Átlényegülve Erdélyben

Publikálás dátuma
2017.09.23 07:48
A Hunyadi Lászlónak is óriási sikere volt Kolozsváron. FOTÓ: Rákossy Péter
Fotó: /
Ováció, medvekaland, vihar és varázslat – elkísértük a Magyar Állami Operaház társulatát a Kárpát-Haza Operatúra utolsó két  állomására.

„Már ezért megérte” – mondja egy hölgy, miközben megszorítja a mellette álló kezét. Pedig a műsor még el sem kezdődött. Az aradi sportcsarnok elsőre talán profán helyszínnek tűnhet egy balett-előadás számára. A folyosókon sportolók fotói, a pálya fölött sportsikerek emlékei lógnak a táblákon, az emeleten pedig zavartalanul üzemel egy konditerem még akkor is, amikor megjelenik Szennai Kálmán karmester, és vezényelni kezdi a Himnuszt. És mégis: jókora csarnok egy pillanat alatt átlényegül, és valami varázslatos veszi kezdetét A víg özvegy balett-változatának dallamaira.

A Magyar Állami Operaház 133 éves története során sohasem turnézott még Erdélyben, az is példa nélküli, hogy a társulat ekkora túrára induljon. Az erdélyi és partiumi első etap után tél végén következik a Délvidék, a Felvidék és Kárpátalja. A művészek közül sokan most először indultak turnézni, errefelé pedig sohasem léptek még fel, így szabályosan mellbe vágja őket a közönség szeretete. Anélkül, hogy coelhói húrokat pengetnék: többen közülük a könnyeikkel küszködnek, amikor a székelyföldi fogadtatásról mesélnek. Felidézik például, hogy egyik fiatal kollégájuk egy sepsiszentgyörgyi szupermarketben vásárolva „esett le”, hogy több száz kilométernyi utazás után olyan helyre értek, ahol tényleg mindenki magyarul beszél. Van, ahol spontán felhangzik a székely himnusz a tapsrendnél, máshol a járókelők, amint meglátják a stábtagokon a Magyar Állami Operaház emblémájával ellátott ruhadarabokat, nem győzik megköszönni a csodálatos előadásokat.

A háromhetes túra egyébként nyaralásnak finoman szólva sem nevezhető: a buszban zötykölődés, a szállásról szállásra költözés mellett a nem túl torokbarát időjárással is meg kell küzdeni. Hol zuhog, hol viharos a szél, hol egy úttestre dőlt fa akadályozta a balettosok buszát, hol pedig a táncosokkal szeretne túl közeli ismeretséget kötni egy medve. Az utóbbi kalandnak tetanusz-injekció lett a vége. Az énekesek azt hangsúlyozták: a turné igazi hősei a díszítők, kellékesek, öltöztetők, sminkesek és fodrászok, hiszen számukra minden előadás bevetést jelent. A 420 résztvevő körül 380 mind a három hetet végigcsinálta. Kőműves József, a műszak vezetője másfél perc alatt egyértelművé teszi, miért az ő kezében futnak össze a színpadépítés és a technikai megvalósítás szálai. Hiába kérdezem ugyanis, mi volt a legnehezebb a turnén, ő annyit felel: ha volt is bármi nehézség, megoldották, és kész. A titkárság vezetői egy jó osztályfőnök higgadtságával fogadják a legkülönfélébb kéréseket, a videós hangja valahol a Királyhágón maradt – panaszt azonban legfeljebb humoros formában hallani, mindenki a feladatra koncentrál. Akár egy óriási csapatépítő tréning, fogalmaz egyikük. Teszik a dolgukat, s egészen új oldalról is megismerhetik egymást. S milyen jól jön például egy öblös operai hang, ha a hotelfolyosóra kiszűrődő és félreérthetetlen (nem a stábtól származó) hangok miatt kell reklamálni!

A víg özvegy balettváltozata is hódított.

A víg özvegy balettváltozata is hódított.

