Szrgya Popovics: a jövő nem épülhet gyűlöletre

Publikálás dátuma
2017.09.09 07:01
FOTÓK: Vajda József
Fotó: /
Szrgya Popovics diákvezérként Slobodan Milosevic megbuktatásával kezdte, azóta számos diktatúra dőlt meg a közreműködésével. Bárkit szívesen megtanít, hogyan kell sikeres erőszakmentes mozgalmakat szervezni, egyik legnagyobb ikonja pedig a Star Wars-ból Joda.

- A diktatúrák ellenségének számít világszerte. Megpróbálták már lejáratni?

- Nem tartom magam ellenségnek. Azt érdekel, hogy lehet harcolni diktatúrák ellen és hogy tudom továbbadni ezt a tudást. Az, hogy a hatalommal bíró emberek idegesek, mert megpróbáljuk erővel felruházni a népüket, sokat elmond ezen kormányzatok természetéről. Szerintem kétféle ország létezik: a boldog országokban a kormányok félnek a népüktől, a boldogtalanokban az emberek félnek a kormányuktól. A politikusoknak csak annyi hatalmuk van, amennyit az emberek adnak nekik. Viszont az embereknek meg kell tanulniuk, hogy erősödjenek meg és hogy számoltathatják el a kormányaikat. Egy stabil demokráciához tehát nemcsak stabil intézmények kellenek, hanem polgárok is, akik figyelik ezeket.

Névjegy
Szrgya Popovics (1973) szerb politikai aktivista, egyik alapítója és tagja volt az Otpor! (Ellenállás!) diákmozgalomnak, amely fő szerepet játszott Slobodan Milosevic megbuktatásában. CANVAS (Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies) nevű szervezetével a világ különböző országaiban ad tanácsot aktivistáknak erőszakmentes mozgalmi eszközökről.

- Rogán Antal egy tévéműsorban azt mondta, utcai zavargásokra számítanak ősszel, amelyet külföldi tanácsadók segítenek megszervezni. Feltételezhetően önre gondolt. Forradalmat akar kirobbantani Magyarországon?

- Azoknak, akik ilyen félreértésben élnek, szívesen elküldöm a könyvem, és kiokosíthatják magukat az erőszakmentes mozgalmakról. Egyik országból a másikba nem lehet átemelni stratégiákat, mindig a lokális helyzethez kell igazodni. Nem tudunk például több ezer szerbet vonatra ültetni és elküldeni Budapestre, hogy aktivistáskodjanak. A siker alapelvei viszont univerzálisak. Elsőként jövőképet kell adni, másrészt egységet kell teremteni a különböző csoportok között, harmadrészt pedig pontosan meg kell tervezni a stratégiát. A legfontosabb, hogy mindezt erőszakmentesen. Ha tudok segíteni csoportokat abban, hogy magukévá tegyék ezeket az elveket, boldogan megteszem bármely országban.

- Származik egy kormánynak haszna az erőszakos utcai zavargásokból?

- Egy demokratikus, jó kormányzatnak abból van haszna, ha támogatják az emberek és az ő jóváhagyásukkal, párbeszéd útján irányít. Vannak olyan kormányok, amelyek egységet akarnak létrehozni a polgárok között, és vannak olyanok is, akik próbálják egymásnak ugrasztani őket és a megosztottság által uralkodni.

- A magyar ellenzéki erők egyetértenek a kormányváltásban, de nem tudnak egységet létrehozni. Hogyan lehet továbblépni?

- Szerbiában 19 ellenzéki párt volt, akik egyetértettek abban, hogy Milosevicnek mennie kell, de ez nem volt elég. A legfontosabb egy mindenki számára vonzó jövőkép létrehozása volt, de ehhez az kellett, hogy meghallgassuk az embereket. Azok problémáit is, akik eddig senkit sem érdekeltek. Ez más, mint amikor megmondod, mi a jó az embereknek. A jövőképünkben az egyik legbátrabb dolog volt, hogy megfogalmaztuk, hogy a háborúk után jó szomszédokká kell válnunk. Ez kihívás volt, mert a nacionalista agymosás miatt az emberek számára a szerbeken kívül mindenki maga volt a sátán.

