Kézből etetnek

A kulturális, azon belül is a színházi pénzosztás rendszere régóta sok sebből vérzik, ráadásul újabb és újabb hegek keletkeznek az egyébként is nehezen gyógyuló felületen. A minap kormánydöntés született arról, hogy a Csaba királyfi nemzeti rockopera bemutatására 30 millió forintot ad az állam. Ha valaki nem tudná, az Attila mondabeli fiáról szóló, G. Nagy Ilián által jegyzett darabot 2011-ben mutatták be az erdélyi Gyergyószárhegyen, Püspökladány (az író szülőföldje), Csíksomlyó és Pécs után pedig a kormány nagyvonalúságából a cívisvárosban, a Nagytemplom előtt vasárnap ingyen élvezhetik az érdeklődők.

Izgalmas kérdés, hogy ha ezt a bizonyára értékes produkciót normál, vagy ne adj isten - mint más sok szereplős musicalek esetében - kiemelt helyárral kínálnák a polgároknak, vajon hány fizetőnézője lenne. De az ingyenesség ügye nemrég akkor is előkerült, amikor kiderült: a Nemzeti Színház bizonyos előadásokat ugyancsak belépő nélkül ajánl fel, igaz, csak diákoknak. Egy minapi diskurzuson még az is felvetődött, hogy ezzel a gesztussal kvázi leértékelik az adott nemzeti intézményt, arról nem beszélve, hogy a nézőszámot jól lehet kozmetikázni ily módon.

A fenti kormányhatározat egyébként azt is jól példázza, hogy nyíltan folyik a kézből etetés, vagyis még a szakminisztériumot sem vonják be bizonyos döntésekbe, hanem fölöttük rendelkeznek ideológiailag vagy más szempontból fontos projektek támogatásáról. És akkor még nem beszéltünk az arányokról. Ugyancsak friss hír, hogy pályázni lehetett a független színházi társulatok kiemelkedő színvonalú produkcióinak vendégül látására. Nehéz és igazából nem is lehet az önmagát a plakáton „Székely nemzeti rockoperaként” meghatározó alkotást összehasonlítani egy független színházi művel, de az mégiscsak feltűnő, hogy a „nemzeti” darab játszása esetében még pályázni sem kell, mégis jut rá 30 millió, egy egész szféra vendégül látása pedig 14 milliót ér. Ez akkor is aránytalan, ha a függetlenek más forrásokra is igényt tarthatnak. Sebgyógyulás helyett így legfeljebb patakvérre lehet számítani.

