A hatodik az új tizedik?

Tizenhét évig laktam panellakásban, a kőbányai Újhegyi lakótelepen – szerettem ott élni. A 70-es, 80-as években még sok budapesti lakóházban a folyosón volt a vécé, az összkomfortos, praktikus elrendezésű, nagy zöldterületekkel körbevett panellakások ehhez képest szinte a luxust jelentették.

Ezek a kellemes emlékek is szóba kerültek, amikor A Városért Egyesület legutóbbi rendezvényén meghívott vendégeinkkel két év után ismét a lakótelepek, a házgyári lakások helyzetéről beszélgettünk. A fővárosban csaknem 190 ezer panellakás van, ilyenben él a budapestiek közel negyede. Mégis, ahelyett, hogy a panellakások felújítása és korszerűsítése lenne napirenden, a fideszes kormány jelenleg azon gondolkodik, hogyan bonthatná le ezeknek a lakásoknak egy részét, sokszázezer budapesti otthonát.

Volt hát miről beszélgetni Ceglédi Zoltán politikai elemzővel, Dúll Andrea környezetpszichológussal, Gyergyák János építőművésszel és Szalai Anna újságíróval, akikkel a panelházakban, lakótelepekben rejlő lehetőségeket jártuk körül. Az nagyon gyorsan kiderült, hogy a tízemeletes házak felső szintjei lebontásának gondolatával a kormány ezúttal is fordítva ül a lovon. Igaz ugyan, hogy az ideális, még könnyen befogadható lakóházak legfeljebb hat emeletesek, de ez nem jelenti azt, hogy a meglévő lakásállomány egy részét szabad lenne elbontani.

Egyetértek Ceglédi Zoltánnal: ma Magyarországon – így Budapesten is – sokaknak okoz gondot a lakhatás, ezért rengeteg új lakást kell építeni és nem azon gondolkodni, hogy meglévő lakásokat bontsanak le. Hiába jobb a híre ma egy belvárosi bérháznak, sokak számára egy panelház, illetve az annak otthont adó lakótelep intimebb környezetet, több fényt, több zöldet, könnyebben elérhető óvodákat, iskolákat, üzleteket jelent, annál is inkább, mert – ahogy Ceglédi Zoltán fogalmazott – a fairtási buzgalom, ami úrrá lett a Fideszen, a lakótelepeken kevésbé tud lecsapni.

Ne feledjük el – hívta fel a figyelmet Dúll Andrea –, hogy ezek a lakások emberek otthonai, amelyekhez érthetően kötődnek az ott élők. Még azok is, akik a nyolcadik, a kilencedik vagy a tizedik emeleten élnek; egy kutatás szerint ugyanis a legfelső emeleten élők alkotják a legösszetartóbb közösségeket, mert ők utaznak a legtovább együtt a liftben – mondta Szalai Anna.

Arra is emlékeztetett, hogy a ma meglévő panelházak felső szintjeinek lebontása 750 milliárd forintba kerülne, és az ott élők új lakásainak felépítéséről és elköltöztetéséről még nem is beszéltünk. Összehasonlításképpen: 750 milliárd forint másfél 4-es metró ára – horribilis összeg. A kormány elképzelése tehát olyan gazdasági kérdések sorát veti fel, amelyekre a megannyi megrendelt tanulmány ellenére máig nem kaptunk választ.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem kell a panelházakhoz hozzányúlni. A kétezres évek elején indult panelprogram sokak számára lehetővé tette az elmúlt évtizedekben leromlott, magas fenntartású lakások felújítását. Sok más hasznos programhoz hasonlóan 2010 után sajnos ez is lelassult, majd gyakorlatilag leállt. Pedig a szakemberek egyetértenek abban, hogy a panelházak komplex felújítására volna szükség. Kiváló példa erre Gyergyák János terve, aki a ferencvárosi József Attila lakótelep lakóházainak modern átépítésére és bővítésére tett nagyszerű javaslatot a közelmúltban.

