal fogadták Brüsszelbe.  – Kötelezettségszegési eljárás indult az ügyben, ahogy a Stop, Soros! miatt is. – Nem tudom, hol tart az eljárás a CEU-ügyben. Magyarországon azt senki sem nézi meg, hogy hány ilyen eljárás folyik összesen. Spanyolország vezeti a listát, mi a középmezőnyben vagyunk, tűrhetően teljesítünk. Mindenképp lesz megoldás, nem fújnám fel különösebben. A CEU-ügy elfelejtődik maximum két év múlva. – Ön 2016-ban arról posztolt az egyik közösségi oldalon, hogy levágott disznófejeket kellene rakni a határkerítésre, amelyek távol tartják a bevándorlókat. Most is kirakná ezt az üzenetet? – Az egy válasz volt egy másik üzenetre. Nem gondolkoztam azon, hogy most kitenném-e, ezért erre a kérdésre nem is tudok egyenes választ adni.

Névjegy

A Fidesz európai parlamenti képviselője, politológus, egyetemi tanár 1950-ben távozott a családjával Londonba, iskoláit a szigetországban és Belgiumban végezte. Volt a világ legrangosabb nemzetközi politikával foglalkozó intézetének, a Chatham House-nak a munkatársa, de dolgozott a BBC-nek is. 2003-ban lépett be a Fideszbe, 2004 óta EP-képviselő.

2018.07.21 10:30
Frissítve: 2018.07.21 10:37

„Ide is ölni jöttek!” – Tíz éve dördült el az első lövés a romák ellen

Publikálás dátuma
2018.07.21 08:30

Fotó: Népszava/ Vajda József
Először Galgagyörkön húzták meg a ravaszt a más településeken később hat ember életét kioltó gyilkosok. A faluban ma már vannak, akik felejtenének, de a golyó ütötte lyukak még látszanak.
– Mintha ma lett volna, olyan tisztán emlékszem arra az éjszakára. Mindenki lefeküdt már aznap este, a fiam, a négy és fél éves kisunokám, a férjem, meg én is. Éjfél után durranásokra, meg felvillanó fényekre riadtunk. Nem tudtam, mi történik, a férjem mondta, hogy lőnek ránk – idézi fel a galgagyörki faluszélen álló házuk előtt a 2008. július 21-re virradó éjszakát Bangó Lászlóné. –  Megúsztuk, nem találtak el senkit, de ez csak a szerencsén múlt. Később kiderült, ide is ölni jöttek!
Az asszony férje, Bangó László a házuk erdő felőli oldala felé int: a mindmáig vakolatlan épület egyik ablaka mellett ma is ott vannak a téglákban a lövedékek ütötte lyukak. – Nem voltam otthon, telefonon hívtak másnap kora reggel, hogy a faluban rálőttek házakra. Nagyon nem értettem, hogy ki és miért lövöldözött – eleveníti fel Matejcsok Zsolt, a falu akkori egyik képviselője, jelenlegi polgármestere azt, hogy miként értesült az esetről.
Ahogy őt, az egész falut megdöbbentette a lövöldözés, de az csak sokkal később vált világossá számukra, hogy kik és miért sorozták meg három roma család házát. Először mindenki arra gyanakodott, hogy az ügy hátterében egy másik, nagy indulatokat kiváltó eset áll. Nem sokkal korábban helyi roma és nem roma családok kerültek összetűzésbe, ami miatt megjelent és fenyegetően lépett fel a faluban a Magyar Gárda, ezért mindenki a szélsőséges szervezet tagjait sejtette az támadás mögött. Később derült ki, hogy a gárdisták csak közvetve játszottak szerepet az ügyben. Az ő megmozdulásuk miatt figyeltek fel a községre, és választották első „akciójuk” helyszínéül Galgagyörköt a romák elleni támadássorozat elkövetői.

Életfogytiglan a gyilkosoknak

2016. januárjában ítélte jogerősen tényleges életfogytiglanra a támadások miatt Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot a Kúria. (Csontos István a két utolsó támadásban vett részt sofőrként, az ő 13 éves fegyházbüntetése már korábban jogerőre emelkedett.) A három vádlott 2008-ban és 2009-ben kilenc helyszínen - Galgagyörkön, Piricsén, Nyíradonyban, Tarnabodon, Nagycsécsen, Alsózsolcán, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön, Kislétán - hajtott végre Molotov-koktélos, fegyveres támadást romák otthona ellen. Hat embert, köztük egy gyereket megöltek, öt áldozatuk megsérült, összesen ötvenöt ember testi épségét veszélyeztették.

