Vidnyánszky nem kockáztat a Bánk bánban

Vidnyánszky Attila nem vállalt rizikót Bánk bán rendezésében, amelyben Szemere Zita Melinda és Molnár Levente Bánk szerepében remekel.

Tíz év után tér vissza Vidnyánszky Attila korábbi főrendező a Magyar Állami Operaházba (az Erkel Színházba), az évad első premierjére, ami történetesen a Bánk bán. Az ember joggal vár valami igazán nagy durranást. Vidnyánszky azonban sajnos nem kockáztat. Néhány izgalmas mozzanat – vacsorára felszolgált csodaszarvas, hintaszék-trónon hintázó udvarhölgyek, koporsóban csónakázó gyermek – kivételével hozza a kötelezőt, és ennyi. A báli jelenetek statikusak, tablószerűek – komoly kihagyott koreográfiai ziccer –, hedonizmusnak nyoma sincs.

A díszlet (Olekszandr Bilozub) ellenben remek: a bálterem hatalmas üvegfala a gótikus ablak-sziluettekkel szép kontraszt a falanszter-szerű falakkal. A temetési jelenetben briliáns a világítás. Nagy Viktória jelmeztervező érezhetően tobzódott a feladatban, s izgalmasan oldotta meg azt: bár a merániak a szivárvány minden színében pompáznak (kedvenc: az IKEA-tárolóhoz hasonló – vagy abból készült? – ridikülök), Petur és a király letisztultságában is fejedelmi, Bánk utolsó kosztümje egyszerűen lenyűgöző még úgy is, hogy fél életemet Wagner-hősök bámulásával töltöttem.

A húzásokon (mi maradt az ősváltozatból és miben igazodtak a Nádasdy-verzióhoz) sokáig lehet vitatkozni. Az nyilván nem független mindettől, hogy a második rész nagyságrendekkel erősebb – kivált az egyéni teljesítményeknek köszönhetően.

Molnár Levente nagy név, nagy hang, van benne ráció, hogy a kedvéért leporolják a Palló Imre-féle baritonváltozatot. Sokakkal ellentétben nekem nem is volt gondom a szokatlan váltással. A szövegtévesztésekkel annál inkább. Melindával közös jelenete ellenben elementáris erejű, mély és megrázó. Komlósi Ildikó megalázottságában is elegáns Gertrúdja emberére akad Molnár Bánkjában, serceg közöttük a levegő, élvezet nézni-hallgatni a kettőst. A zenekar itt-ott darabos (főként az első részben), de aztán kisimul, a Tisza-parti jelenet kifejezetten szép. Hiányérzetem főként a rendezői oldalon van: egy ilyen kalibertől még az amúgy rettentően maradi közönség is szívesebben fogadna el némi bátorságot.

Szemere Zita Melindája viszont egyszerűen csodálatos. Színészileg, hangilag egyaránt. Akkor is végigülném miatta a darabot, ha közben a háttérben a Liverpool 0-5-ös vereségét vetítenék a Manchester City ellen – és ennél szebbet egyetlen operaénekesről sem tudok mondani.

Infó:

Erkel Ferenc: Bánk bán

Erkel Színház

Rendező: Vidnyánszky Attila