Az építész dolga persze nehéz: nem ismeri a közösségeket, nem tud minden igényt kielégíteni, és a külső terek rendbetételére általában már nem marad forrás, pedig épp a külső környezet okozza a panelekkel kapcsolatos legtöbb ambivalens érzést. Nem véletlen, hogy bár egy panellakásban is létrehozhatók ugyanazok a modern belső terek, mint egy új építésű lakásban, a két ingatlantípus ára között mégis 30 százalékos az eltérés.

Mi a teendő? Amikor a házgyári lakások jövőjéről, fejlesztéséről beszélünk, valójában a lakhatás fejlesztéséről kell beszélnünk: Magyarországon még nem készült felmérés arról, hogy milyen tereket használnak a magyarok, milyen lenne számukra az ideális élettér – mondta Gyergyák János. Dúll Andrea szerint nemcsak azt kell kideríteni, mit nem szeretnek az emberek a panellakásokban, hanem azt is, hogy melyek ennek a lakástípusnak a vonzó, szerethető tulajdonságai. Ahogyan Szalai Anna is mondta: fontos lenne a közösségi tervezés és a mintaprojekteket is csak az ott élők teljes egyetértésével szabad megvalósítani. Látható tehát, hogy a panelházak jövőjét a szakemberek egyáltalán nem a bontásban látják.

Amikor Lázár János lázálmára gondolok, eszembe jut néhány adat, amelyek még akkor vésődtek be, amikor főpolgármester-helyettesként és országgyűlési képviselőként lakhatási kérdésekkel foglalkoztam. Magyarország négymillió lakásából 800 ezer a panel, ezekben él a magyar emberek ötöde. Azonban a négymillióból 600 ezer vályoglakás, amelyek sokkal rosszabb lakhatási körülményeket biztosítanak, mint a panelek döntő többsége. A házgyári lakásokat, több millió magyar ember otthonát nem bontani kell tehát, hanem alaposan felújítani. Én – ahogyan korábban – a jövőben is azon dolgozom majd, hogy ez meg is valósuljon.

