Körösi Ivett;

USA;Kuba;halláskárosító támadás;

2017-09-22 07:31:00

„Kuba mindent elveszíthet, ha provokálja az USA-t”

Kémregényeket idéző támadás áldozata lett több mint húsz amerikai diplomata Havannában. Hogy mi lehetett a célja a furcsa halláskárosító támadásnak, és kinek állhatott érdekében, arról az amerikai külképviselet egykori vezetője nyilatkozott lapunknak.

„Tapasztalatból tudom, hogy a kubaiak megszállottan igyekeztek lehallgatni és megfigyelni minket. Míg ott dolgoztam, az életünk minden pillanatába megpróbáltak bepillantást nyerni. A nap 24 órájában, mindenhol megfigyeltek: a kocsimban, az otthonom minden szegletében, ha utaztam az országon belül, akkor is. Mindenről tudni akartak” – mesélte a Népszavának John Caulfield, aki 2011-2014 között a nagykövetség híján működő Amerikai Érdek-képviseleti Iroda első embere volt Havannában. A nyugalmazott amerikai diplomata „szakértője” a kubai rezsim taktikáinak, ám még őt is meglepte a hidegháborút idéző, halláskárosító „szuperfegyverekről” szóló botrány a havannai amerikai követségen.

Augusztus elején került nyilvánosságra, hogy több havannai kiküldetését teljesítő amerikai diplomata, valamint néhány családtag orvosi kezelésre szorult, miután romlani kezdett a hallásuk. Ahogy teltek a hetek, kiderült, hogy legalább 21 amerikai – köztük a követség első számú biztonsági embere –, valamint legalább öt kanadai esett áldozatul a furcsa támadásnak, amelyről Washingtonban úgy vélik, valamiféle akusztikus fegyver okozhatta.

A CBS News birtokába került néhány orvosi lelet, amelyekből kiderült, hogy a visszafordíthatatlan halláskárosodáson túl volt, aki könnyebb agysérülést szenvedett. A tünetek között szerepelt még a szédülés, a fejfájás, a kimerültség, valamint a koncentráció- és memóriazavar. Egyesek nem tudták semmihez kötni a rosszullétet, mások azonban arról számoltak be, hogy a tüneteket megelőzően különös, rovarra emlékeztető, ám fájdalmasan hangos zajt hallottak. A sajtóban megjelent információk szerint az amerikai kormány arra gyanakszik, hogy speciális eszközökkel hajtották végre a támadást a kubai kormánytól bérelt – és a rezsim által „karban tartott” – diplomáciai épületeken kívülről.

Bár a botrány a közelmúltban robbant ki, a támadások közel egy éve, 2016 végén kezdődtek, majd abbamaradtak. Hónapok teltek el, és amikor már mindenki azt hitte, hogy a támadók végleg leálltak, néhány hete, augusztus végén újabb akcióról számoltak be. A történetben rengeteg a homályos folt, ám a legégetőbb kérdésekre egyelőre nincs válasz: ki és miért tette?

„Amikor először hallottam erről, az első gondolatom az volt, hogy ennek is a külföldi, különösen az amerikai diplomaták lehallgatásához van köze. Úgy gondoltam, hogy talán egy új technológiát alkalmaztak, aminek ez volt a váratlan ’mellékhatása’” – osztotta meg lapunkkal a 66 éves John Caulfield, aki azonnal hozzátette: más indíték nem jut eszébe, ám azt ő sem érti, hogy miért ismétlődött meg a jelenség idén augusztusban. Miért használna bárki újra egy rosszul működő, igen kínos botrányt kavaró technológiát?

Caulfieldnek arról már határozottabb elképzelése van, hogy melyik kormány állhat a történtek mögött. Washington nem gyanúsította meg nyíltan a kubai rezsimet, de igen árulkodó, hogy az események hatására májusban kiutasítottak az amerikai fővárosból két kubai diplomatát, amiért a kommunista rezsim „nem nyújtott megfelelő védelmet a szigetországban dolgozó amerikai diplomatáknak”, holott kötelessége megóvni minden külszolgálaton lévő személyt. Amerikai külügyi dokumentumok szerint a Washingtonból kiutasított kubaiak – Joel Lago Oliva és Frank Silva Hernández – első titkári posztot töltöttek be, ám egy névtelenséget kérő forrás szerint valójában a kubai hírszerzésnek dolgoztak.

A sajtóban az a teória is elterjedt, miszerint egy harmadik ország – Irán, Észak-Korea vagy Oroszország – áll a támadások mögött.

„Szerintem lehetetlen, hogy egy harmadik ország képes volt végrehajtani ilyesmit Kubában, anélkül hogy a kubai rezsim tudott volna róla. Raúl Castro kormánya sok külföldi diplomatát megfigyel, különösen az amerikaiakat. Ha bárki, akarva vagy akaratlanul, támadást intézett volna ellenük, arról a kubaiak azonnal tudomást szereztek volna (…) elképzelhetetlennek tartom, hogy egy harmadik ország a felelős” – magyarázta Caulfield.

Akárki is tette, az esetnek súlyos diplomáciai következményei lehetnek, Rex Tillerson amerikai külügyminiszter vasárnap felvetette: nem kizárt, hogy bezárják a havannai nagykövetséget, amelyet a hidegháborús ellenségek történelmi közeledésének megkoronázásaként nyitottak meg újra 2015 nyarán. „Egyelőre mérlegeljük a helyzetet” – mondta Tillerson a CBS Face the Nation című műsorában, miután öt republikánus szenátor levélben kérte: nyilvánítsa nemkívánatos személyeknek az Egyesült Államokban élő kubai diplomatákat, és zárassa be a havannai követséget. John Caulfield úgy véli, az amerikai kormány komoly döntési helyzetbe került: a fennálló egészségügyi veszély ellenére továbbra is Kubába küldi diplomatáit vagy bezárja a külképviseletet? „A támadások a közelmúltban kiújultak, ami azt jelenti, hogy a kubai kormány nem törődik azoknak az embereknek az egészségével, akiknek védelmet kellene nyújtania. Ez nagyon súlyos ügy.”