Felhagyott a politizálással, már ki merik tüntetni

Magdaléna Vášáryová szlovák színésznő lapunknak adott interjújában elmesélte azt is, mivel hozta ki a béketűréséből Jiří Menzel cseh filmrendezőt.

- Hogyan fogadta a hírt, miszerint idéna 14. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál Európa-díjával ismerik el?

- Ez az év számomra a díjak esztendeje. Július elején – egy-egy nemzetközi és sok cseh után – megkaptam életem első díját Szlovákiában. Mondtam is nekik, huszonnyolc évvel azután kitüntetni, hogy befejeztem a színészi karrieremet, enyhén nevetséges. Aztán eszembe jutott, lehet ez a jele annak, hogy meg kellene már halnom?

- 1991-ben vonult vissza a filmezéstől, addig azonban mintegy negyven filmben és sok színdarabban játszott. Mégis, miért kapott kevés díjat?

- Tudja, a kommunizmus és szocializmus idejében nem voltam politikailag megfelelő. Aztán három évre Ausztriába mentem, sőt a filmjeim közül sok, például a Marketa Lazarová, hosszú ideig dobozban maradt. Senki nem láthatta több filmemet, betiltottak voltak. Egy éve felhagytam a politizálással, már a szlovák parlamentnek sem vagyok a tagja, talán ezért mernek már kitüntetni.

- Jó színésznőnek tartja magát?

- Istenem, nem tudom! Nem jártam színi akadémiára, nem voltam tipikus művész. Mégis, Alan J. Pakula, a nagy amerikai rendező engem szemelt ki a címszerepre a Sophie választása című filmjébe, egy közép-európai színésznővel szerette volna eljátszatni a Brooklynban élő lengyel emigráns lányt, én folyékonyan beszélek lengyelül is. Még New Yorkba is kiutaztattak, ami hatalmas élmény volt, Francis Ford Coppola, a Keresztapa rendezője pedig megmutatta nekem, hogy kint van a fényképem Kaliforniában, az Amerikai Filmintézet (AFI) falán. Ha minden igaz, Liv Ullmann is esélyes volt Sophie szerepére, de mivel a férfi sztárok nem voltak hajlandóak ismeretlen színésznővel dolgozni, végül Meryl Streep játszhatta el, 1983-ban ezért kapta meg a második Oscar-díját. Van egy vaskos könyvem Streepről, abban két oldal foglalkozik velem. Az tagadhatatlanul jó érzés.

- Ha megkapja a szerepet, lehet, hogy csak a csillagos ég szabhatott volna határt a karrierjének.

- Nem különösebben izgat, talán azért, mert gyakorlatiasabb vagyok, sőt, a rózsaszín, romantikus képzelgések abszolút nem az én világomat adják. Egyébként mindennapi életet élek, ezt nem bánom. De aktuális a téma, mert októberben Londonba repülök, a brit fővárosban lesz egy megemlékezés Pakula halálának 20. évfordulóján. Készül egy dokumentumfilm is az életéről, abban Meryl Streep és Kevin Kline oldalán fogok nyilatkozni.

- Szoprán énekhangja van, az 1988-as Anyeginben Tatjanaként hallhatjuk énekelni. Miért nem használták ki az énektudását más rendezők?

- Elárulok egy nagy titkot: Teresa Kubiak lengyel operaénekesnő kölcsönözte a hangomat abban a filmben. Persze, szép énekhangom van, és zongorázni is tudok.

- Miért tartják sokan unalmasnak azt a hangulatos, kicsit édesbús világot, amely sokáig jellemezte a cseh és szlovák irodalmat, filmet?

- Azért, mert azok az idők elmúltak, ma két filmtípus tudja igazán megérinteni az embereket: az, amelyiken nagyon jól szórakoznak és az, amelyik annyira félelmetes, hogy becsinálnak. Ma az emberek nem azért járnak moziba, hogy valódi kultúrát, filozofikus mélységet kapjanak. Sőt, a tévésorozatok világában kezdenek az emberek az egyórás játékidőre beállni.

- Máshogy készültek akkoriban a filmek?

- Totálisan. Amikor Menzellel a Sörgyári capricciót forgattuk, nagyon kevés filmanyagunk volt, így a jeleneteket a lehető legkevesebbszer kellett felvenni. Szlovák az anyanyelvem, jól beszélek csehül, de amikor egyszer-egyszer bakiztam, Jirka állati dühös lett, majdnem letépte a fejemet. Éppen az anyagi okok miatt rengeteget próbáltunk felvétel előtt. Ma, amikor digitálisan készülnek a filmek, más lenne a helyzet. Mégis, igazán a kritikai gondolkodást hiányolom a legtöbb mai alkotásból.

- Léteznek még olyan kis poros, csendes kisvárosok, mint amilyenekről Hrabal írt?

- Nem sok, de mutatóban akad egy-egy. Jövőre lesz száz éve annak, hogy Osztrák-Magyar Monarchia, amelyben mi is benne voltunk, felbomlott. Napjainkra a monarchia államformája Európa ezen szegletében elavult. Úgyhogy, ha már Hrabalt említi, ehelyett inkább arra gondolok, hogy személyesen ismerhettem. A Sörgyári capriccióban az édesanyját játszottam, a forgatáson mindig anyának hívott, én pedig fiamnak. Ezek a szép emlékek…

Névjegy

1948-ban született szlovák színésznő, diplomata. Pozsonyban a Comenius Egyetemen végzett. 1989-ig több szlovák színházban, köztük a Szlovák Nemzeti Színházban és számos filmben, - többek között Jiri Menzel Sörgyári capriccio-jában főszerepet - játszott. 1990-93 között Csehszlovákia nagykövete volt Ausztriában. Az 1999-es elnökválasztás egyik jelöltje volt, de nem ment el a választások második fordulójára. 2005 februárjától 2006 júliusáig Szlovákia külügyminisztériumi államtitkárává vált. A 2006-os parlamenti választásokon megválasztották a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsához a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió Demokrata Pártja parlamenti képviselőjének.