Komoly vihart okozhat „Jamaicában” az autóipar

Publikálás dátuma
2017.10.02 07:33
Fotó: AFP
Fotó: /
A jelek szerint nem a piac által előzetesen favoritnak ítélt koalíció vezeti majd az országot, ami némiképp felülírja a korábbi gazdasági elképzeléseket.

Porszem került a német gépezetbe a választások eredményeképpen. Bár minden remény meg van arra, hogy nem lesznek komoly zökkenők és összeáll a koalíció, ám ez nem egészen a piac által előzetesen favoritnak ítélt csapat lesz. Jelen állás szerint ugyanis a parlamenti többséghez a Zöldek szerepvállalása nélkülözhetetlen. Ez a gazdaság szempontjából legkedvezőbb terveket megfogalmazó CDU/CSU-FDP viszonylag homogén elképzeléseit nyilván kissé felülírja.

Annak, hogy a kormányzásra esélyes pártok alig beszélnek a gazdaságról, annak egyszerű a magyarázata: a német gazdaság működik. Németország Európa legerősebb gazdasága, 28 százalékkal, több mint 3,5 milliárd euróval járul hozzá a kontinens GDP-jéhez. Az IMF előrejelzése szerint idén 2 százalékos lesz a GDP-gyarapodás, és a következő két évben is 1,8-1,9 százalék várható. A munkanélküliség 3,7 százalék, a költségvetés mérlegében 23,7 milliárd euró többlet van. A német államadósság, az eurozóna 89,2 százalékos átlagával szemben, a GDP 68 százalékát teszi ki.

Ha német termékekről beszélünk, akkor mindenkinek az autógyártás jut először eszébe, ugyanakkor további szektorok, köztük a gépipar, a vegyipar, a gyógyszeripar, az elektronika, a fémipar és az élelmiszerágazat egyenrangúan hajtják a gazdaság motorját. Exportja meghaladja az 1,2 milliárd eurót, kereskedelmi mérlegében a többlet a világon a legmagasabb, mintegy 300 milliárd euró. Némi árnyékot vet a kiváló gazdaságstatisztikákra a szegénység súlyosbodása. Ezzel szembesülve Angela Merkel 2015-ben bevezette a minimumbért, ez 8,5 eurós órabért jelent, és bár a cégvezetők, egyes elemzők, és különösen a liberálisok vészharangokat kongattak, a munkanélküliség visszaszorulása nem torpant meg.

Mindennek tükrében várhatóan semmiféle radikális fordulatra nem kerül sor a gazdaságpolitikában, inkább csak igazításra lehet számítani. Angela Merkel az elmúlt négy évben keveset tett a gazdaságélénkítésért – szólt a gazdaságkutatók figyelmeztetése közvetlenül a választás után. A hivatalba lépő kormánynak mindenképpen át kell gondolni az adópolitikát, a költségvetés többlete, az adóssághelyzet szabad kezet ad a szociális terhek és a jövedelemadók csökkentésére – állította Stefan Kooths, a Kieli Világgazdasági Kutatóintézet szakértője.

Vélhetően nyitott kapukat döngetnek az elemzők, az utóbbi időben elhangzottak alapján a CDU/CSU 15 százalékos adócsökkentést tervez, és a koalícióban várhatóan szerepet vállaló FDP legalább 30 százalékról beszél. Ha létrejön a „Jamaica-koalíció”, azaz a Zöldek is vállalják a közös kormányzást, akkor lesz némi vita, miután az utóbbiak a szupergazdagok különadóján gondolkoznak, amit a többiek nem feltétlenül osztanak. A gazdaságfejlesztés terén az FDP osztotta meg a nyilvánossággal a legtöbb konkrétumot: többet költene az oktatásra, amelynek haszonélvezője lehet a technológiai szektor, és különböző támogatásokkal lendítene az építőiparon, s az ingatlanpiacon, valamint javítanának a digitális infrastruktúrán, és több támogatást szánnának a start-up vállalkozásoknak. A költségvetés terén a szabaddemokraták féket építenének be, a szociális költségeket nem engednék egy határon túl nőni. A CSU a költségvetés eladósodást akadályozná, míg a zöldek az elenkezőjét, minél nagyobb állami részvételt akarnak a közösségi helyek, intézmények finanszírozásában. Ugyanők egységes, a betegbiztosító kasszából finanszírozott egészségügyi ellátást szeretnének, míg a szabaddemokraták ezt a megoldást „kényszerkasszának” nevezik, és a privátbiztosítók nagyobb szerepét hangsúlyozzák. A CSU nem változtatna a jelenlegi renden.

