Vonat, rablás

Az országgyűlés a kormány előterjesztésére 2001-ben elfogadott törvénnyel mintegy 2,7 milliárd forintos támogatást biztosított Alcsútdoboznak, Felcsútnak és további négy környékbeli településnek belterületi vízelvezetés céljára. A támogatással a hasonló célra az adott évben megszavazott teljes összeg mintegy 90 százalékát egyetlen kistérség kapta. A végrehajtott vízügyi beruházást követően a térségben a termőföldárak jelentősen megemelkedtek; 2005-ben mind Alcsútdobozon, mind Felcsúton az átlagos földárak 150 százalékkal voltak magasabbak, mint 2002-ben, ezalatt a megyei átlagár csak 84 százalékkal növekedett.

A fent idézett szöveg annak a korabeli parlamenti vizsgálóbizottságnak a részjelentéséből származik, amely az Orbán-család anyagi gyarapodását elemezte. Foglalkozhatnánk azzal is, hogy természetesen a miniszterelnöki famíliának is voltak és vannak – mélyen a piaci ár alatt megvásárolt, majd alaposan felértékelődött - földjei a környéken, de ez a mostani történet nem erről szól. Nem arról, hogy hogyan lesz mindannyiunk közös adóbefizetéseiből a hatalom döntései nyomán magánvagyon a hatalom birtokosainak zsebében, hanem arról, hogy teljes szabadságot élvez-e a kormány a közpénzek elköltésekor, vagy vannak bizonyos megkötések, amikhez tartania kell magát.

2001-ben a belvíz elleni védekezésben létezett egy prioritási lista, amit az egyes területek veszélyeztetettsége alapján állítottak össze. Ha volt az államnak pénze belvízvédelemre, akkor elsőként a lista első helyén lévő település problémáit oldották meg; ha maradt még pénz, a másodikét, és így tovább. Amikor a fenti eset megesett, Felcsút és vidéke országosan nem volt benne az első százban sem (!), egy kormánydöntéssel mégis megkaphatta az éves keret kilenctizedét úgy, hogy abból az akkori miniszterelnök legszűkebb környezete kimutathatóan sokat profitált. Orbán Viktor elvette a közpénzt a veszélyeztetett területektől, hogy egy nem veszélyeztetett területen (ahol a felesége is birtokos volt) értéknövelő beruházásokra fordítsa.

És pontosan ugyanez a lényege az EP-ellenőrök által a héten meglátogatott felcsúti kisvasút ügyének is. Nem az a döntő kérdés, hogy a vasútvonal kihasználtsága eléri-e, amit az uniós támogatásért cserébe ígértünk (egyébként nem éri el, a harmadát sem). Hanem az, hogy a hatályos alkotmány és a törvényeink szerint szabad keze van-e a kormánynak a pénzköltésben. Vagy pedig létezik egy lista: az elején a leghasznosabb dolgok vannak, amelyek esetében az állami beruházás a legtöbb közhasznot eredményezi, az alján meg a kevésbé fontosak, és ha mondjuk az EU-tól pénzt kapunk, akkor először a lista tetején lévő projekteket kell megvalósítani.

Ha van ilyen lista, és a fontossági sorrend szerint haladunk rajta, akkor Magyarország működő demokrácia, ahol a jog uralkodik, és a kormányzás a közjót szolgálja. De ha a felcsúti projekt ezúttal sem volt benne az első százban, és mégis jutott rá a pénzünkből a sokkal fontosabb, égetően szükséges közkiadások helyett, akkor minket (már megint) kifosztottak. És még csak nem is ismeretlen a tettes.