Tíz évvel az első lövések után a lassan elöregedő, most még épp ezer lakosú Pest megyei faluban már kevés szó esik a támadásról. A presszó húsz év körüli felszolgálója zavartan csóválja a fejét, amikor erről kérdezzük. De hát miért is ne lenne zavarban? Gyerek volt még akkoriban, alig hallott valamit az esetről. – Rég volt már, nem kellene mindig bolygatni a múltat – mondja a helyi kisbolt előtt autójába ülő középkorú asszony. Véleményével nincs egyedül: akárkit kérdezünk is a községben, mindenki úgy véli: bár borzalmas volt a támadássorozat, ideje továbblépni. Matejcsok Zsolt független polgármester szerint fontos az emlékezés és az emlékeztetés, hogy soha többé ne történhessen hasonló eset, de nagyon is megérti azokat a helybelieket, akik már inkább lezárnák a múltat. – Galgagyörk neve az elmúlt években egyet jelentett a romagyilkosságok ügyével – mutat rá arra, hogy nem csak az érintett családokat, a romákat, hanem magát a falut is megtámadták tíz évvel ezelőtt. – Emiatt pedig nekünk kettőzött erővel kellett dolgoznunk azon, hogy a ránk sütött bélyeget eltörölhessük. Ezt pedig többek között azzal értük el, hogy a romaintegráció terén is amolyan bezzegfalu lett miénk. Ezért a romák és nem romák is sokat tettek itt.
A községet 2010 óta irányító – főállásban egy nagy cég informatikai vezetőjeként dolgozó – polgármester megemlíti: iskolájukban, ahol nyolcvan, többségében roma gyerek tanul, már jóval azelőtt bevezették az egész napos foglalkoztatást, hogy azt központilag előírták volna. Ennek fedezetét akkor az önkormányzat biztosította. Létrehoztak egy kifejezetten a fiatalokra építő kistérségi sportegyesületet, amelyet a Galga völgye egyik legjobb utánpótlásbázisaként emlegetnek. Az új térfigyelőkamera-hálózatuk pedig a reméltnél is hasznosabbnak bizonyult a helyi romák és nem romák közötti békés együttélésben. Amikor például időseket fosztottak ki, többen is a helyi romákat gyanúsították, ám a felvételek utóbb bizonyították: átutazó bűnözők portyáztak a községben. 2013 óta polgárőrség működik a faluban, amelynek roma tagja is van. – Volt, hogy a roma polgárőrünk fülelte le a roma krumplitolvajt – idéz fel egy olyan esetet Matejcsok Zsolt, amely szerinte megint csak segített megértetni mindenkivel, hogy az előítéletek tévútra vihetnek. És büszkén említi azt is, hogy ma már jól működő roma önkormányzatuk van, amely nagyobb ünnepeken nem csak a roma diákoknak, hanem az iskola minden gyerekének ajándékot vesz. Kérdésünkre a polgármester megemlíti: a történtek után a falu a kormányzattól nem kapott plusztámogatást, a kamerarendszerre például csak a sokadik próbálkozásra jutottak pénzhez, a főleg romák lakta Rákóczi utcába vezető út teljes leaszfaltozásához pedig évek óta nincs forrás. Az viszont sokat segített – teszi hozzá Matejcsok Zsolt –, hogy ma már térségükben is nagy a munkaerőhiány. Ennek köszönhetően ugyanis Galgagyörkön, ahol tíz éve még jóval tíz százalék feletti volt a munkanélküliségi ráta, és a romák zöme legfeljebb idénymunkát kapott, ma már lényegében nincs állástalan. Közmunkára mindössze egy férfi szorul. Ahogy ezt mondja, feltűnővé válik: napközben csak a gyerekek, meg az idősek vannak otthon a Rákóczi utcában. A felnőttek a környékbeli üzemekben vagy a földeken, napszámosként dolgoznak. Csöndes, békés az utca – és még a Bangóék háza falán lévő, golyó ütötte lyukak sem látszanak onnan.

Nem szabad feledni

Szinte semmit nem tanult Magyarország a rasszista támadássorozatból – mondja Setét Jenő roma polgárjogi aktivista, a tatárszentgyörgyi kettősgyilkosság éves megemlékezéseit szervező Idetartozunk Egyesület vezetője.

