Iszlám Művészetek Múzeuma - Átjárható határok

A berlini Iszlám Művészetek Múzeuma megmutatja, miképpen fonódott össze az iszlám a judeo-kereszténységgel.

Noha a berlini Pergamon Múzeum az ötéves restauráció harmadik évi szakaszában jár (emiatt a Pergamon-oltár sem tekinthető meg), a palotanagyságú épületben működő Iszlám Művészetek Múzeuma új látnivalóval készült. A július 14-től megtekinthető A hit tanúságtételei olyan különleges kiállítás, amely az iszlám világ különböző pontjairól származó bibliai hagyományokból szemezget.

A hitnél kevesebb megfoghatatlan fogalom létezik, így az iszlám kultúrát bemutató kiállítóegység kapitális feladatot tűzött ki magának. Azt, aki a Pergamon Múzeum babilóni Istár-kaput és egyéb antik leleteket rejtő szintjéről felsétál a második emeletre, az iszlám terem egy nagyméretű, kovácsolt sárgaréz medencével fogadja. Az iraki Moszulból származó, jó állapotú középkori edény mellett német és angol nyelvű tábla emlékeztet arra, hogy az iszlám vallás megalakulása óta nagyban támaszkodik eltérő kulturális hatásokra.

Ebből az alapvetésből építkezik a tárlat, amely a látogatókat olyan bibliai szövegekkel hozza össze, amelyek a zsidó és keleti keresztény közösségek számára készültek. Ugyanakkor a tárlat hangsúlyos részét adják azok az iszlám kéziratok, kötetek, amelyek a Szentírás eseményeiből, szereplőinek átvételével dolgoznak fel egy-egy jelenséget. A néhány teremre korlátozott, így könnyen végigjárható tárlat jórészt a Berlini Állami Könyvtár Távol-Kelettel foglalkozó osztályától kölcsönzött kéziratokra támaszkodik, de számtalan kiállított tárgynak, például indiai és perzsa miniatúráknak, az Iszlám Művészetek Múzeuma a tulajdonosa.

A segédanyagokkal gazdagon ellátott tárlat elsőként héber és görög nyelvű szövegeket helyezett vitrinbe, mivel a Biblia a Közel-Keletről származik. Valamennyire világosabb a kiállítás célja, ha figyelembe vesszük, hogy a kereszténység először a keleti-mediterrán térségben honosodott meg (az Ószövetség történetei a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszódnak), de a régió népességének többsége mára muszlim, bár a kereszténység ott kétezer év elteltével is jelen van. Ahogyan arra a tárlat is emlékeztet, az iszlám a 7. században egy olyan közegből indult (fél)világhódító útjára, amelynek kulturális, vallási és szellemi síkjait alapvetően a zsidó-keresztény hagyomány formálta.

A kiállításon bemutatott szír, etióp, arab, örmény és kopt keresztény kéziratok mind azt támasztják alá, hogy a vallások között igenis átjárható határok vannak. Az evangéliumok között talán a legérdekesebb az, amelyik az 1600-as években, az egykori Perzsia területén virágzó örmény diaszpórában készült, hogy Máté evangéliumából bemutassa Krisztus leszármazási vonalát. Szintén a 17. századból, ezúttal Konstantinápolyból származik az a kódex, amely vélhetően egy jómódú családnak készült – azzal a céllal, hogy a vallási olvasztótégelyként működő főváros lakóit a Szentírással ismertesse meg.

Noha a legtöbb kiállított írásmű késő-középkori vagy újkori, a tárlat nem szűkölködik régi leletekkel sem. Ilyen az a 4. századi kopt kódex, amely Egyiptomból került elő, de ugyancsak matuzsálemi korú a szamaritánusok Tórája, amely az ároni áldást tartalmazó szövegrésznél teljesen bekoszolódott a hívők csókjaitól. Nagy erénye a tárlatnak, hogy olyan közegekből is hoz bibliai példákat, mint amilyen az ezer évvel ezelőtti núbiai kereszténység, de a korai szír-arámi zsoltárgyűjtemények és evangéliumok is ritkaságnak számítanak az öreg kontinens tárlatain. Villanásnyi, de kiemelt szerep azoknak az indiai átültetésű bibliai témáknak is jut, amelyek Nagy Akbar mogul sah uralkodása alatt születtek.

Infó:

A hit tanúságtételei (Berlin, Iszlám Művészetek Múzeuma)

Látogatható: 2017. július 14.– október 15.