A backstage-ből nézve a balett még annál is lenyűgözőbb, mint a nézőtérről. Mérnöki pontossággal időzített belépők, átöltözés egy szempillantás alatt. Egy kis mókázás még így is belefér: a kar tagjai hol a lelátó korlátján imitálnak rodeót, hol spontán keringőbe kezdenek a második felvonás alatt. A jó partneri viszony itt szó szerint élet-halál kérdés: egy pontos emelésen a táncosnak nem csak a karriere, de a testi épsége is múlik. A párosok összehangolt mozgása a takarásban is bámulatos: a férfi segít, hogy partnere ne botoljék el a spicc-cipőben a lépcsőfokokon, a nő pedig ezt minden egyes alkalommal megköszöni. Ha valaki egyedül jön le a színről, ketten lépnek oda biztosítani. A kellékesek adogatják a tálcákat, kalapokat, sétapálcákat, a táncosok az üresjáratok alatt lábmelegítőt húznak. Izomlazító eukaliptusz-illata terjeng. Stílszerű: a cipőjük gyantázása után belépőre várakozó szólótáncosok leginkább a startvonalon koncentráló sportolókat idézik. A légiesen könnyed mozdulatoknak ára van: bizony, jó szolgálatot lesz a kellék-legyező a néhány másodperces szünetekben a függöny mögött… A Glavári Hannát táncoló Karina Szarkisszova azt mondja: imádja ezt a szerepet, mert nem elég technikailag brillírozni, színészileg is komoly kihívás. „Hanna szegény lányból lett milliomos, tanulnia kellett ezt az életformát. Szeretem, hogy ilyen sokrétű a karakter, a zene pedig egészen csodálatos. Mindenkit azonnal magával ragad.” A Danilót alakító Jurij Kekalo azt említi, hogy minden előadáson más színpadon táncolnak, ami nem könnyű. „De élvezem ezt a szerepet, boldog vagyok, hogy két év után újra elővettük. Nem gondolkodom a nehézségeken, egyszerűen csak csinálom. Danilo és én nagyon hasonlítunk! – nevet az ukrán táncos.

Ami pedig az étkezéssel kapcsolatos sztereotípiákat illeti: gondolták volna, hogy az előadás után a balett-táncosokkal a legnagyobb valószínűséggel egy-egy gyorsétteremben futhatunk össze, néhány jókora hamburger társaságában?

Másnap Kolozsvár felé vesszük az irányt: a Hunyadi László következik (micsoda pikantéria!). Itt az idő még barátságtalanabb: a Sala Polivalenta rendezvénycsarnok tetejét kíméletlenül veri az eső, miközben hangol a zenekar. A termen halk moraj fut végig, amint – szólamilag – belép Cillei, azaz Dobák Attila. A 32 esztendős basszbaritonnak láthatóan nem okoz gondot, hogy mikroportba énekeljen, Amerikában musicalekben is szerepelt. Kriszta Kinga egészen remek Gara Mária, ahogyan Rab Gyula is több, mint kiváló V. László szerepében – íme, az új operageneráció, amelynek állva tapsol a közönség. Az ováció közben egy kisfiú megbabonázva közelít az ütősökhöz: mindig egy kicsit közelebb araszol, s tátott szájjal nézi a hangszereket. Hát tessék: a vendéglátó rövid megnyitójában emlegetett – akkor még talán túlzásnak érzett – csoda. Nincs itt semmi túlzás. Jó itt lenni és kész.

Háromhetes szeretet
A turné ötletgazdája, Ókovács Szilveszter főigazgató azt mondja: üresen kopognak a szavak, ha azt szeretné elmesélni, mennyi szeretetet kapott a társulat a három hét alatt. „Számtalan levelet küldtek nekem vadidegen emberek, hogy megköszönjék azt az ajándékot – ők fogalmaztak így –, amit az Operaháztól kaptak. Az, hogy valaki ismeretlenül veszi a fáradságot, és ezt megírja nekem, számomra egyértelműen azt jelzi, hogy a Kárpát-Haza Operatúra elérte a célját. Mert nem a vérünk tesz magyarrá bennünket, hanem a kulturális élményeink.”
2017.09.23 07:48

