dopping;tánc;Hatszín Teátrum;Sztarenki Dóra;Jonathan Maitland;

2017-09-15 07:46:00

Nem fekete-fehér

Jonathan Maitland Tagadj, tagadj, tagadj című darabját mutatja be szombaton a Hatszín Teátrum. Az egyik főszereplőt, Sztarenki Dórát kérdeztük az előadásról.

A táncban szükség van a doppingra? – kérdezem kissé provokatívan Sztarenki Dórát, aki a tiltott szerek problematikájával foglalkozó Tagadj tagadj tagadj című előadás résztvevője és táncművészeti főiskolát végzett.

- Nem találkoztam olyan szerrel, amely doppingnak minősülne, bár az is kérdéses, hogy mi számít annak. Ezt a mostani darab is firtatja, eszerint amit a szabályzat nem tilt, az nem sorolható be a doppingszerek közé. Én néptánc és színházi tánc szakon végeztem, ez talán kicsit más, mint a balett szak. Abból a körből lehetett hallani, hogy használnak egyet, mást, de ez csak a mendemonda kategóriája. Nálunk legfeljebb a kávé, a cigi és az energiaital fordult elő, mint „doppingszer”.

Fotó: Bolega Niki

Fotó: Bolega Niki

Sztarenki Dóra a tánc előtt gyerekkorában műkorcsolyázott, ennyi köze van a sporthoz, na meg még annyi, hogy az egyik edzésen a bajnok műkorcsolya páros tagjait „felborította”. Persze nem ezért, de ezután kezdett el balettozni. Most pedig Jonathan Maitland Tagad, tagadj, tagadj című darabjának a próbáin, több morális kérdéssel szembesülnie kellett.

- Az előadás alkotócsapata arra a következtetésre jutott, hogy az élsportban egy szint felett a kimagasló tehetség mellett, ha már a sportolók nem képesek tovább kizsigerelni a saját szervezetüket, olyan szerekhez nyúlnak,amiket a szabályok nem tiltanak,de segítik a regenerálódást,gyorsabb véráramlást. Annak a kimondása is lényeges az előadásban, hogy nem doppingolok, ha nem szegem meg az erre vonatkozó szabályt. Azt is be kell látni, hogy a dopping ellenes szervezet tagjai mindig kullognak az újabb és újabb doppingszerek felfedezése mögött. Hogy meddig lehet elmenni, az minden sportlónak a saját döntése kell hogy legyen. Mindenki a saját életéről dönt ily módon – véli a színésznő.

A darabban is szó esik a Goldman dilemmáról, amely egy teszt, ebben élsportolókat kérdeznek meg, hogy ha lenne egy szer, ami garantálja az olimpiai érmet, nem kimutatható, de akár öt éven belül halált is okozhat, akkor bevennék-e és állítólag a megkérdezettek több mint ötven százaléka igennel felelt. A szerző sportriporter, belülről is jól ismeri ezt a világot.

- A történet nem fekete-fehér, az sem mondható egyértelműen, hogy ha valaki doppingol, akkor az bűnös, persze bizonyos szempontból igen, de akkor is árnyaltabb problémáról van szó. Ráadásul fontos szerepe van az edzőnek is egy ilyen helyzetben ez a szál is hangsúlyosan megjelenik az előadásban. A darab kérdéseket tesz fel, de nem ítélkezik – teszi hozzá Sztarenki Dóra – Így mindenki maga dönthet, mit gondol erről az egészről.

Névjegy
2011-ben végzett a Táncművészeti Főiskolán. Egy év múlva beválasztották az HBO-n látható Terápia első szériájának szereplői közé. Láthattuk több filmben például A legyőzhetetlenekben, a Betonzajban, a Martfűi rémben, a Sohavégetnemérősben, az 1945-ben. Játszik a Rózsavölgyi Szalonban, illetve az Orlai Produkció előadásaiban és több tantermi és független színházi produkcióban.

Infó:

Jonathan Maitland: Tagad, tagadj, tagadj

Hatszín Teátrum

Főszereplők: Lovas Rozi, Ullmann Mónika, Sztarenki Dóra, Nagy Dániel Viktor és Ficzere Béla

Rendező: Szabó Máté