Irány Skandinávia!

Az ember annyi minden nem szeretne lenni! Magamról csak annyit árulhatok el, hogy bár korábban sem voltak ilyen ambícióim, de a jövőben huhogó bagoly semmiképpen nem. Erre pedig minden okom megvan, ugyanis a héten Matolcsy György jegybankelnök a jámbor, főleg éjszakai életet élő madarak tulajdonságaival felvértezett embertársainak megüzente, hogy nincs igazuk, "mert Magyarország versenyképessége igenis javult 2010 óta, a globális rangsorok ugyanis több fontos tényezőt nem vesznek figyelembe. Az MNB által végzett kutatások 90 százalékban tényeken alapulnak, miközben a fontosabb rangsorok számos szubjektív tényezőre alapozva vizsgálódnak."

Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy minden külhoni gazdaságkutató intézet húzza le a rolót, de még mielőtt erre a drámai lépésre kényszerülnének, gyakoroljanak bűnbánatot és ismerjék el: a szubjektív véleménynyilvánításukat az vezérelte, hogy képtelenek voltak a magyar modell figyelembevételével rangsorolni. Az eredmény így hát nem is lehetett számukra más, mint hogy amióta a Matolcsy-féle növekedési prognózis értelmében működik az ország, azóta rendre lejjebb és lejjebb csúszik a versenyképességi ranglistán. Ezzel szemben ott van az MNB, amely ugyan nem 100 százalékosan, de 90 százalékban a tényeket veszi figyelembe. (Feltehetően a maradék 10 százalékot azok a leszakadásunkban érdekelt, meg nem nevezett erők mozgatják, akiknek kilétét a kormányfő és udvaroncai naponta igyekeznek az orrunk alá dörgölni.)

Naiv módon azt is hihetnénk, hogy a Matolcsy-féle gondolatsor a magyar modell védelmében született. Ennek megálmodója be akarta teljesíteni Örkény István szatirikus jóslatát, hogy eljön majd az idő, amikor mindenki magyar akar lenni. De nem akartunk hinni a fülünknek, hogy erről már szó sincs: az MNB elnöke szerint mindenesetre a magyar gazdaság számára a skandináv országok gazdasági modellje lehet a példa. Mondván, ezek az államok a munka- és a tőkeintenzív gazdaság után a tudásintenzív gazdaság irányába haladnak.

A skandináv - de szűkítsük a kört - a svéd gazdasági modell lényege azonban nem ez. A kis és kezdetben szegény piacon kialakult egy olyan nem nagy létszámú nagytőkéscsoport (a nálunk sem ismeretlen nevű Wallenberg-ház), amely a tőke 90 százalékát a kezében tartja. Jó viszonyt ápol a szakszervezetekkel és kiemelt szerepet szán a környezetvédelemnek. Tudjuk, hogy egy az egyben másolni biztos kudarc. De ha az Orbán-Matolcsy tandem ezt tekinti mintának, akkor a tőkeintenzitás fokozása nem más, mint az oligarchiák tovább gazdagítása. Csak rejtjelezve.

A tudásintenzív álom megfejtése egyszerűbb: az untortodox tanok oktatását talán kötelezővé teszik minden felsőoktatási intézményben, doktori iskolán, s ezekre a közpénzt sem sajnálják. Mert a legutóbbi lépés, a Diákhitel kamatának eltörlése a hallgatók anyagi helyzetét aligha segíti. A szemeszterenként 1,350 millió forintos költségtérítéses orvosi, fogorvosi tandíjat vagy a pilótaképzés 2,4 millióját aligha ebből fedezi bárki is.