- A hatalom sokszor egy külső ellenség képével próbál belső egységet létrehozni. A harcot az ellenséggel pedig fontosabbnak tünteti fel, mint a belső problémák megoldását. Így van ez Magyarországon Brüsszellel, Soros Györggyel és a menekültekkel. Hogy lehet szembeszállni ilyen propagandával?

- George Orwell 1984 című regényéből is tudjuk, hogy a totalitárius rezsimeknek szükségük van ellenségre, hogy megnöveljék a belső támogatottságot. Én Tito Jugoszláviájában nőttem fel, ahol azt tanították, az itt élő népek tagjai testvérek. Aztán jöttek Milosevicék és azt mondták, gyűlölnünk kell a többieket, mert mások. Az igazi ellenség ebben a helyzetben nem is a kormány, hanem a társadalmi csoportok közötti távolság. Magyarországon például a roma vagy a menekült probléma esetében is a különbözőségekre játszik rá a hatalom narratívája. Azaz ők mások, mint mi. Meg kell értetni, hogy ezek a különbségek konstruáltak és hidat kell építeni a különböző társadalmi csoportok között. Ha ez sikerül, akkor a külső ellenség képe értelmét veszti, a propagandát pedig ki lehet gúnyolni kreatív eszközökkel. Az Otpor! fontos üzenete volt, hogyan lehet egyesíteni a társadalmat és együtt tudunk élni. A kisebbségek nélkül nem nyertünk volna a 2000-es választásokkor.

- A rendszerváltás Magyarországon 27 évvel ezelőtt történt, erőszakmentesen. A magyar társadalom viszont kiábrándult. Mi volt a hiba és hogy lehet ilyen csalódottság közepette mobilizálni az embereket?

- Tanulni kell a történelemből. Jó lecke például, hogy erőszakmentes volt a folyamat. Bizonyítja, hogy ha változást akarnak ebben az országban, akkor megtörténhet. Az erőszakmentesség asszimetrikus hadviselés. Milyen erőszakos eszközei lettek volna a magyaroknak a szovjet katonákkal szemben? Ha harcba szállnak velük, vesztenek. Van egy állandó példám: Ha Mike Tysont akarod legyőzni, ne boxringbe menj, inkább sakkozz vele. Az aktivizmusnak ráadásul nem kell unalmasnak lennie. Az erőszakmentes mozgalmak elérhetnek úgy változást, hogy közben vonzóak, az emberek pedig jól szórakoznak. Az autokraták azért is allergiásak a mi módszerünkre, mert meg lehet tanulni, hogy legyen egy mozgalom vidám és szexi. Tartanak attól, hogy valamikor majd olyan tömeggel fognak találkozni, akik nemcsak ellenállnak nekik, hanem még jól is szórakoznak közben.

- A szerb parlament tagja is volt egy ideig, mik a tapasztalatai a hatalomgyakorlásról?

- Az intézmények nagyon fontosak. A mobilizálás lelkesítő és fiatalként izgalmas, hogy rohangálsz a rendőrök elől. Nem mobilizálni nehéz, hanem a győzelmet tartóssá tenni. Az Otpor! néhány tagja intézményekben vállalt szerepet, szerintem ez egy jó dolog volt. Nem elég létrehozni az intézményeket, majd hazamenni, szemmel is kell tartani ezeket. Például Ukrajnában 2013-ban ez volt a hiba. Sikerült megbuktatniuk Viktor Janukovicsot, de néhány hónap múlva rájöttek, hogy az új kormány nem jobb a réginél. Nem volt senki, aki elszámoltathatóvá tette volna a hatalmat.

- Tolkien A Gyűrűk Ura című regénytrilógiájának állhatatos hobbitjai és a humort tekintve a Monty Python-csoport alkotásai inspirálták. Vannak még olyan popkulturális ikonok, akik nagy hatással voltak önre?

