A félelem ára

Ha látnánk még bármi értelmét, akkor a konzervatív francia Alexis de Tocqueville 1848-as sorait ajánlanánk a Fidesz figyelmébe. „A forradalmakat a népharag hozza a nyakunkba, lehet, hogy várni sokan várják, de előre megtervezni nem szokták őket; kidobott idő az után kutakodni, miféle konspirációk szülik világra az efféle eseményeket… A forradalom ugyanis spontán születik a közhangulat általános megbetegedéséből…”

Azok figyelmébe ajánljuk ezt, akik nem forró politikai őszről, hanem már külföldről szított utcai zavargásokról, polgárháborús állapotokról beszélnek. Sőt Kövér László szerint „Európa minden, az életbe keresztény gyökerekkel kapaszkodó nemzetét veszély fenyegeti. A hit, a kultúra és az azonosságtudat feladását politikai nyomásgyakorlással, a pénz és a tömegmanipuláció kifinomult eszközeivel akarják ránk kényszeríteni azok, akik uralmuk alá akarnak hajtani bennünket.”

Kik? Szándékoltan homályos beszéd: először is, el kellene dönteniük, mitől is rettegjünk. Mert az utcai zavargás még nem puccs. Még kevésbé rendszerdöntő (ellen)forradalom. Vagy polgárháború. 2006 őszén utcai zavargások voltak Budapest belvárosában. Ezeket – a közhangulat nem volt általánosan beteg - nem sikerült a Gyurcsány-kormány elleni puccsba, „forradalomba” gerjeszteni. A „fülkeforradalommá” nemesített alkotmányos puccsot csak a 2010-es, még demokratikus választások után hajtotta végre Orbán Viktor. Ennek nyolc éve alatt kiépült „demokratikus intézményrendszerét” állítja be most féltendőnek a kormánypárt.

Csakhogy ez a hatalom a társadalom többsége ellen dolgozott. A végrehajtó hatalom kontroll nélküli törvényhozói hatalomként működik, mint amely egyedül képviseli a nemzet egészének érdekeit. A liberális parlamentarizmus politikai és társadalmi érdekegyeztető rendszerének felszámolásával, kisajátításával utcára szorította az ellenzéket. Ettől az utcától „féltenek” most bennünket. Attól a köztértől, ahol a „hivatalosságból” kiűzött minden elégedetlenség artikulálhatja a mondanivalóját. Egyben azt, ahol a hatalom „ismeretlen erővel” provokálhat, köztörvényes ügynek állíthat be bármikor, bármilyen megmozdulást.

A kormányzat – talán mert ráébredt: a közvéleményt lassan felváltja a megmérhetetlen közhangulat - bizonytalan. Várhatóan mind durvább módszerekkel túlbiztosítja magát, mert attól fél, hogy minden manipulációja ellenére 2018 tavaszán, ha nem is bedőlhet, de erősen megbillenhet, s nem tudja békésen befejezni az Európa perifériájára sodort, tekintélyelvű rendszer kiépítését. Migráció híján is fenntartja például a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, ami „adott esetben” szabad felhatalmazást adhat a kormányfőnek. Közben pedig narcisztikusan panaszkodik az életére törőkre. Szilárd államhatalom nem fél és nem riogat, mert kezében van az erőszakszervezetek monopóliuma, s mert maga mögött tudja a társadalom többségét. Bizonytalanságot vagy egyenesen aljasságot jelez a félelem elültetése a polgárok lelkébe. De mi van, ha a polgár „elfelejt” félni, mert a közhangulat általánosan és súlyosan beteg?

Szerző
2017.09.12 08:09

Minősített adatok védelme: csak a döntéshozót nem lehet büntetni

Publikálás dátuma
2018.06.28 21:00
Képünk illusztráció Forrás: Shutterstock
Fotó: /
Hatalmas lyukat talált az Alkotmánybíróság a minősített adatokkal való visszaélés büntetőjogi szabályozásában: épp csak azokat azokat nem lehet felelősségre vonni, akik feljelentést tehetnek az ügyben.

Képzeljük el csak a példa kedvéért, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke visszaél valamilyen minősített adattal. Bár ezzel bűncselekményt követne el, a jelenlegi büntető jogi szabályozás miatt nem lehetne felelősségre vonni; nem azért mert mentelmi joga van, hanem amiatt, hogy maga is minősítésre jogosult állami vezetőnek számít; feljelentést pedig kizárólag a minősítő személyek vagy szervek tehetnek ilyen ügyben. Kövér Lászlót – és itt még mindig a példánál tartunk –  viszont senki sem utasíthatja arra, hogy magát jelentse fel, ezt kizárja az önvádra kötelezés tilalma.

A fenti levezetésből is kitűnik, hogy mekkora (óriási) lyuk tátong a minősített adattal való visszaélés büntetőjogi szabályozásában: a témáról szóló törvény fél oldalon keresztül sorolja fel, hogy mely közjogi, kormányzati, hatósági szerv és személy számít minősítőnek, vagyis a felelősségre vonás szempontjából védettnek.

A joghézag miatt ötven országgyűlési képviselő tett indítványt az Alkotmánybíróságnak – írja az MTI. A politikusok szerint a kifogásolt szabály egyes esetekben lehetetlenné teszi a büntetőeljárás lefolytatás, ezért a büntető törvénykönyv vonatkozó részének megsemmisítését kérték a testülettől.

Az Ab csütörtökön hozott határozatában pedig igazat is adott nekik: mint írták, hiányos a minősített adattal visszaélés büntetőjogi szabályozása, a jogalkotó nem kellő körültekintéssel határozta meg a visszaélés esetén feljelentésre jogosultak körét, a felelősségre vonásra pedig bizonyos helyzetekben tényleg nincs lehetőség.

Az Alkotmánybíróság szerint azonban megsemmisítés helyett a hatályos szabályozás kiegészítésére lenne szükség. A testület ezért jogalkotói mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet állapított meg, és felszólította az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának még az idén tegyen eleget.

Az Ab határozatában azt is hangsúlyozta: a büntetőhatalom gyakorlása az állam alaptörvényből fakadó kötelezettsége, ezért bűncselekmény elkövetésekor az állam köteles gondoskodni arról, hogy az elkövető felelősségre vonásáért meginduljon a büntetőeljárás.

Így lehet minősíteni
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint valamilyen adat minősítése akkor rendelhető el, ha a döntés közérdeket szolgál. Ilyen minősítéssel védhető közérdek Magyarország szuverenitása, területi integritása, alkotmányos rendje, honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési és bűnmegelőzései tevékenysége, igazságszolgáltatási, központi pénzügyi, gazdasági tevékenysége, külügyi vagy nemzetközi kapcsolatai, állami szerve illetéktelen külső befolyástól mentes, zavartalan működésének biztosítása.

2018.06.28 21:00
Frissítve: 2018.06.30 19:31