2017.09.23 08:10

Még az MNB is csökkenő jövedelmeket vár a cafetéria átalakításától

Publikálás dátuma
2018.07.15 16:19
Erzsébet-utalványok. Képünk illusztráció
Fotó: Népszava/ Kállai Márton
Váratlan helyről kaptak támogatást a szakszervezetek. Igazából senki nem érti, mire jó az adókedvezmények megszüntetése, a költségvetés legfeljebb néhány milliárdot nyer vele.
Csökkenhet a foglalkoztatottak nettó jövedelme a béren kívüli juttatások szabályainak változása okán jövőre – állapította meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is a Költségvetési jelentés címet viselő, pénteken közzétett dokumentumában. Nem várt helyről kaptak tehát támogatást a szakszervezetek, és az ellenzéki pártok, amelyek ugyanezen okból tiltakoznak a cafetéria rendszerének átalakítása miatt.  „A béren kívüli juttatások rendszerének átfogó átalakítása összességében közel semleges hatást gyakorolhat a költségvetésre” – teszi hozzá a jegybak. Az MNB azzal a feltételezéssel számol, hogy az adómentes vagy kedvezményesen adózó cafetériaelemek megszűnnek, s a béren kívüli juttatások így negyedével mérséklődnek. Ez nagyjából egybeesik a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) számításával is: a dolgozónként nyújtott évi átlagosan nem egészen négyszázezer forintnyi béren kívüli juttatásból kilencvenezret veszítenek el az érintettek.  Mint ismeretes, az adótörvények változása nyomán jövőre a cafetériarendszer három eleme közül az adómentes juttatások csaknem teljes körűen megszűnnek, a kedvezményes béren kívüli juttatások kategóriában a készpénzjuttatás eltörlésével csak a SZÉP-kártya marad évi 450 ezer forintos összeghatárig, míg az egyes meghatározott juttatások szintén nagyrészt megszűnnek vagy bérként adóznak tovább. Az MNB azt gondolja, hogy ezeknek a juttatásoknak a kilencven százalékát a munkaadók beépítik a bérbe, de ebben az esetben az addig biztosított cafetéria egy része után az általános szabályok szerint kell adózni. Emiatt nagyjából kétmillió ember nettó jövedelme lehet kevesebb, miközben a jegybank szerint ez a költségvetés egyenlegét érdemben nem befolyásolja.
Ha pedig az MNB-nek igaza van, jogosan teszi fel a kérdést közleményében a MASSZ: tulajdonképpen kinek használ ez az egész?
A munkaadók nyilván nem fognak többet költeni béren kívüli juttatásokra, de a cafetéria bizonyos elemeinek megadóztatása miatt nettóban kevesebbet adhatnak például albérleti hozzájárulása, utazási támogatásra, és kisebb összeggel járulhatnak hozzá a lakáshitelek vagy a diákhitelek visszafizetéséhez. Ez biztosan nem segíti a munkaerő belső mobilitását. A jegybank úgy látja, ezzel a költségvetés sem jut jelentős többletbevételhez – a jövő évi büdzsé bevételi főösszegének tervezete több mint 17 ezer milliárd, és ehhez képest vajmi keveset jelent a cafetérián esetleg nyerhető pár milliárd forint. Így a tervezett változások egyedüli vesztese a munkavállaló, miközben az egész ügynek nincs igazi nyertese.
2018.07.15 16:19

A foci vb miatt is bizakodhatnak a sörgyártók

Publikálás dátuma
2018.07.15 15:41

Fotó: Népszava/
A piacot a négy nagy gyár uralja, de egyre többen vágnak bele a sörfőzésbe. Nő a prémium termékek iránti kereslet.
Bár a hazai sörgyártók árbevétele tavaly 149 milliárdról 146 milliárdra csökkent, az ezzel foglalkozó társaságok száma 98-ról 104-re emelkedett – közölte az Opten nevű céginformációs szolgáltató. A piac szereplői ellen ráadásul csak mutatóban indult felszámolás vagy kényszertörlés. A hazai piacot négy nagy cég uralja: a Dréher Sörgyárak Zrt., a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt., a Pécsi Sörfőzde Zrt. és a Borsodi Sörgyár Kft. Hozzájuk folyik be a teljes iparági bevétel 98 százaléka. Mellettük számos mikro- és kisvállalkozás, illetve családi főzde működik szerte az országban, meglovagolva a kézműves sörök iránt felélénkült keresletet. 2017-re a százmilliónál nagyobb árbevételű sörcégek száma 13-ról 16-ra, a kisebbeké pedig 85-ről 88-ra emelkedett. Az időjárás és a fesztivállátogatottság hullámzásai mellett a jövedelmezőséget az ízesített sörök és ciderek piacán a csipszadó emelése, míg az iparág egészét tekintve a prémiumsörök iránt növekvő kereslet határozza meg – idézik Hantos Zoltánt, az Opten projektmenedzserét. Felméréseik szerint az iparág társaságai 2014 és 2017 között mindössze 783 millió forint uniós támogatáshoz jutottak, mivel az EU támogatási rendszerében a borászattal szemben ez a kör nem részesül kiemelt elbírálásban. Igaz, ez az összeg viszont jellemzően a kis kifőzdékhez került. A hazai sörgyárak 2018-as teljesítményére bizonnyal az oroszországi labdarúgó-világbajnokság is kedvező hatást gyakorolt – véli a céginformációs szolgáltató.
Szerző
2018.07.15 15:41