- A Star Wars. A kislányomat Leának hívják a lázadó hercegnő után. Sokat olvastam latin amerikai írókat is, kedvenceim Gabriel García Márqueztől A pátriárka alkonya, ami egy diktátorról szól és Mario Vargas Llosa könyvei. Amikor a Harwardon tartunk előadást, a prezentáció első kockája a Harry Potterből van. Ha komolyan bele akarsz vágni a mozgalomszervezésbe, na a problémákat tartsd szem előtt. Képzeld azt, hogy Hermione Granger vagy egy varázspálcával és eltünteted az akadályokat. Ezután már fel tudod mérni, mi van a kezedben. Fontos ikon Yoda, aki azt bölcsen azt mondja: "A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt és szenvedést." Idézhetném Saul Alinsky baloldali amerikai gondolkodót is, a közösségszervezés atyját, aki szerint a düh mobilizáló erő tud lenni, de düh remény nélkül pusztító erő. Nekem jobban tetszik Yoda, az emberek is könnyebben megértik.

Forradalom-franchise
Egy átlagos EU-tagállamban nem sok izgalomra adna okot egy olyan könyv megjelenése, amely az erőszakmentes hatalomváltás biztos – több kontinensen sikerrel alkalmazott – receptjéről szól, de Magyarország európai viszonylatban egyre kevésbé számít átlagosnak. Nálunk, ahol magukat demokrácia-hívőnek gondoló emberek sokasága bízik abban, hogy Orbán Viktor egykori szoba- és tettestársa szabadítja majd meg a köztársaságot a hatalom jelenlegi birtokosaitól, az Útmutató a forradalomhoz című kötet bizonyára mást jelent, mint mondjuk Luxemburgban – arról nem is beszélve, hogy a mi kultúrköreinkben milyen erős hagyománya van a csodavárásnak. Amúgy Szrgya Popovics könyve a a legkevésbé sem a csodákról szól, hanem arról az aprómunkáról, amit nélkülözhetetlen elvégezni, ha egy nép úgy dönt, hogy lerázza a nyakáról az élősködőket. Az olvasó realisztikus, életrajzi jellegű kerettörténetbe ágyazva precíz esettanulmányokat és tudományos bizonyítékokat kap arról, hogy a nem erőszakos forradalmak miért hatásosabbak társadalmi és politikai változások elérésére (akár megfélemlítő, rendkívül erőszakos rezsimekkel szemben is).
A szerző nem csak a Milosevicset megdöntő szerbiai Otpor! mozgalomban volt kulcsember, hanem az ott szerzett tapasztalatokat és tudást tanulmányutak, workshopok és online tananyagok keretében exportáló CANVAS szervezetben is. Popovics szerint a know-how közreadását követő első reakció mindig az, hogy „ez soha nem működhet nálunk", de aztán mindig kiderül, hogy a módszer megfelelő adaptáció esetén mégis működik: a legszigorúbb rendszer is nevetségessé tehető, mindenütt vannak olyan apró, de szimbolikus célok, amelyekben meghátrálásra kényszeríthető a hatalom, és bárhol lehet olyan helyzetet teremteni, ahol a (túl)erő alkalmazása a felül lévőkre üt vissza. Bónuszként pedig azt is leírja a sztárszerzővé emelkedett egykori forradalmár, hogy a lázadással sokkal hatékonyabban lehet csajozni, mint a konformizmussal. - H.M.