– Vannak, akik szerint tíz év után már inkább lezárni kellene a múltat. Számon kell tartani a támadások évfordulóit?
– Magam is azt tapasztalom, hogy az ország egyik fele mintha ki akarná söpörni emlékezetéből ezt az aljas, rasszista sorozatgyilkosságot. De nem szabad feledni, emléket kell állítani azoknak az ártatlan embereknek, akiket megöltek, megsebesítettek. Ez a támadássorozat volt az 1945 utáni Magyarország egyik legdrámaibb esete, mert szervezetten támadtak emberekre a származásuk miatt.

– Mint tanult Magyarország a történtekből?
– Szinte semmit. Árulkodó, hogy hosszú éveken át még a kormány is csak úgy emlékezett meg a rasszista gyilkosságsorozatról, hogy azt párba állította Olaszliszkával, annak a tanárnak a tragédiájával, akit romák vertek halálra. Nagyon sokára értették meg azt: attól, hogy mindkét eset brutálisan fájdalmas, szörnyű és elfogadhatatlan, még egyáltalán nem összekapcsolható. A többségi társadalom sem dolgozta fel jól a traumákat, nem beszéltünk eleget a történtekről, mára sem csökkentek az előítéletek. Igaz, születtek a társadalmi feldolgozást segíteni igyekvő művészeti alkotások, de ezek többsége kudarcot vallott, olykor maguk is rendkívül dühítő, előítéletes paneleket használtak. És, hogy önkritikát is gyakoroljak: a roma közösség sem tanult semmit, mert a támadás után nem lett nagyobb a szolidaritás.

– Hogyan lehetett volna jobban tanulni a történtekből?
– Azzal például, hogy nem csak a négy elkövetőt vonják felelősségre. Legalább beszélni kellett volna azokról, akik a kétezres évek közepén a romák ellen fordították a közhangulatot, folyamatosan hiszterizálták a közbeszédet, következmények nélkül uszíthattak a cigányság ellen. Segített volna, ha utánajárunk például annak, miért is az volt a rendőrség első reakciója, hogy romákat gyanúsított meg. Azzal pedig most sem vagyunk elkésve, hogy valamiképp beépítsük a közoktatásba az esetet: az emberi jogok fontosságára, a rasszizmus veszélyeire kellene tanítanunk gyerekeinket. Tudatosítani kellene azt is, hogy a rasszizmusnak, a gyűlöletkeltésnek nem csak a megcélzott kisebbség látja kárát, hanem a többség is, hiszen az végeredményben a fennálló rendszer szétzilálásához vezet. Hová lenne a világunk, ha magukat igazságosztónak képzelő kommandók oroznák el az igazságszolgáltatás feladatait? És ne tévedjünk, itt már nem csak romákról van szó, hanem melegekről, muszlimokról, menekültekről vagy teszem azt piros pulóveresekről, bárkiről, aki célkeresztbe kerül.

Tatárszentgyörgy felejtene

A támadássorozat legbrutálisabb gyilkossága a Pest megyei Tatárszentgyörgyön történt 2009. február 23-án: miután molotov koktélt dobtak az egyik faluszéli házra, agyonlőtték az épületből öt éves fiával együtt menekülő Csorba Róbertet. Csorbáék házát rég ledózerolták, ma gaztenger lepi el a területet. A megölt férfi felesége elköltözött a faluból, édesanyja, Csorba Erzsébet viszont ma is ott él a gyilkosság helyszíne melletti házban. Azt mondja, jól esik neki, hogy sokan gondolnak a fiára, unokájára, ő maga pedig, ha hívják, elmegy a megemlékezésekre.
A faluban – akárcsak Galgagyörkön – a kérdezettek zöme nem szívesen beszél a támadásról. Árulkodó: még a település polgármestere sem akart nyilatkozni. De nem csak hallgatással találkoztunk a faluban. Volt olyan helybeli, például a dohányboltból kilépő, megtermett, középkorú, gazdálkodó férfi, aki arról beszélt: a gyerek ugyan vétlen áldozat, de azt nem hiszi, hogy csupa ártatlan emberekre támadtak volna, „valami más, roma-ügy lehet a háttérben.”

2018.07.21 08:30
Frissítve: 2018.07.21 08:30