Látszatmegoldás a kamupártok ellen, valódi akadály a plakátolók elé

Publikálás dátuma
2018.07.17 20:50

Fotó: MTI/ MAlogh Zoltán
A pártok képviselőjelöltjeinek is felelősséget kell vállalniuk a kampánytámogatás visszafizetéséért – döntött a parlament, de ez biztos nem hatja meg a csak a pénzre hajtó kamupártokat. A valódi ellenzéknek viszont tényleg fájhat a vadplakátolás betiltása vagy az aláírásgyűjtés szigorítása.
Választási szabályok módosításáról döntött kedden a parlament. A Gulyás Gergely, Bajkai István, Zsigmond Barna Pál, Kocsis Máté és Németh Szilárd fideszes képviselők által benyújtott javaslatot 134 igen és 34 nem szavazattal fogadták el a honatyák.
A kormánypárti politikusokon kívül Ritter Imre német nemzetiségi képviselő támogatta a javaslatot, a jobbikosok nem voksoltak, míg az MSZP, a DK, az LMP és a Párbeszéd nemmel szavazott. Ez annak fényében nem meglepő, hogy a módosítás még nehezebb helyzetbe hozhatja az ellenzéki pártokat. Betiltják például a vadplakátolást, így a pártok vagy óriásplakátokon, vagy az önkormányzatok által kihelyezett felületeken hirdethetnek, minden más plakát törvényellenes lesz. Az ellenzéki pártok komoly bajba kerülhetnek, hiszen legtöbben már most is vadplakátokon hirdettek, mert vagy nem kaptak óriásplakát-felületet, vagy nem tudták ezeket megfizetni. Ugyancsak kihívás elé állítja a nem hatalmon lévőket az is, hogy mostantól nem gyűjthető aláírás a tulajdonos engedélye nélkül „a közforgalom számára nyitva álló magánterületen”. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Momentum korábban a Kúriához fordult amiatt, hogy gyűjthet-e ajánlásokat a Tesco előtt. Bár a testület úgy döntött gyűjthetnek, a jövőben ez tilos lesz. 
Hárommilliárd forinttal tűntek el
A javaslatot benyújtó kormánypárti képviselők újra nekifutottak a kamupártok kivégzésének. A jövőben nemcsak a párt vezető tisztségviselőinek, hanem a párt listás és egyéni képviselőjelöltjeinek is felelősséget kell vállalniuk a kampánytámogatás visszafizetéséért. A módosítást azt is előírja, hogy az a párt, amely az előző országgyűlési választásokon nem számolt el az állami kampánytámogatással, nem tarthat igényt újabbra. Ez annak fényében különösen indokolt, hogy az áprilisi voksoláson 16 párt nem érte el az egyszázalékos küszöböt, amely miatt vissza kell fizetniük a támogatást. Csupán hárman, az Együtt, a MIÉP és a Munkáspárt fizette vissza a pénzt, a többi érintett szervezet általában elérhetetlenné vált, és így  nagyjából három milliárd forint hiányt okoztak a Magyar Államkincstárnak. Fontosabb változás még, hogy megszűnik az a gyakorlat, amely szerint a szavazatszámláló bizottság tagjainak 40 nappal a választás előtt esküt kell tenniük, mostantól elég lesz három nappal előtte is. Így a vártnál nagyobb átjelentkezés esetén több szavazatszámláló állhat munkába. Nem lesz kötelező egy légtérben tartózkodni az összes szavazatszámlálónak. Vagyis ha túl sokan állnak sorba, ki lehet nyitni egy másik termet is a szavazáshoz. 