2017.09.09 07:01

Eltörheti intézkedés közben a delikvens karját a rendőr - legalábbis néha

Publikálás dátuma
2018.07.17 11:01
illusztráció
Fotó: AFP/
Rátörtek otthonában egy beteg nőre, kirángatták fürdőkádjából, és eközben eltörték a kezét a hatóságok. Az ügyészség szerint mindez szakszerű volt - és az ítélet jogerős.
A pszichiátriai problémákkal küzdő nőhöz aggódó anyja előbb mentőt hívott, majd mikor ő nem nyitott ajtót, a mentősök szóltak a rendőrségnek - számol be az egy évvel ezelőtti esetről a Magyar Helsinki Bizottság. A rendőrök a fürdőkádjából rángatták ki a beteget, megbilincselték, az egyik karja az intézkedés során eltörött.
Az orvosi dokumentáció szerint a nő karja a fürdőkádból kicsúszás során tört el. Azonban szinte minden mozzanatot rejtett kamera rögzített, így bizonyítható, hogy a rendőri intézkedés alatt következett be a súlyos sérülés.
Az ügyészség mégis megszüntette a büntetőeljárást, mondván, bűncselekmény nem történt. A Helsinki Bizottság szerint számos körülmény mutat arra, hogy foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés történt, ezért panaszt nyújtottak be a döntéssel szemben - írták júniusi közleményükben.
Az eljáró rendőröket ki sem hallgatták, az ügyészség úgy állapította meg, hogy bizonyára nem hibáztak.
A nő ügyvédjének ezzel kapcsolatos panaszát elutasították - derül ki az RTL Híradóból. Most a Strasbourgi nemzetközi bírósághoz fognak fordulni. Az ügyészség csak annyit nyilatzkozott az RTL-nek: a döntés jogerős.
2018.07.17 11:01
Frissítve: 2018.07.17 11:02

Bölcsődekrízis:Esélyük sincs a családoknak

Publikálás dátuma
2018.07.17 11:00

Fotó: AFP/
A kormány támogatja a bölcsődék létrehozást, hiszen a nők munkába állása a cél. A kisebb önkormányzatok azonban nem tudnak fenntartani egy bölcsődét, a cégeknek sem éri meg, az álláskeresők gyerekeit pedig nem veszik fel.
- Tavaly és az idén összesen nyolc gyerek született a faluban, azaz elvileg jövőre indítanunk kellene minibölcsődét, szerencsére az érintett szülők nem kérték, mert nem is tudnánk miből fenntartani – mondta Varga András, a somogyi Várda polgármestere. – Évi harmincmillió forint az állami normatívánk, nagyjából az egészet elvinné, ha saját bölcsődét kellene kialakítanunk. A kormány 2017 év elejétől alakította át a bölcsődei rendszert négy intézménytípust kialakítva: a klasszikus bölcsődék mellett létrehozták a minibölcsődéket, melyek a tízezer lakosnál kisebb településeken működhetnek, felélesztették a szocializmusban működő céges bölcsődék rendszerét, valamint a családi napköziket családi bölcsődékké alakíttatták át. A cél egyértelmű: segíteni a kisgyermekes nőket, hogy szülés után minél előbb ismét munkába állhassanak. Ez eddig sokak számára, megfelelő bölcsődei ellátottság miatt lehetetlennek bizonyult, ám az elmúlt másfél év tapasztalata szerint, az átalakítás egyelőre nem érte el a kívánt hatást.
A legnagyobb probléma, hogy a nagyjából 3200 településből 2500-ban nincs bölcsőde, azaz, ha a család nem tud segíteni, az anya gyermeke óvodás korúvá válásáig nem tud visszamenni dolgozni. Noha egy minibölcsődét sokkal enyhébb feltételekkel létre lehet hozni, mint egy klasszikust, a kistelepülések számára így is óriási, jellemzően vállalhatatlan feltételeket jelent.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tavaly augusztus végén kiírt ugyan egy 1,1 milliárdos pályázatot, amelyre azok az tízezer fősnél kisebb önkormányzatok jelentkezhettek, ahol nem volt bölcsődei ellátás, és az egy lakosra jutó adóerő-képesség húszezer forint alatt volt. Elvileg hatszáz település felelt meg a kritériumoknak, ezek öt százalék önerő mellett tízmillió forintot nyerhettek.
- Ha egy falunak van megfelelő ingatlana, a beüzemeléshez elég is lehet – jegyezte meg Varga András. – De mi lesz a fenntartással. Kell egy szakképzett kisgyermeknevelő és egy dajka, ott a rezsi, az étkeztetés, ennyi pénzt egy ötszáz fős falu, mint a mienk is, nem tud kigazdálkodni. Önállóan elképzelhetetlen, hogy saját bölcsődénk legyen, jelenleg a közös fenntartású óvodához hasonlóan a szomszédos Somogyjádon van bölcsőde, és egy gyereket hordanak oda a szülők a faluból. Amúgy nemcsak az intézmény fenntartása lenne gond számunkra, de a megfelelő alkalmazottak megtalálása is, mert óriási a szakemberhiány, így akinek megfelelő a képesítése, inkább elmegy városba dolgozni, mint egy kistelepülésre.
Hasonlóképpen vélekedett Angyal Jenő, a nógrádi Vizslás polgármestere is, aki szerint az állami normatíva nem elegendő a fenntartásra, a szegényebb települések viszont nem tudják kipótolni a keletkező lyukakat. - Éppen ezért mi korábban nem bölcsődét, hanem kistérségi családi napközit szerettünk volna létrehozni több településsel karöltve – magyarázta -, ám az akkori fideszes salgótarjáni polgármester elutasította a kezdeményezést. Így aztán nincs ilyen intézmény még a környéken sem, de nem is lesz, ugyanis helyben nincs is akkora igény, hogy önállóan minibölcsődét tartsunk fenn. A faluban nem jellemző, hogy azért nem mennek vissza a nők dolgozni, mert nem tudnak mit kezdeni a gyerekükkel. A drávamenti Vízváron ingatlana lenne az önkormányzatnak, csak éppen nincs elegendő, megfelelő korú gyerek a faluban. - Települési szinten sok helyen nem tudnak foglalkozni a problémával, mert sem a gyerekszám, sem az anyagi kapacitás nem elegendő – jelentette ki Kozma László polgármester. – Ugyanúgy kellene megoldani, mint az óvodákat: két-három-öt falu hozhasson létre akár minibölcsődét.  A fenti három településnél anyagilag sokkal jobb helyzetben lévő Balatonmáriafürdő polgármestere is úgy gondolja, faluja saját erőből bizonyosan nem tudna fenntartani egy minibölcsődét. - Évente átlagosan 5-6 gyerek születik nálunk, azaz akár lehetne is rá igény – mondta Galácz György -, de eddig nem kérték a szülők. Azt is mondhatnám, szerencsére, ugyanis nem tudom, miből finanszíroznánk. Ingatlanunk talán még lenne, de saját keretből bizonyosan nem tudnánk fenntartani. Ha mindenképpen szükséges lenne, megpróbálnánk összefogni keresztúrral, Berénnyel, Újlakkal, máshogy nem hiszem, hogy menne.