2017.09.20 08:03

Szenvedve jutott tovább a Vidi a BL-ben

Publikálás dátuma
2018.07.17 22:11

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A Felcsúton, 1500 néző előtt pályára lépő fehérvári együttes a Bajnokok Ligája 1. selejtezőkörét abszolválta nyögvenyelős győzelemmel, végig benne volt a pakliban a kiesés szégyene.
Amikor a luxemburgi Dudelange labdarúgói alig 45 perccel a magyar bajnok MOL Vidi FC elleni, 1-1-ről folytatódó BL-visszavágó kezdete előtt elsőként melegíteni kezdtek a Pancho Arénában, már nagyjából sejthető volt, hogy félig tele lesz az a bizonyos pohár, a Budapest Honvéd labdarúgói ugyanis a főváros XIX. kerületében 3-0-ra vezettek a macedón Rabotnicki ellen, azaz továbbjutásra álltak az El első selejtezőkörében. Kisvártatva megérkeztek a házigazda labdarúgói is a felcsúti gyepre, a zárt kapus büntetés miatt ürességtől kongó Bozsikban viszont teljes lett az öröm, miután Holender Filip után Danilo is duplázott a hajrában. A kispestiek az idegenbeli 1-2 után végül fölényesen, 4-0-ra nyertek, így 5-2-es összesítéssel jutottak tovább. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy a román játékvezetőt sérülés miatt a 28. minutumban lecserélték Kispesten.
Felcsúton tárva-nyitva voltak a stadion kapui, a széksorok azonban teljesen a kezdésre sem teltek meg. A bajnokcsapat mérkőzéseit a névváltoztatás után tett ígéretnek megfelelően bojkottáló ultrák hiánya hangulatban erősen éreztette hatását; noha jó 1500-an azért így is összeverődtek a lelátón, kezdetben erősen edzőmeccs-hangulatú volt az összecsapás, még a taktikai utasításokat, a játékosok egymás közti kommunikációját is tisztán lehetett hallani. A közönség legfeljebb egy-egy felhördülés erejéig hallatta hangját, a néhány vendégszurkoló pedig csak elvétve kiabálta be a luxemburgi csapat nevét.
A selejtező 1. fordulójához képest egyébként kissé tán elhamarkodott, de mindenképpen szokatlan módon a középkezdés előtt a Bajnokok Ligája himnuszára vonultak ki a csapatok, az viszont már kevésbé volt meglepő, hogy játék korántsem idézte az elitligában megszokott színvonalat. Kezdetben kezdeményezőbb volt az idegenben lőtt Huszti-gólnak köszönhetően „virtuálisan” továbbjutásra álló Vidi, amely a 18. percben a pályán is előnybe került: Jonathan Joubert Nego lövését még védte, ám a kipattanóra lesipuskásként lecsapó Danko Lazovic tízről a jobb alsóba célzott löketénél már tehetetlen volt. Az 1-0-s állás egyben azt is jelentette, hogy összesítésben 2-1-re vezetett a Videoton, pardon: a MOL Vidi FC. 
Hogy az előny birtokában megnyugodtak-e a fehérvári klub labdarúgói, azt nem tudni, tény azonban, hogy a gól után a Dudelange közelebb állt az újabb találathoz. Az átigazolási ügyekben mértéktartó hivatkozási alapként kezelhető Transfermarkt adatai szerint alig 3 millió euróra taksált összértékű kerettel kiálló vendégek komoly helyzetet is kialakítottak, miközben a Vidi labdarúgói alig-alig jutottak el a vendégkapu elé a folytatásban. Csupán a teljesség kedvéért: a magyar együttes neve mellett 14 millió eurót ír a fentebb említett portál.
Noha a szünetben átmenetileg az áhított második körben érezhette magát a magyar bajnok, a Vidi a látottak alapján még meglehetősen messze volt a továbbjutástól, de egyáltalán az elfogadható játéktól is. Marko Nikolic hiába kért jobb játékot az összecsapás előtt – és valószínűleg a félidőben is – az 54. percben egy csúnya védelmi hiba után megtörtént, amire az előzmények okán számítani lehetett: Couturier egyenlített, hosszabbításra állt a parti. Habár négy perc múlva újra a Vidinél volt az előny (Marko Scepovic közelről volt eredményes), a hátralévő fél órában „meleg perceket” élt át a csapatáért aggódó hazai publikum: bizony, jócskán benne volt a levegőben egy újabb Dudelange-gól, és az azzal együtt járó szégyen. 
Az égést végül elkerülte a MOL Vidi FC, amely 3-2-es összesítéssel ejtette ki a luxemburgiakat.
2018.07.17 22:11

Megszűnik a győri Rába ETO futsalcsapat

Publikálás dátuma
2018.07.17 21:52

Fotó: eto.hu/
Biztossá vált, hogy a címvédő és nyolcszoros magyar bajnok Rába ETO nem indul az élvonalbeli futsalbajnokság következő idényében. A kisalfold.hu információ szerint a Rába-parti együttes – mely a hétfő déli határidőig nem adta le nevezését az NB I-re –  400 millió forintos adósságot halmozott fel az elmúlt években. A győriek spanyol trénere, Javi Rodríguez a csapattól már korábban, a stábtól múlt pénteken búcsúzott el.
Az ETO az elmúlt kilenc évben nyolcszor hódította el a magyar bajnoki címet, s hétszer lett itthon kupagyőztes. A nemzetközi porondon, a Bajnokok Ligájában idén érte el legnagyobb sikerét, ugyanis első magyar együttesként szerepelhetett a sorozat négyes döntőjében. A futsalcsapat utánpótláskorú játékosainak sorsa – a klubban az U7-estől kezdve az U20-as korosztályig bezárólag mintegy 130 gyerek teremfutballozott – egyelőre nem dőlt el, elképzelhető, hogy ők az ETO színeiben szerepelhetnek tovább – írja a honlap. A felnőtt együttes játékosai közül többeknek már van új klubja, de több volt győri futsalos jövője még kérdéses. A a győriek NB I-ben megüresedő helyét a másodosztályból fel nem jutottak közül a legjobb helyen végzett Szigetszentmiklós veheti át.
Szerző
2018.07.17 21:52