UNICEF;állam;menekült gyermekek;
2017-09-26 07:00:00
Nincs segítség - Nem sírnak, mintha lélekben itt se lennének
Súlyos, traumatizált állapotban érkező, a magyar nyelvet, de sokszor még angolt sem beszélő gyermekekkel sem humánus a magyar állam. A szükséges védelmet és ellátást magyar gyermekgyógyászoktól kapják meg.
„Ezek a gyerek nem sírnak. Vadidegenként is nyugodtan vizsgálhatod őket, zokszó nélkül tűrik az érintést, sebeik kötözését, a vérvétellel, a védőoltásokkal járó tűszúrást. Olyan, mintha se fizikailag, se lélekben, nem lennének jelen” – említi legjellemzőbb tapasztalatát Kovács Zsuzsanna gyermekorvos, aki kollégájával Mogyorós Judittal a menekült válság kezdete óta önkéntesként is kezeli azokat a kicsiket, akik Magyarországra tévednek.
Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) adatai szerint még soha nem volt ennyi menekülő gyermek a világon. Az úton lévő négy-öt millió ember 60 százaléka nő és gyermek. A felnőtt kísérettel nem rendelkező és a szüleiktől elszakított gyermekek pontos száma nem ismert, az UNICEF szerint azonban csak Svédországban 35 ezer 400 javarészt fiatal afgán, míg Németországban 60 ezer - javarészt szíriai, afgán és iraki fiatal – keresett eddig menedéket. Magyarországon csak az idén 970 kiskorú menedék-kérelmét vizsgálta a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal, közülük 141 kísérő nélkül érkezett, ők először a fóti gyermekközpontba kerültek. Legtöbben Afganisztánból, Szíriából, Irakból menekültek, azaz olyan országokból, ahol háború dúl és az élet legalapvetőbb feltételei sincsenek biztosítva.
A családok és gyermekek százezreit sújtó humanitárius krízisre a gyermekgyógyászok majd minden országban elsőként reagáltak. Így volt ez nálunk is – mondja Kovács Zsuzsanna. – Ott voltunk a pályaudvarokon, az átmeneti segélyhelyeken, a táborokban, a határátkelő pontoknál. És menekültügyi státuszuktól függetlenül ellátjuk a már itt élő gyermekeket a kórházakban, rendelőkben. Több ezer gyerek ellátásának tapasztalatai alapján Mogyorós Judittal egybehangzóan állítja: nem igazolható az a félelem, hogy „különösen veszélyes” betegségeket hoznának magukkal. Banális problémákból van a legtöbb, azaz hasmenés, felső légúti hurut, sebek. Mogyorós Judit megjegyzi: malária már előfordult. Ám ezt sem a kiindulási országból hurcolták idáig, hanem a magyar tranzitzónába való bejutás előtti várakozás alatt, Szerbiában szedték össze.
PÉLDAMUTATÓ ORVOSOK - Kovács Zsuzsanna és Mogyorós Judit gyermekorvosok igazi horrortörténetekről is beszámoltak, mint a veseköves panaszai miatt kórházba került fiú esete, akinek kérdés nélkül kivették beteg szervét FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Arra a kérdésre, hogy nálunk megkapják-e az orvosi ellátást, az egyéb szükséges gondoskodást a menekülő gyermekek, az orvosok azt válaszolták: elméletileg igen.
– Amikor 2015-ben a pályaudvarokon kaotikusak voltak a viszonyok, szatyorban vittük a vizsgálatokhoz szükséges eszközöket, adományokból szereztük be a kötszereket, a legfontosabb gyógyszereket – idézi fel Kovács Zsuzsa, hozzátéve: – Néhány hét után alakult valami szervezettség az ott dolgozó önkénteseknek köszönhetően. Idővel megszerveződött az állami ellátás is.
Mogyorós Judit szerint elvben az országban csak olyan menekült gyerek lehet, aki előtte hosszabb időt a tranzitzónában töltött. Onnan pedig papíron csak úgy léphetett ki, hogy menedékes vagy oltalmazott státuszt kapott. Mindkettővel járnak jogok és igazoló dokumentumok is. A felnőtteknek fél évig, a gyerekeknek pedig addig, amíg az ország területén tartózkodnak jár a közfinanszírozott egészségügyi ellátás. Azaz a szülők a háziorvosi vagy gyermekorvosi rendelőbe vihetik a kicsiket. Problémát okoz, hogy nemigen tudnak legális lakcímet szerezni, mivel csak a legritkább esetben engedik a menekült családokat az albérletbe bejelentkezni. A felnőttek gyakran csak hajléktalanként juthatnak egészségügyi ellátáshoz.
Ugyanakkor Kovács Zsuzsa hozzáteszi: például a baptisták, illetve más civilszervezetek is működtetnek átmeneti otthonokat, s az azokban tartózkodó gyerekek megkapják a kötelező oltásokat, megszervezik számukra a szűrővizsgálatokat is. Mogyorós Judit tapasztalata szerint a „normál ellátásig” való eljutás előtt a családok kettő-hat hónapot töltenek el a tranzitzónában. Ezalatt ugyan jár az orvosi ellátás, de e területekről a felnőttek csak őrizettel, gyakran megbilincselve juthatnak el az egészségügyi intézményekbe, márpedig gyakran – különösen a nők – nem vállalják, hogy a gyerekeik előtt kerüljenek ilyen helyzetbe. Tehát, hiába volna ordítóan szükség például terhesgondozásra, vagy egyéb vizsgálatra, inkább nem kérik az orvosi vizitet a megalázó körülmények miatt.
Probléma van azokkal is, akik még a tranzitzónás időszak előttről maradtak az országban, nincsenek papírjaik és lehet, hogy nem is lesznek. Volt ugyanis olyan eset, amelyben ugyan lezajlott a menekültügyi eljárás, de az érintett nem kapott legális státuszt, ezért jogosulatlanná vált bárminemű ellátásra.
Nemcsak a jogosultság, hanem a bánásmód is sokszor megkérdőjelezhető azonban. Előfordult olyan is, hogy egy oltalmazott nőnél a terhessége a 30. hetében megindult a szülés a fővárosban, ám a mentő a nyíregyházi kórházig vitte, mondván: ott találtak legközelebb koraszülött-ellátásra alkalmas a helyet – említ egy problémás esetet Mogyorós Judit. – A férj meg kétségbeesett, mert nem tudott a felesége mellett lenni, három kicsi gyereküket nem hagyhatta magára. Erre nem lehet azt mondani, hogy nem kapta meg az ellátást – jegyzi meg szarkasztikusan Mogyorós Judit.
Szintén nehezen érthető annak a gyereknek is az esete, aki veseköves panaszai miatt került kórházba, és kérdés nélkül eltávolították a tönkrement veséjét. A fiú csak az anyanyelvén beszélt, a mellé kirendelt gyám pedig szó nélkül aláírta a beleegyező nyilatkozatot. Ha a gyermek kivizsgálása és további kezelése elmarad, a másik veséje is megbetegedhet, így nem tudni, mi lesz a sorsa.