A cégeknek inkább támogatnák az állami intézményeket

Hasonlóképpen nehézkesen halad a munkahelyi bölcsődék felélesztése, és a korábbi tapasztalat azt mutatja, nem sok cég akar saját intézményt üzemeltetni: már 2013-ban is akadt erre a célra pályázati forrás, de akkor országosan mindössze hét cég vágott bele a projektbe. Tavaly újabb, négymilliárdos pályázatot írtak ki, 8-100 milliót nyerhetett egy-egy jelentkező, akik a munkahelyi bölcsőde helyének kialakítására, az ellátáshoz, gondozáshoz szükséges eszközök beszerzésére, a személyi feltételek megteremtésére, képzésre, a projekt előkészítésével és menedzsmentjével kapcsolatos tevékenységekre, továbbá a munkába visszatérő kisgyermekes szülők képzésére, kompetenciafejlesztésére fordíthatta az összeget. Az általunk megkérdezett cégek közül szinte mindenütt arra hivatkoztak, miután három műszakban kell dolgozni náluk, életszerűtlen, hogy egy anya a céges bölcsődébe vigye magával a kisgyerekét, hiszen vagy reggel hatra kellene hoznia vagy csak este tízkor tudná elvinni. Cseppet sem mellékesen az állam csak a fenntartási költségek 30 százalékát állná, a többit a cégnek, illetve a szülőknek kellene megosztaniuk. - Nem is merült fel ilyen igény – mondta Gerber András, a kaposvári Videoton Elektro-Plast Kft. ügyvezető igazgatója –, így nem is terveznek saját bölcsődét. Persze ha szükséges lenne, létra tudnánk hozni, ám mindenkinek jobb és hasznosabb a jelenlegi, bevált forma: a cég támogatja azokat a bölcsődéket, ahová a dolgozók a gyerekeiket hordják.