Lenne megoldás, de nem akarják

A Political Capital választási szakértője, László Róbert korábban hasonló állásponton volt, mint most az ellenzéki pártok többsége. – A forgatókönyv változatlan: megjelenik egy kampányfinanszírozási törvényt módosító kormánypárti javaslat, ami nyomokban előremutató elemet tartalmaz, de a probléma gyökerét véletlenül sem oldják meg. Hiába közismert a megoldás 2013 októbere óta. Ez László Róbert és a Transparency International Magyarország szerint is az lenne, hogy az egyéni jelöltekhez hasonlóan a pártoknak is csak kincstári kártyán folyósítsák a támogatást, ahogy a jelöltekre vonatkozó beszámolási szigort sem terjesztik ki a pártokra. – Ha ezek nem valósulnak meg, továbbra is biztosak lehetünk benne, hogy 2022-ben is nyúlni fogják a közpénzmilliárdokat a kamupártok – vélekedett a szakértő.

Nem hatotta meg a tiltakozás a kétharmadot

Hiába a hazai és nemzetközi tiltakozási hullám a Magyar Tudományos Akadémia költségvetési támogatását áthelyezték Palkovics László újonnan felállt minisztériuma alá. Az Országgyűlés 134 igen, 58 ellenében szavazta meg a kormánypárti törvénymódosítást. A szakképzés is bekerült az Innovációs és Technológiai Minisztérium felügyelete alá.
A parlament megszavazta azt a kormánypárti javaslatot is, amely a képviselői fizetésemelésről szólt. A kormánypártiakon kívül az összes jobbikos és öt szocialista képviselő is igennel voksolt. – Menjetek nyaralni, addig legalább nem sok kárt okoztok. A fagylalttal vigyázzatok. Azt nyalni kell.. – reagálta Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke a Facebookon.

