Hoci-nesze

Rizikós dolog persze előre inni a medve bőrére, vagy úgy ígérgetni, hogy a hozadéka csak később látszik. De Orbán Viktor eddig kétszer (2010, 2014) biztosra ment, most is jó esélyeket lát. Ezért ismét gőzerővel igyekszik meggyőzni mindenkit - a híveket nem kell, de a bizonytalanokat érdemes -, hogy ez minden világok legjobbika.

Szokásos péntek reggeli rádiószózatának legőszintébb mondata az volt, hogy "én egy falusi gyerek vagyok". Vagyis a nép gyermeke, szinte egy közülünk, de aki tudja azt is, mitől döglik a légy. Az lényegtelen, hogy ezt a Modern Városok programja és Kósa Lajos miniszteri kinevezése kapcsán említette, hiszen itt sokkal többről van szó. Előtte ugyanis már elsorolta, milyen nagyszerűek a gazdasági eredmények, s ettől az embereknek sokkal jobb lesz. Főleg a nyugdíjasoknak (rengeteg szavazó), valamint a diákoknak (új szavazók, őket talán még meg lehet vezetni), valamint a munkából élőknek (mert csökkenhet az adó).

Ám tény, semmit sem adnak ingyen. A jóságos párt és kormány - élén egy falusi gyerekkel -, cserébe a sok jótéteményért igazán nem kér sokat. Lesz most ez a nemzeti konzultáció, hát tessék válaszolni az igazán semleges, nem irányított kérdésekre. Mert - így a szónok - a kormánynak szüksége van rá, hogy az emberek újra és újra megerősítsék a felhatalmazást, amit általánosságban már megadtak. Kétszer is, két választáson. Azt már nem említi - bár erről szól az egész -, hogy majd minderre tessék emlékezni jövő tavasszal is. Amikor újra szavazni kell és ismét meg kell adni a felhatalmazást. Hogy aztán falu-város, nyugdíjas-diák és mindenki boldogan élhessen a megszokott rendszerben (amit nemzeti együttműködésnek csúfolnak). S amely a jelenlegi hatalomnak, embereinek és haszonélvezőinek a legjobb.

Fifikásak, ravaszak, előrelátók ezek a falusi gyerekek.