Sok van, de nem elég

Tavaly 2,8 százalékkal nőtt azoknak a kisgyermekeknek a száma, akiket hiába akartak volna bölcsődébe íratni a szüleik. A KSH 2017-es Statisztikai Tükre szerint a 3154 hazai településből 2610-ben nem volt semmilyen napközben igénybe vehető ellátási forma. Pedig egy erős visszaesés után ismét egyre több férőhelyet létesítenek országszerte és terjed a kis méretű bölcsődék száma is, mert nő az igény erre a szolgáltatásra.  A nagy múltú magyar bölcsődei rendszer 1980-as években kezdődött visszafejlesztését a gyes és a gyed bevezetésével, majd a gyerekszám csökkenésével indokolták. Ahogy nő a munkaerőpiac kereslete a női dolgozók iránt, úgy indult meg a legkisebbek gyermekintézményeinek bővülése.  Magyarországon most 48 ezer bölcsődei férőhely van, amit az állam idén 3-4 ezer további hely kialakításával akar bővíteni. Csakhogy az önkormányzatoknak nagyon sokba kerül egy gyermekintézmény fenntartása, nem is tolonganak a lehetőségért - olvashatták riportunkban. A kormány reakciója, hogy áttérnek a feladat alapú finanszírozásra. Ahogy Novák Katalin államtitkár a bölcsődék napján, áprilisban fogalmazott: így már nem jelent ráfizetést egy-egy ilyen gyermekintézmény működtetése. Ám ezt nagy valószínűség szerint még mindig csak megköszönik majd a települések, mert ez sem fedezi minden költségüket. A sietséget mérsékli az is, hogy egyre kevesebb gyerek születik Magyarországon. Az 1870-es első hazai népszámlálás óta soha nem volt olyan kevés kisgyerekünk, mint most. A statisztikák szerint a 15 év alatti népességen belül minden ötéves korcsoport létszáma zuhant az elmúlt öt évben, a legnagyobb mértékben az 5 év alatti gyermekek száma esett vissza - 17 ezer fővel. Azt, hogy a tendencia az állítólagos kormánypárti családbarátság ellenére folytatódik, ékesen bizonyítják az idei adatok: január és április között például 28 476 gyerek született az országban, több mint ötszázzal kevesebb, mint egy éve. Egyre később vállalnak gyermeket a párok, így a bölcsődékben is átalakult a szülők korösszetétele. Budapest gazdagabb kerületeiben a 30-as éveik közepén járó anyukák és a negyvenes apukák jelennek meg legtöbbször, a kor azzal párhuzamosan megy lefelé, ahogy csökken a település lélekszáma.  A bölcsődék leghosszabb ideig az egészségügyi ellátórendszer részeként működtek, majd pár évig szociális intézménynek számítottak, most pedig a családügyhöz sorolták őket, amivel az Orbán-kormány azt ismerte el, hogy csak a munkajövedelemből élők számíthatnak erre a kicsik napközbeni ellátását biztosító szolgáltatásra. A szociálisan rászorulók, munkanélküliek, rokkantak – vagyis akikről a humántárca szociális részlege gondoskodik papíron, majd megoldják a gyerek napközbeni felügyeletét is valahogy, legfeljebb vele a karjukon mennek állást keresni. A zsúfoltabb intézményekbe csak az a kicsi kerülhet be, amelyiknek mindkét szülője dolgozik, vagy egyedül neveli a gyereket. A következő gond az lesz, hogy a közmunka visszaszorításával a gazdaságilag elmaradott térségekben az erre alapult bölcsődék bizonytalan helyzetbe kerülnek. Csak ez egy kicsit rosszabbul hangzó üzenet, mint a családi adókedvezményre vagy a csok-ra hivatkozva kijelenteni: kormány mindent megtesz a gyermekvállaláshoz és neveléshez.   
2018.07.17 11:00
Frissítve: 2018.07.17 13:30