Veszélyes barátság

A NATO-tag Törökország egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Oroszországgal miközben egyre élesebb vitákat folytat az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval.

Ankarában tárgyalt tegnap este Vlagyimir Putyin orosz elnök, akit munkalátogatása keretében Recep Tayyip Erdogan török államfő fogadott az elnöki palotában. Előzetes közlések szerint megbeszélés központi témái a Szíriában kialakítandó biztonsági övezetek, az észak-iraki kurd referendum, valamint az az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer voltak, amelyet a NATO rosszallása ellenére Moszkvától vásárol meg Ankara. Oroszország és a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökország szeptember közepén írta alá az Sz-400-as (Triumf) típusú orosz légvédelmi rakéták megvásárlásáról szóló szerződést. Az üzlet vélhetően annak ellenére létrejön, hogy az észak-atlanti szövetség rosszallását fejezte ki, Ankara ugyanis az előleget már ki is fizette a rendszerért.

Erdogan a lépést követően a NATO-tagállamokhoz címezve szavait kijelentette: Törökország maga rendelkezik arról, milyen módon szavatolja saját biztonságát. Az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov pedig az ankarai Putyin vizit előtt, csütörtökön hangsúlyozta, senkinek sem áll jogában bírálni Törökország és Oroszország haditechnikai együttműködését, hiszen az nem irányul harmadik ország ellen és nem sért nemzetközi jogot. Az orosz elnök haditechnikai kérdésekben illetékes tanácsadója már a megállapodás szeptemberi létrejöttekor úgy fogalmazott, minden, a szerződéssel kapcsolatban meghozott döntés “szigorúan összhangban áll” Oroszország stratégiai érdekeivel. “Ebből a szempontból teljesen megértjük azoknak nyugati országoknak a reagálását, amelyek megpróbálnak nyomást gyakorolni Törökországra”.

A török-orosz haditechnikai együttműködés amennyire látványos, annyira új is. Az orosz vadászgép lelövése Szíriában a török légvédelem által egy évre mélypontra süllyesztette, gyakorlatilag felszámolta a két ország közötti kapcsolatot, 2016 őszén azonban a két, nemzetközi szinten egyre inkább elszigetelődő államfő látványos megbékélési folyamatot indított el. Ennek keretében indult az együttműködés Szíriában, annak ellenére, hogy addig Moszkva és Ankara ellentétes oldalon állt, Oroszország az Aszad-rezsim, Törökország a lázadók legfőbb támogatója volt. Ma már az asztanai rendezési folyamatot a két ország és Irán irányítja és közösen kezeskednek a szíriai tűzszünetért is, közös megállapodás mentén jelölik ki a "feszültségmentesítési" biztonsági övezeteket is. A kurd függetlenségi referendum kapcsán mindeddig nem volt közös török-orosz álláspont. Ankara viszont egyre keményebb álláspontra helyezkedik. Tegnap Binali Yildirim kormányfő jelentette be, a török külügy megtiltotta a kurd regionális kormányzat képviselőinek visszatérését Törökországba. Vagyis megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Erbillel.

Ankara viszonya eközben egyre hűvösebbé válik Washingtonnal és az Európai Unióval egyaránt. Erdogan elnök tegnap ismét a tavalyi puccskísérlet felelősének tartott Fethullah Gülen hitszónok kiadatását sürgette, cserében felajánlotta a Törökországban „terrorizmus támogatásáért elítélt” Andrew Brunson lelkész kiadatását egy ankarai, a rendőri vezetők előtt tartott beszédében. Adjátok vissza a hitszónokunkat, mi is visszaadjuk a lelkészeteket, fogalmazott ironikusan a török elnök.

A Patriotok vetélytársai

Az Sz-400-as szakértők szerint fejlett, méltó vetélytársa az amerikai Patriotoknak. A nagy hatótávolságú orosz rakétavédelmi rendszer repülőgépek, robotrepülőgépek és ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas, 400 kilométeres hatókörben, 30 kilométeres magasságig. Ennek ellenére eddig NATO-tagország nem rendelt Sz-400-t, s a sorban álló országok is dél-kelet-ázsiaiak, közel-keletiek. Első külföldi vásárlója Kína volt, tavaly pedig Indiával írt alá kormányközi megállapodást Oroszország az Sz-400-ról.