Szerző
2017.09.16 08:05

Tudományállamosítás: nem most kezdődött

Publikálás dátuma
2018.07.11 10:30

Fotó: kormany.hu/ Árvai Károly
Már 2015-ben nekilátott az MTA kifosztásának a kabinet a kutatási alapprogram forrásainak átcsoportosításával. A kormányközeli „kutatócégek” járhatnak jól.
Miközben a közfigyelem a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) harcára összpontosul, az állami Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalban (NKFIH) is nagy a bizonytalanság a kutatásfinanszírozás jövőjét illetően. Az MTA 28,1 milliárd forintos kutatási kerete mellett ugyanis az NKFIH-hoz tartozó Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) 12,7 milliárd forintos teljes költségvetését is az ITM koordinálná a jövőben.
Palkovics már adott egy kis ízelítőt abból, mire lehet számítani: mint arról a 24.hu a múlt héten beszámolt, az NKFIH-ban hiába született döntés több tudományos projekt jövőbeni támogatásáról, a miniszter megtiltotta az eredmények kihirdetését, arra hivatkozva, hogy az ő beleegyezése nélkül a Hivatal nem köthet senkivel megállapodásokat. Palkovics szerint csak „rutineljárásról” van szó.
– Nem tudok arról, hogy bármely más, haladó szellemű európai országban lett volna példa hasonlóra
– nyilatkozta lapunknak Padisák Judit egyetemi tanár, az MTA doktora és a legelismertebb európai tudósokat tömörítő Academia Europaea tagja.
Mint mondta, Finnországban van egy, a magyar OTKA-hoz hasonló program, ami teljes egészében a Finn Tudományos Akadémia alá tartozik. De például Németországban is a Leopoldina Akadémia, illetve más nagyobb kutatói hálózatok koordinálják a kutatásra szánt költségvetési pénzeket, amelyek felhasználásába a kormány nem szól bele. Padisák – aki az NKFIH egyik pályázatokat elbíráló szakbizottságának is tagja – emlékeztetett: a magyar tudományfinanszírozás centralizálása nem most kezdődött. 2015-ig az OTKA nálunk is az MTA hatáskörébe tartozott, az azután került át – mindenféle egyeztetés nélkül – az NKFIH-hoz, miután a kormányzati körökben akkor még otthonosan mozgó korábbi MTA-elnök, Pálinkás József került a Hivatal élére. Az intézkedés akkor is megosztotta a tudósokat, sokak szerint már ez a tudomány autonómiája felszámolásának egyik első lépése volt. A kormány – ahogy Pálinkás – az intézkedést a széttagolt támogatási rendszer egységesítésével, a kutatási források célszerűbb, hatékonyabb felhasználásával indokolta – ugyanezt mondják most is, az MTA kutatási pénzeinek államosításánál. – Pálinkás mentségre szól, hogy megtartotta a tisztességes elbírálási rendszert, a korábbi félelmekkel ellentétben nem politikai, hanem tudományos, szakmai alapon döntött a pályázatok elbírálásáról – vélekedett Padisák. A G7 gazdasági portál információi szerint egyébként éppen ez és nem például a CEU melletti kiállása vezetett ahhoz, hogy Pálinkás kiesett a kormány piksziséből és idén leváltották az NKFIH éléről. A pályázati források nagy részét ugyanis olyan kutatócégek – többek között a Richter vagy az Egis gyógyszergyárak – kapták, amelyek már bizonyítottak a világpiacon. Így viszont kevesebbel kellett beérniük az olyan kormányközeli cégeknek, mint például a Mészáros Csaba vállalkozó tulajdonában lévő Evopro Kft.-nek vagy a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Kall Ingredients Zrt., amely azért jött létre 2015-ben, hogy magyar kukoricából állítson elő cukor- és „keményítőféleségeket”. 
Azt Padisák is megerősítette, hogy a kutatási pályázatoknak eddig szigorú feltételeknek kellett megfelelniük, az elbírálásuk is ugyanilyen szigorúan zajlott – ezért is tartja butaságnak Palkovics miniszter azon kijelentését, miszerint jelenleg „mindenki össze-vissza kutathat”.
– A pályázatokat szétosztják a különböző szakterületek képviselői között, aszerint, hogy ki ért az adott témához a legjobban. Az elsődleges bírálónak aztán javasolnia kell egy külső szakértőt, aki ugyancsak készít egy szakvéleményt, majd ezek alapján a bizottság felállít egy sorrendet a pályázatok között, ez alapján születhet meg a döntés. Rendszerint azok a pályázatok nyernek, amelyek kutatási témái illeszkednek a nemzetközi tudományos élvonalba. Ezt követően évente kell részjelentéseket írni arról, hogyan zajlik a kutatás, ezeket is szakértők bírálják el. A kutatás végén pedig egy teljes beszámoló is szükséges. Ezek mind nyilvánosak, a kormány számára is elérhetőek. Tehát nem igaz, hogy nincs ellenőrzés és mindenki azt csinál, amit akar – mondta. Az elbírálási rendszer nyugati példákon alapul, gyakran külföldi szakértőket is bevonnak a pályázatok véleményezésébe. Padisák szerint a kormány intézkedései semmiképp sem abba az irányba mutatnak, hogy a kutatások hatékonyabbá váljanak. Az eddigi nyilatkozatok pedig rávilágítottak, a kormánynak fogalma sincs, hogyan működik a magyar tudomány.

Egyetemek: nincsenek nagy kérdőjelek

Az MTA és az OTKA mellett ezentúl a felsőoktatási intézmények kutatás-fejlesztésre fordítható jelenlegi 29,1 milliárd forintos támogatását is az ITM koordinálja, ám ez Máté András, az ELTE BTK egyetemi docense szerint nem jelent nagy változást. Emlékeztetett: az egyetemeknek juttatott kutatási pénzekről eddig is Palkovics döntött, csak most nem az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hanem az ITM falain belül születnek majd a döntések. – A problémát inkább ott látom, hogy az alap- és társadalomtudományi kutatások háttérbe szorulhatnak a jövőben, a miniszter az alkalmazott tudományokat részesíti előnyben – fogalmazott.