2018.07.17 20:50

Nincs visszatérés

Publikálás dátuma
2018.07.17 18:24

Fotó: Népszava/ Szalmási Péter
A szabadságvágy és a döntések felelőssége a közös a Nóra II. rész és a Varsói melódia című darabokban. Az előbbit a Szentendrei Teátrumban, utóbbit a Hatszín Teátrumban mutatták be.
Az ötlet drámaírói részről remek. Vagyis folytatni Ibsen Nóráját, megnézni, mi is történik mondjuk tizenöt év múlva, miután Nóra becsukta maga mögött az ajtót és elhagyta családját. A fiatal amerikai szerző Lucas Hnath ezzel az egyszerű indítással kortalanná teszi a problémát, jobban mondva cselesen áthelyezi a mába. Még ha tizenöt évről is van szó a Szentendrei Teátrumban játszott Nóra II. részben a főhősnő abszolút mainak hat, a vívódásai is azok. Mit is kezd az ember a szabadsággal, egyáltalán lehet-e igazán szabad? Mi is a szabadság? Talán ez az esszenciája a felvetődő kérdéseknek, de azért is jó a dráma, mert ennél sokkal bonyolultabb. És van egy nagy találmánya. A szerző folyamatosan fordít, csavar egyet a nézőponton. Nem csak Nóra álláspontját ismerhetjük meg, hanem a volt a férjét, a házvezetőnőét, sőt, az egyik felnőtt gyerekéét is. Mindez élvezetesen dialógusban, élesen ütköztetve íródott meg. Ezért a darab vitán felül figyelemre méltó. Amikor már igazat adnánk Nórának, jön a másik szereplő, akinek szintén megvan a maga igazsága. Nóra, mint egy háborúban edződött, harcos, sikeres amazon tér vissza abba a házba, ahonnan elment, és szajkózza azokat az elveket, amelyekért megküzdött, amikben hisz. Csakhogy a másik félnek is megvan az ehhez hozzáfűzendő érvényes nézete, sőt megélt belső fájdalma, amit eddig nem volt kinek elmondania. És aztán eljutunk a hazugságig. Mi másig, ami mindent elront és megmérgez, párkapcsolatot, köz és magánéletet. Kiderül nem csak az egymásnak szánt hazugságok a veszélyesek, hanem azok is amelyekkel magunkat áltatjuk. A néven nem nevezett, ki nem beszélt folyamatokról, jelenségekről, vagy netán egyszerűnek tűnő érzésekről nem beszélve.
Miközben nagyszerű a darab, az előadás ritmusa néhol monotonná, egyhangúvá válik. Galgóczy Judit rendezése talán túlságosan is bízik a szövegben, vagy a színészekben, ezért szinte teljesen nélkülözi az akciót. A színészek ülnek, vagy állnak és beszélnek. A színházi szituációk valahogy hiányoznak. Miközben a szereposztás nem vitatható, a színészek élnek is bizalommal. Leginkább Kováts Adél, aki nagy meggyőződéssel áll ki ebben a szerepben is a nők jogaiért. Nóra sokszínűségét, szellemi pengeélét pontosan megmutatva. Csankó Zoltán az elhagyott Torvaldként leginkább későn eszmélő áldozat, aki nem bír szembenézni azzal a tükörrel, amit Nóra tart elé. Karakteres a másik két szereplő, Bodnár Erika házvezetőnőként és a felnőtt lányként László Lili.  A végén Nóra nem köt kompromisszumot, újra kilép azon a bizonyos ajtón egy boldogabb, szabadabb jövő reményében. Bízva abban, hogy azt még ő is megéri. Az egyszer választott útról nincs visszatérés.
Ez a megállapítás igaz Leonyid Zorin kétszereplős színművének, a Varsói melódiának a főhőseire is. A darabot évtizedekkel ezelőtt Törőcsik Mari és Sztankay István játszotta óriási sikerrel. A történetet a rendezők azóta is időről időre előveszik. Most Radnai Annamária fordításában Kocsis Gergely állította színpadra a Hatszín Teátrumban, ahonnan az előadás rövidesen nyári szabadtéri helyszínekre utazik. A történet egyszerű: romantikus szerelem szövődik a II. világháború után egy szovjet fiú és lengyel lány között a Szovjetunióban. A levegőben még ott van a háború tragikuma, a félelem, és az újrakezdés tétova bizonytalansága. A fiatalok viszont egyszer fiatalok, és a szerelemre sem kell sokat várni. A produkció legszebb néhány perce az, amikor a Zeneakadémia kakasülőjén véletlenül egymás mellé sodródott Helga (Tompos Kátya) és Viktor (Adorjáni Bálint) némán hallgatják Chopin muzsikáját. Csak a gesztusokat érzékeljük, ahogy egy dallam titkát megérti a zenekedvelő, úgy fedezi fel lassan egymást egy fiú és egy lány. Előbbi borász, utóbbi énekesnő szeretne lenni. Előttük áll az élet. Az egész élet. Ez egyszerre jelent nyomasztó és felszabadító érzést mindkettőjüknek. A zene aztán sok mindenen átsegít. Kezdeti félszegségen, tapasztalatlanságon. A történet környezete kissé már távoli, a nyelvezet, az ismerkedés ritmusa is idejétmúlt talán. A szerelem romantikája, a találkozás mindenek fölöttisége azonban még mindig időtálló. Csakhogy az idillbe belevág a politika. Azért ez sem ismeretlen dolog manapság, amikor magánéleteket változtat meg, befolyásol alapvetően a közvetlen közéleti közeg. Akkor Szovjetunióban nem házasodhattak idegen országbelivel. Ez a törvény Helgát és Viktort szétválasztja. Ezután pedig már nincs közös út, még akkor sem, ha a szerelem kitart, és találkoznak is tízévenként, de ez már nem ugyanaz, nem is lehet az. Valami elmúlt, és nem jön vissza sohasem. Mindenki változik, a szerelem plátóivá lesz, két élet elmegy egymás mellett. Még akkor is, amikor már törvény nem tiltja a házasságot. Az adott pillanat egyszerisége, amely két sorsot összehoz, sohasem jön vissza. Tompos Kátya érzékenyen és szenvedélyesen mutatja meg a lány állapotváltozásait. A reménytől a reménytelenségig. Nem mellesleg szépen énekel egy lengyel dalt. Adorjáni Bálint a szépfiú sablonjait le nem vetkőzve, közhelyesebben ábrázolja a fiút, akinek mintha igazi mélységei nem is lennének. Ha egyszer becsukjuk magunk után az ajtót, az már gyakran csak a vágyainkban nyílik ki. A mindent megszépítő nosztalgia mögött ott a zár.
2018.07.17 18:24