árvízvédelem;Római-part;mobilgát;vízügyi mérnökök;
2017-08-25 20:13:00
Léket kapott a mobilgát
Komoly vízügyi és mérnöki szakértői hátterű tanulmány cáfolja, hogy a mobilgát lenne az optimális megoldás a Római-part és a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmére.
Tarlós István főpolgármester és a kormány eddig azt állította, hogy a zöldek az egész magyar vízügyi szakmával hadakoznak a római-parti mobilgát ügyében. Mostantól nehezebb lesz ezzel érvelniük: készült egy alapos tanulmány a térség árvízvédelméről – ugyanúgy a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) szakértői működtek közre benne, mint a korábbi, kormányoldal által hivatkozott anyagban –, és az adatokkal, számításokkal, térképekkel gazdagon színesített kiadványból az derül ki, hogy a mobil védmű nem az egyetlen jó, hanem a sok közül a legrosszabb (a legdrágább, a legkisebb védelmet nyújtó és a legnagyobb ökológiai kárt okozó) megoldás.
Hogy Tarlós mire számított, amikor nyilvánosan megígérte, hogy ha a mobilgát ellenzői letesznek egy alapos anyagot az asztalra, akkor arról a városatyák tárgyalni fognak, azt nem tudni pontosan – talán arra, hogy úgysem lesznek rá képesek –, most viszont már köti a szava. Tegnap be is jelentette, hogy a fővárosi közgyűlés elé terjeszti a „Javaslat a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmére és a Római-part komplex rendezésére” című dokumentumot.
A Lányi András (az ELTE Társadalomtudományi Kara Településtudományi és Humánökológia Szakirányának vezetője) szerkesztésében, Koncsos László vízépítő mérnök (a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének vezetője), Bardóczi Sándor tájépítész mérnök, valamint Tosics István, a Városkutatás Kft. kutatója, és Csanádi Gábor, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója közreműködésével készült, közel 60 oldalas tanulmány pénteki bemutatóján Lányi - aki a saját szerepét úgy határozta meg: közvetít a Városháza és a józan ész között - azt mondta: a főpolgármester talán a lelkiismeretét akarta megnyugtatni az elmaradt társadalmi egyeztetés miatt. (Társadalmi egyeztetésnek a köznyelv és az európai jog is azt nevezi, amikor a döntéshozatal folyamatába kezdettől bevonják az érintett társadalmi csoportok képviselőit.) A főváros még ma is azt állítja, hogy egy műszaki kérdést kell megoldani, pedig Budapest egyik legkülönlegesebb adottságú térségének komplex rendezéséről szól a döntés – hangsúlyozta Lányi, hozzátéve: a városvezetés egyetlen változatra, a parti nyomvonalra és a mobilgátra igyekszik leszűkíteni a választékot. Szerinte jellemző adalék, hogy a mobilgát előkészítésére és elfogadtatására eddig 600 milliót költött a főváros, az alternatívák kutatására viszont semmit.
- Jogszerűen 70 család, 105 ember él a mobilgát által megvédhető hullámtérben.
- Új ingatlanban 800 ember lakik ugyanott (ezek papíron nem lakóházként, hanem üdülőként épült ingatlanok).
- Szállodák, vendéglők, sportlétesítmények.
- Üres ingatlanok (a teljes terület egyharmada),
- 55 ezer lakó a Csillaghegyi-öblözetben (nekik mindegy, hogy a part mentén épül mobilgát, vagy a Nánási-Királyok nyomvonalat erősítik meg).
A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy még akkor sem a mobilgát mellett szólnak a legmeggyőzőbb érvek, ha szimplán műszaki projektként fogjuk föl a beruházást. Koncsos László professzor korábban olyan emberkísérletnek nevezte a projektet, ami az öblözet 55 ezer lakosának a bőrére megy, mivel még soha sehol a világon nem építettek ilyen hosszú mobilgátat a Dunához hasonló vízhozamú és sodrású folyamra elsődleges védvonalként (nincs is egyelőre olyan műszaki szabvány, aminek megfelelhetne).
Amikor a főváros 2013-ban először hozott döntést a mobilgátról, még 2,5 milliárdos költséggel számoltak, és az volt a legfőbb érv, hogy a parti védmű a legolcsóbb megoldás. 2016 nyarán 12,7 milliárd forint volt a tervezett számla. Jelenleg 18 milliárd a hivatalos adat, a tegnapi fórumon ugyanakkor Bardóczi Sándor úgy fogalmazott, hogy az érintett mérnökök „folyosói beszélgetésekben” már 40 milliárdos végső árral számolnak.
