Charles Gati: Emlékek összeesküvő koromból

Bár Soros Györggyel az 1980-as évek óta négyszemközt nem találkoztam, őszinte respektussal figyeltem, amikor például a 90-es évek közepén arra áldozta a pénzét, hogy Szarajevóban tízezrek vízhez jussanak és így túléljék a szörnyű balkáni háborút. Én magam soha nem kértem és nem is kaptam tőle egy fillért sem. Sőt ő tartozik nekem egy dollár huszonöt centtel. Ez ma 340 forint. Valamikor a 80-as évek végén adtam neki ezt a kölcsönt, miután mindketten részt vettünk a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) egyik késő esti ülésén az intézmény New York-i központjában.

Ez az egyébként független tanács évtizedeken át a Nagy Amerikai Összeesküvés központja volt, és még ma is az. A szélsőséges jobb- és baloldali sajtó világszerte talán azért gyűlöli, mert ülései a nyilvánosság kizárásával zajlanak le. A tagság az amerikai gazdasági, politikai és intellektuális elithez tartozó, többnyire ősz hajú, gyakran fontoskodó, túlnyomó többségükben fehér bankárokból, ügyvédekből, egyetemi szakértőkből, valamint volt és reményteljes külpolitikusokból tevődik össze. Az évek során a tanács egyre több nőt is befogadott és fiatalított is a 35 éven aluliak próba-tagságával. A fontosabb előadások anyaga előbb-utóbb megjelenik a tanács Foreign Affairs című jóhírű kiadványában.

Ezen a bizonyos estén, a tanács későesti ülése után több tucat ember álldogált a kijáratnál, közöttük Soros is, mert a pokoli eső miatt nem lehetett taxit kapni. Amikor kiderült, hogy saját autója is elakadt, Soros hozzám fordult: „Te hogy mész haza?” Busszal, mondtam, miután eláll az eső. Velem jött. Együtt utaztunk a Madison Avenue-n közlekedő zsúfolt buszon. Miután nem volt nála pénz, vettem egy jegyet neki is $1.25-ért, megköszönte, hamarosan leszállt, én még folytattam az utat, hamarosan hazaértem.

Ami engem illet, 1977-ben meghívás alapján lettem a tanács tagja és valamikor 2006 körül léptem ki. Nem számoltam meg, de közel három évtized alatt legalább ezer megbeszélésen vettem részt. Több előadást is tartottam a New York-i központban és Washingtonban, valamint jó néhány szemináriumot vezettem. Ám az örökös tagsággal járó megtiszteltetés kezdeti öröme – hiúságom tápláléka – már régen elillant. Kiléptem, hogy se időt, se pénzt ne pazaroljak erre tovább. Miért fizessem az évi tagdíjat azért, ami egyre kevésbé érdekel? Elvégre az utolsó években alig vettem részt a tanács megbeszélésein. Unatkozni máshol is lehet.

Az igazság az, hogy az évek során soha semmilyen titkot nem hallottam ott, összeesküvést pedig igazán senki sem szőtt. A tanács nem afféle „háttérhatalom”, tagjai nem összeesküvők. Ha egyáltalán van valamilyen alapelve, az az a közhely, hogy az Egyesült Államok aktívan ápolja a nemzetközi együttműködést. Amerikának is, a világnak is hidakra és nem falakra van szüksége.

Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy még ma is a tanács tagja lennék, ha izgalmas összeesküvésekben vehettem volna részt egy-egy kommunista vagy fasiszta rendszer ellen.

2017.09.13 08:03

Eleget loptak?