Az autóipar jövője az a téma, amiben a legnagyobb a nézetkülönbség. Ez a szektor a valós gazdasági súlyát meghaladó mértékben fontos a németek számára, akik a rosszmájúak szerint a VW-t inkább sajátjuknak érzik, mint Goethét, de ez érthető egy olyan országban, amelynek szülötte Rudolf Diesel, Karl Benz. Ha valaki kormányozni akar, annak védenie kell a botrányoktól az utóbbi időben ugyancsak megtépázott nagynevű gyártókat. A 800 ezer embernek kenyeret adó ágazatban a kormány aktuális feladata a ballépések következményeinek orvoslása. Mint emlékezetes, több gyártó is „ötletes” eszközökkel hamisította meg a károsanyag-kibocsátás mérési eredményeit, és ha ez nem lenne elég, idén nyáron kiderült, az Audi, a BMW, a Porsche, a VW és a Mercedes kartellben szövetkezett. A beszállítói árakra, bizonyos technikai megoldásokra és sztenderdekre vonatkozóan egyeztettek, hátrányba hozva ezzel a külföldi gyártókat. De mindez csak ráadás a dízelautók jövőjét érintő problémákra, amely várhatóan kemény vitákat generál a „Jamaica” csapatán belül, hiszen a Zöldek másként kezelnék az ügyet, mint a konzervatívok, így Merkel vagy a szabaddemokraták. A CDU-CSU – a Zöldekkel szemben – nem akarja feladni a hagyományos robbanómotorokat, és kizárja a dízelek záros határidejű betiltását. Nézeteltérések vannak a környezetvédelmi témákban is, miközben a klímaegyezményt minden fél elismeri. A Zöldek 2020-ig le akarják kapcsolni a szénerőműveket, amelyek főként az ország keleti részén találhatók, a CDU-CSU azonban hosszabb távon tervezi a szénbányák bezárását. A Zöldek a szélenergiát favorizálják, az FDP tájkép- és természetvédelmi szempontokat akar érvényesíteni, viszont az áramadó csökkentésében egyetértenek.

Mindez csak feltételes mód egészen addig, amíg Angela Merkel nem jelenti be: megalakult az új kormány. És még az sem zárható ki, hogy az SPD-nek is lesz szava. Martin Schulz annyit mondott, „beszélni mindig lehet”. Nem kizárt azonban, hogy a beszélgetés nélküle zajlik majd.

Euróövezet: menni vagy maradni?
Ami a határokon túli, európai ügyeket illeti, nincsenek markáns különbségek a pártok hozzáállásában. Merkel helyesli egy közös európai pénzügyi alap létrehozását, amely a krízisek átvészelésében segítené a tagországokat, de ellenáll az ambiciózusabb, gazdasági integrációt, közös költségvetést forszírozó elképzeléseknek, ugyanakkor nem adna szabad utat az euroövezetből való kilépési szándékoknak. Mindez nagyjából találkozik a Zöldpárt elképzeléseivel, az FDP azonban különvéleményen van. A pénzügyminiszteri posztot várhatóan betöltő Christian Lindner úgy nyilatkozott, szabaddá tenné a kilépést az euro kötelékéből, és nem osztozna a zóna adósságain. Egyúttal az Európai Központi Bankot a monetáris gyeplő meghúzására szólítaná fel.