A vízépítő mérnök a tanulmányban felhívta a figyelmet a talajtörés lehetőségére: árvíz idején a gát alatti lazább, szemcsés talajréteg hajlamos kimosódni, amitől a gát összeomlik. A mélyre nyúló szádfal (földbe süllyesztett acéllap), ami a kimosódást megakadályozná, itt nem alkalmazható a Rómaifürdő/Aquincum forrásait tápláló szivárgó vizek miatt: a Duna felé tartó vízfolyások összesített hozama megfelel a Zala folyóénak, nem lehet az útjukba szádfalat építeni.
Koncsos a jelenlegi fővédvonal, a Nánási út-Királyok útja megerősítése mellett tette le a voksát, ami szerinte költséghatékonyabb és biztonságosabb: itt az alapok megerősítése után betonelemekből készülne el a védmű az útfelülethez csatlakozva, és még a legnagyobb magassága sem haladná meg az egy métert.
Lányi felhívta a figyelmet: az EU víz-keretirányelve szerint a vízügyi beruházásoknál mindig a jó ökológiai állapot elérése vagy megőrzése a cél, Budapesten viszont egyedül a fövenyes partú Római van „jó ökológiai állapotban”, itt a parti mobilgát jelentős romlást eredményezne. Ez azért perdöntő szempont, mert a kormány az EU-val szeretné kifizettetni a gátépítés számláját – az Európai Bizottság már vizsgálja a beruházást, ami könnyen újabb kötelezettségszegési eljárásba torkollhat.
Tosics Iván a társadalmi tényezőkről beszélt: szerinte az elmúlt évtizedekben sosem mérték föl, hogy kik és mire használják a Rómait, csak idén májusban, egy hónappal a mobilgátról szóló fővárosi közgyűlési döntés után rendelt egy kutatást a kerület. A felmérésből egyébként az derül ki, hogy az emberek 90 százaléka az árnyas, fás környezet, a víz megközelíthetősége és a természetes part miatt jár ide.
ÚJ PARADIGMA - Műszaki beavatkozásként kezeli a főváros, pedig egy különleges hangulatú városrész komplex fejlesztéséről van szó - Fotó: Molnár Ádám
Bardóczi Sándor azt hangsúlyozta, hogy az árvízi védekezés 1954 óta a Nánási-Királyok nyomvonalon történik, 1979 óta ez a hivatalos fővédvonal, a Duna felé eső rész pedig hullámtér, a fővárosi és a kerületi építési szabályozás szerint is (hullámtérben az államnak illetve az önkormányzatnak nincs védelmi kötelezettsége).
Leszögezte: 37 olyan lakóingatlan van a területen, ami még a szabályozás előtt, legálisan épült – itt az államnak mérlegelnie kell, hogy a kisajátítás vagy az egyedi védelem az előnyösebb. Jelezte továbbá: annyi bevétel képződik helyben, amiből margitszigeti színvonalon rendben lehetne tartani a Rómait. Idézte Orbán Viktort is, aki a 2013-as nagy árvíz után úgy fogalmazott: „Megvédtük a részben engedéllyel, részben engedély nélkül emelt épületeket. Ha valaki árterületre épít, nem számíthat rá, hogy megóvjuk a vagyonát. Az életét igen.” Bardóczi szerint ennek akkor is érvényesnek kell lennie, ha éppen Garancsi István akar lakóparkot építeni ártéri területen. Az egész mobilgát-projekt ugyanis felfogható úgy is, hogy közpénzből kívánnak lakóövezeté változtatni egy 20-30 hektáron beépíthetővé váló, drasztikus értéknövekedésre esélyes területet, feláldozva a Duna utolsó természetes partszakaszát a fővárosban.
A Fővárosi Választási Bizottság (FVB) elutasította az Együtt és a Párbeszéd Római-parti mobilgáttal kapcsolatos népszavazási kezdeményezését azzal az indokkal, hogy a gát nyomvonalának meghatározása „nem a Fővárosi Közgyűlés hatásköre” (az FVB talán nem értesült róla, de idén áprilisban a közgyűlés döntött a nyomvonalról - a szerk.), mivel szerintük azt az egyes fővárosi beruházások egyszerűsítéséről és gyorsításáról szóló 2015-ös törvény rögzíti.
Pataki Márton, az Együtt budapesti elnöke szerint a döntés jogilag több mint kérdéses, mivel a hivatkozott törvény nem rendelkezik arról, hogy más nyomvonalon nem építhetne védművet a főváros. Ha az FVB-nek van igaza, akkor teljesen fölöslegesen túráztatta eddig Tarlós István a közgyűlést és a civileket. Béres András, a Párbeszéd elnökségi tagja bejelentette, hogy a két párt bíróságon támadja meg a FVB döntését.