Azt a kérdést kellene most megválaszolni, vajon az volt-e az ország legnagyobb gondja az elmúlt nyolc esztendőben, hogy a politikusok és a hozzájuk közel állók nehezen tudtak lopni. Mielőtt valaki esetleg elkapkodná a választ, szeretném megjegyezni, hogy Mészáros Lőrinc ezen idő alatt lekörözte az angol királynőt (akinek a családja – akárhonnan számoljuk is – legalább kétszáz éve gyűjtögette a nemesi vagyont Európa legtehetősebb államaiban), és mellesleg, hogy a nagyhalaktól a kisebbek felé haladjunk, Garancsitól Bajkaiig sokaknak leesett még néhány (száz)milliárd. 
Nehéz lenne amellett érvelni, hogy a korlátozott lenyúlási lehetőség volt a szűk keresztmetszet az ország fejlődésében. És mégis: a negyedik Orbán-kormány egy olyan lopáskönnyítő törvénysorozat elfogadásával kezdte a működését, amelynek a sürgős megszülése érdekében még egy rendkívüli parlamenti ülésszakot is beiktattak.
Mostantól kockázatosabb lesz az adóforintjainkat költő közembereket „munkaidőn kívül” kérdőre vonni – kíváncsian várom, hogy amikor mondjuk Rogán Antal a következő kampányban kék villogós állami autóval, állami sofőrrel járja a vidéket hétvégén, az minek számít majd –, még nehezebben fognak az újságírók a más törvényekben elvileg beszámolásra és együttműködésre kötelezett politikacsinálók közelébe férkőzni. Közben a kormány kiemelt állami beruházásként, mindenfajta hatósági és lakossági kontroll nélkül építheti föl az elparentált olimpia vagy a várbeli tiltott város összes létesítményét, rendeleti úton szabva meg a beépítési szabályoktól a kivitelező személyéig (és persze az árig) mindent, amire az olajozott pénzeltüntetéshez szüksége lesz.
A bevezetőben föltett kérdés különösen annak fényében tűnik relevánsnak, hogy bizonyos emberek – az én ismeretségi körömből is – abból a megfontolásból szavaztak idén a Fideszre: „ezek legalább már eleget loptak”. Úgy fest ugyanis, hogy nem loptak még eleget: most kezdenek ráérezni az ízére. A képviselők (és hamarosan majd a polgármesterek) fizetésemelésének is van egy olyan értelmezése – politikustól hallottam, fogadjuk el tőle –, hogy a nemzeti együttműködés építésének jelenlegi szakaszában a gazdaság olymértékben a fideszes elit magántulajdonává vált már, hogy a végeken dolgozó végrehajtók szokásos jövedelemkiegészítő stiklijeit is csak a hatalommal közös kasszán lévő nagyok rovására lehetne csak végrehajtani, kell hát nekik valamit adni a saját zsebre dolgozás elúszó esélye helyett. 
Amúgy pedig, ha valaki látott már olyan tolvajt, aki önként behúzta a féket, az nevezze meg az illetőt – garantálom neki a címlapot, és azt is, hogy kézről kézre fogja őt adni a sajtó. (Már úgy értem, hogy a szentté avatása előtt.) Az emberi hitványság nem így működik, és ezek a dolgok – mivel a szóban forgó embertípus legmélyebb belső tulajdonságai közé tartoznak – a történelem során nem nagyon szoktak változni. Ha lopásról van szó, nincs olyan, hogy „elég”. A kormányunk a saját cselekedeteivel bizonyítja, hogy a java még csak ezután jön majd.
2018.07.18 09:41
Frissítve: 2018.07.18 09:41

Szerződhetünk

A kisvárosban, ahol felnőttem, a hetvenes években két nagy bölcsőde is működött. Három gyár szívta fel a dolgozókat, jöttek a pesti mérnökök a kicsi gyerekeikkel, el kellett őket is helyezni valahol. Mindenki tudta a dolgát: a város vezetői addig mentek, míg meggyőzték az iparpolitikusokat, hogy hozzánk irányítsák a hajó- és darugyárat, az alumíniumgyárat és a gyógyszercsomagolót, kilobbizták az új gyermekintézményeket, iskolákat. Az anyukák és a nagymamák unszolás nélkül dolgoztak, a bölcsődéknél megálltak a munkásbuszok, a kerítésnél sok tucat bringa várta a nőket, míg átadták a kicsiket a gondozónőknek. A húszezerhez közeledett a lélekszám. Ma alig 13 ezren élnek ott, ipar semmi. Az egyik bölcsődében hosszú ideje idősotthon működik.
Amióta a mi miniszterelnökünk a sorban harmadik győzelme után azt mondta a szebb emlékű Kossuth adó reggeli műsorában, hogy leszerződne a magyar nőkkel egy kicsit több gyerek szülésére, folyton az jár a fejemben: vajon mire kötne magállapodást a városkám asszonyaival? Kaptok magas családi pótlékot, csak jöjjön a gyerek? Kiröhögnék, hisz tíz éve nem emelt egy vasat se rajta. Kaptok még több családi adókedvezményt? Na hiszen! A keleti végeken hányan visznek haza annyit, hogy jogosultak lennének rá? Építsetek vidáman, adom a csokot? Viccnek is rossz, eladhatatlan ingatlanok tömege stresszeli az ottaniakat, minek építenének újakat és miből? A bölcsifejlesztő projektre meg minek szerződnének az asszonyok, tízezer fő felett eddig is kötelező volt megtartani a településnek.
De ha véletlenül tényleg megmondhatnák, mi kellene nekik, hogy gyereket vállaljanak, nem kizárt, hogy azt felelnék a kormányfő unszolására: munka, biztos megélhetés, normális oktatási rendszer és felnőttképzés, elérhető idősgondozó hálózat és olyan szociális rendszer, ami mellett gyereket szülni nem egyenlő az elszegényedéssel. Ja, és olyan ország, ahol nem rúgják ki őket, ha tagjai egy ellenzéki pártnak vagy civil szervezetnek. 
Leszerződik erre a leendő anyákkal, miniszterelnök úr?
Folyton az jár a fejemben: vajon mire kötne magállapodást Orbán Viktor az én városkám asszonyaival?
2018.07.18 08:34
Frissítve: 2018.07.18 08:34