2017.10.02 07:33

Brexit: szorít az idő, Barnier a gázra lépne

Publikálás dátuma
2018.07.20 19:56

Fotó: Anadolu Agency/ Dursun Aydemir
Tizenhárom hét maradt a megegyezésre, a Brexit-szerződés 80 százalékban van kész. A londoni kormány ötletei nem arattak osztatlan elismerést Brüsszelben, de a pánikkeltés elkerülése érdekében nem mondtak rájuk határozott nemet.
Fel kell gyorsítani az EU-ból való brit kilépésről folyó tárgyalásokat - állapították meg pénteki brüsszeli találkozójukon az uniós tagállamok Európa-ügyi tárcavezetői. Az eszmecserén az EU főtárgyalója tájékoztatta a huszonheteket a folyamatról.  Elsősorban a brit kilépési szerződés előkészületeiről volt szó. A dokumentum tető alá hozására 13 hét maradt: a feleknek legkésőbb októberben alá kellene írniuk, hogy a Brexit tervezett időpontjára, 2019. március 29-ikére ratifikálhassák. Michel Barnier uniós főtárgyaló az ülés után tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a szerződés 80 százaléka kész, és már nincs vita a szigetországban dolgozó uniós polgárok jogairól, sem a folytatódó brit befizetésekről a közösségi költségvetésbe. Ugyanakkor továbbra sincs egyetértés az Írország és Észak-Írország közötti határ átjárhatóságának fenntartásáról. Brüsszel azt szeretné, ha a határellenőrzés visszaállításának elkerülése érdekében az ír sziget teljes egészében az egységes piac és a vámunió része maradna. London azonban hallani sem akar róla, hogy területének egy része - Észak-Írország - a Brexit után is az EU joghatósága alá tartozzon. Michel Barnier megerősítette: a tagállamok készek minden olyan megoldást támogatni, amely megvalósítható és jogilag kötelező érvényű szerződésbe foglalható.  Ezzel párhuzamosan az uniós intézmények és a tagállamok felgyorsítják az előkészületeket arra a nem kívánt esetre is, ha a szigetország megállapodás nélkül hagyná el a közösséget. A miniszteri ülés résztvevői röviden értékelték az Európai Unió és az Egyesült Királyság kapcsolatainak a jövőjét felvázoló brit javaslatokat is. A július 12-ikén közzétett Fehér Könyvbe foglalt előterjesztések nem arattak osztatlan elismerést Brüsszelben, de a pánikkeltés elkerülése érdekében nem mondtak rájuk határozott nemet. Michel Barnier — miközben üdvözölte az EU-brit szabadkereskedelmi térség létrehozására vonatkozó javaslatot — kétségbe vonta, hogy az hogyan működhet például a minőségre vonatkozó uniós szabályok alkalmazása nélkül. Takács Szabolcs, a magyar EU-ügyi államtitkár a tanácskozás után újságíróknak nyilatkozva kifejtette: Magyarország azon a véleményen van, hogy az Egyesült Királyságnak speciális státuszt kell biztosítani a Brexit után. “A szigetország nem egyszerűen egy harmadik ország lesz, hanem az EU-hoz sok szempontból erősen kötődő partner. Ezért a jövőről egy különleges megállapodást kell kötni, nem feltétlenül olyat, amilyent az unió másokkal már tető alá hozott” - mondta.
Témák
Brexit
2018.07.20 19:56
Frissítve: 2018.07.20 19:57

Trump és Putyin a Fehér Házban folytathatja

Publikálás dátuma
2018.07.20 15:27

Fotó: AFP/ Michael Klimentyev
Az amerikai elnök meghívta Washingtonba az orosz elnököt. A látogatásra az ősz folyamán kerülhet sor.
Donald Trump és Vlagyimir Putyin hétfői találkozója Helsinkiben - kettőjük első hivatalos kétoldalú megbeszélése - a média számára látható síkon felettébb ellentmondásosan alakult. A két elnök közös záró sajtótájékoztatóját elsősorban az a téma uralta, hogy beavatkozott-e Oroszország a 2016-os amerikai elnökválasztásba, mégpedig Putyin utasítására, az akkori republikánus elnökjelölt, Trump győzelmének az előmozdítása érdekében. Előzőleg az amerikai hírszerző közösség azt állapította meg, hogy igen, és ezt a következtetést a szenátus hírszerzési bizottsága is elfogadta. Helsinkiben Trump - miként az újságírókkal közölte - felvetette a kérdést Putyinnak, aki azonban rendkívül meggyőzően azt válaszolta neki, hogy nem volt semmilyen beavatkozás. Arra a kérdésre, hogy kinek hisz inkább, saját hírszerzésének vagy az orosz vezetőnek, Trump arról beszélt, hogy nem látja, miért kellene felelősnek tekintenie Oroszországot. A hatalmas hazai felhördülés nyomán később, immár Washingtonban az elnök korrigálta önmagát, azt állította, hogy nem ezt akarta mondani, nem zárta ki az orosz beavatkozási kísérlet eshetőségét, de amellett kitartott, hogy nem tudták befolyásolni a fejleményeket, és hogy ő ettől teljesen függetlenül és magabiztosan verte meg a választáson demokrata riválisát, Hillary Clintont. A Demokrata Párt és az amerikai média jelentős része értetlenséggel fogadta az elnök egymásnak ellentmondó megnyilvánulásait, az amerikai hírszerző szervezetek közösségének az igazgatója, Dan Coats pedig egy Colorado állambeli biztonságpolitikai fórumon  azt mondta: fogalma sincs arról, mi hangzott el saját elnöke és az orosz államfő négyszemközti  - pontosabban: csak a tolmácsok jelenlétében lezajlott - megbeszélésén. Trump viszont - mint Twitter-bejegyzéseiből kiderül - már arra készül, hogy az ősz folyamán a Fehér Házban tárgyaljon Putyinnal a terrorizmus elleni küzdelemről, Izrael biztonságának ügyéről, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról, Ukrajnáról, a Közel-Keletről és Észak-Koreáról. Chuck Schumer, a demokrata párti szenátorok csoportjának a vezetője bírálta Putyin meghívását. Szerinte addig, amíg nem tudják meg, mi történt azon a bő két órás bizalmas megbeszélésen Helsinkiben, az elnöknek nem kellene újabb találkozót tartania Putyinnal.
2018.07.20 15:27
Frissítve: 2018.07.20 16:22