2018.07.11 10:30
Frissítve: 2018.07.11 10:30

Drága búcsú az amalgámtól

Publikálás dátuma
2018.07.11 06:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Uniós rendelkezés szerint júliustól tilos amalgámmal tömni a terhesek és a 15 éven aluliak lyukas fogait.
Az anyag használatát egyik alkotórésze, a higany toxikus hatásai miatt 2030-ra végleg meg kell szüntetni az európai fogászatokon. Az új szabályra a Pharmaonline szakmai portál hívta fel elsőként a figyelmet. Mint az lapunk megtudta, az ÁNTSZ hamarosan külön levélben tájékoztatja a fogorvosokat arról, pontosan mit kell tenniük, hogy kezelési gyakorlatuk megfeleljen az uniós előírásoknak. A kormányzat ősszel a szakfőorvosok segítségével fölméri, van-e a mintegy 6000 praxisban megfelelő szűrő, amely megakadályozza, hogy az eltávolított tömések ártalmatlanítás nélkül kerülhessenek a környezetbe.  A hazai rendelőkben már most jóval tíz százalék alatt van az új amalgámtömések aránya. 
Az egészségbiztosítási pénztár adatai szerint míg 2008-ban még 420 ezer beteg kapott fémes tömést, 2013-ban már csak 220 ezer.
A magánrendeléseken is egyre ritkábban használják. Az amalgám elhagyásánál nagyobb problémát okoz az ellátóknak a régi tömések szabályos eltávolítása, mert annak megoldása nem olcsó. Ez pedig fokozhatja a feszültséget: az alapellátásban dolgozók finanszírozása továbbra sem rendezett.
2019-től a töméscserékkel és foghúzásokkal eltávolított amalgám már nem kerülhet ki a rendelőkből a környezetbe. Ezért a fogorvosi székeket úgynevezett amalgám-szeparátorral kell felszerelni. A jövő év elejére intézkedési tervet is kell készítenie az unió számára az egészségügyi kormányzatnak a fogászatok amalgám-mentesítéséről. Egyelőre senki nem tudja, hogy az új szabály alkalmazása mekkora költséget jelent a magán és a közfinanszírozott rendelőknek.
– A baj az, hogy sok rendelőben nem olyan a gép, illetve a vízhálózat, amelyhez föl lehet szerelni a fúrásnál, csiszolásnál keletkező amalgámrészecske szűrőt
– mondta lapunknak Nagy Ákos keszthelyi fogorvos.
Szerinte állami segítség nélkül a közellátók biztosan nem tudnak majd az előírásnak megfelelni. Bár az új székeken már van ilyen eszköz, az alap és a szakellátásban java részt régi kezelőegységekkel dolgoznak, amelyekben ez nincs benne. Az átalakítás költsége meghaladja az egymillió forintot is. Ez pedig állami segítség nélkül nem tudják kifizetni a fogorvosok. Hozzátette, hogy az ő gépén is csak a szűrő helye van meg. A fogorvosi kamara korábbi becslése szerint mintegy 7 milliárd forintos támogatásra lenne szükségük az uniós szabály alkalmazáshoz. Most ráadásul nem csak az amalgám-menetesítés okoz feszültséget az ágazatban. Ezt jelzi, hogy az orvoskamara tagozatvezetője – mielőtt végképp elmérgesedne a helyzet –, prevenciós tájékoztatóban foglalta össze az új szakminiszter számára a fogászat problémáit. A levelet már át is adták, a válaszra még várnak. Hermann Péter elnök egyebek mellett az alapellátásban dolgozók finanszírozásának rendezését, valamint haladéktalan jogalkotási segítséget kért Kásler Miklóstól. Célja, hogy a közt szolgálók mindenütt ugyanazt a bért, és bérkarbantartást kapják, mint az alapellátás többi orvosa. A kamarai elnök levelében emlékeztetett: a szabályozásban lévő ellentmondások miatt a bérrendezésekkel csak az ágazati előmeneteli rendszer alá tartozó fogorvosok (zömében az állami és az egyházi irányítás alá tartozó intézményekben) kapták meg az emelést, az alapellátásban közalkalmazottként, vagy egyéb munkavállalóként dolgozók viszont nem. Ez különösen az önkormányzati fenntartású rendelők munkatársait sújtotta. Az érintettek miután kimaradtak, most átlagosan akár bruttó 200-220 ezer forinttal kevesebbet keresnek, mint az ugyanolyan végzettségű egyéb orvosok. Lapunknak Hermann Péter elmondta: már az előző ciklusban is jelezték, hogy az alapellátásban dolgozó háziorvosok és fogorvosok finanszírozásában nagy különbség mutatkozik. Miközben mindkét szakterületen azonos a gyógyítók feladata, a háziorvosokra havi díjazása az elmúlt öt évben dinamikusan (520 ezer forinttal) nőtt, addig a fogorvosok tavaly kaptak egyszeri – tehát nem beépülve a folyamatos finanszírozásba – havi 250 ezer forintot, és idén beépülve 130 ezer forintot, amivel még meg sem közelítik a háziorvosok eddigi pozíciójavulását. 
– Tavaly az egészségügyi államtitkársággal zajló érdekegyeztetési folyamat után az év végén érkezett az egyszeri 3 millió forint támogatás, de ez az összeg a közalkalmazott fogorvosok egy részéhez nem is jutott el
– mondja Hermann Péter.
- Akkor az az ígéret hangzott el, hogy az jövő évi költségvetés részeként idén is megkaphatják ezt a pénzt a fogorvosok, de a költségvetési törvény-tervezetben nem szerepel az összeg. Hermann Péter szerint ha nem tudja a kormány biztosítani a közfinanszírozott fogorvosok megélhetését, akkor nagy a veszély, hogy otthagyják praxisaikat. Ezen belül különösen az évtizedek alatt kiépült iskolafogászati rendszer van veszélyben. Az iskolákban dolgozók helyzete önmagában is keszekusza: közülük néhányan kaptak praxisjogot, míg a többség, akik ugyanolyan körülmények között dolgoznak, nem. Az iskolaorvosok szerződéseiben szerepel, hogy területi ellátási kötelezettségük van, miközben nincsen területük. Így a finanszírozásuk is kevesebb. Az orvosi kamara fogorvosi tagozata már többször is kérte, hogy rendezzék a praxisjog szabályozását. Most megint azt kérjük – mondja Hermann Péter, hogy változtassák meg a rendeletet úgy, hogy járjon a praxisjog. Hozzátette, hogy szerinte a változtatás elsősorban nem a fogorvosok érdeke, sokkal inkább a pácienseké.
Szerző
2018.07.11 06:00
Frissítve: 2018.07.11 06:44