Hosszú sorok – Hét hónap várakozás egy szakorvosra

Egyre többen vannak, akik azért nem jutnak orvosi kezeléshez, mert az túl drága, túl messze van, vagy pedig túl hosszú a várólista.

„Az mind semmi, amit írtak, mert az én feleségem hét hónapra kapott időpontot endokrinológiai szakrendelésre” – reagált Bajzát László olvasónk a Népszava minapi ábrájára, amin az látszott, hogy átlagosan csaknem egy hónapot kell várni a hormonális betegséggel küszködőknek a szakorvosi konzultációra. Az említett beteget, aki Ormosbányán él, miután 18 milliméteres göböt találtak a pajzsmirigyén, a háziorvos szeptember 12-én beutalta a megyei kórház endokrinológusához. A településen élőknek ezért az ellátásért elvileg csak Kazincbarcikáig kellene utazniuk, ám az ottani szakrendelés szünetel, évek óta nem találnak oda orvost. Így a betegeknek a miskolci megyei kórház szakrendelései maradnak. Bajzát Lászlóné föl is hívta őket, hogy mikor mehet a leleteivel, mire mondták, hogy várják, április 11-én 10 óra 45 percre. „Először el sem akartuk hinni, hogy 210 nap múlva derülhet csak ki, mekkora a baj ” – mondta a férje.

A megyei kórház főigazgatója, Tiba Sándor is megerősítette: nem sürgős esetben nincs korábbi időpontjuk. „Ez a várakozási idő sajnos nem tekinthető rendkívülinek, hiszen nagyon sok beteget kell ellátni” – mondta. A főigazgató hozzátette azt is, hogy a háziorvosnak nem kell feltétlenül várnia a szakorvosra, mert maga is kérheti betege pajzsmirigy ultrahang, izotóp-, illetve a pajzsmirigy működéshez kapcsolódó laborvizsgálatát. Tiba Sándor szerint, ha ezek eredményéből a háziorvos úgy ítéli meg, hogy az ellátás nem tűr halasztást, kérheti betege sürgős vizsgálatát. „Természetesen ezen eset kapcsán meg fogjuk vizsgálni, hogy lehet-e az endokrinológiai szakrendelést olyan formában módosítani, – akár rendelési idő bővítéssel –, hogy ne legyen ilyen hosszú a várakozási idő.”

FOTÓ: NÉPSZAVA

Az eset után körbekérdeztünk, mennyire nyúltak meg a szakorvosi vizsgálatokra váró sorok: a fővárosban ez az idő az endokrinológiánál egy-másfél hónap, a kardiológián hasonló. Bár utóbbinál van olyan hely, ahol, ha valaki nem ragaszkodik konkrét szakorvoshoz, akkor már két-három héten belülre kaphat időpontot. A reumatológiákon másfél-két hónap várakozás sem számít kiugrónak. Vidéken ennél sokkal rosszabb a helyzet. S nem ritka az sem, amit az ormosbányai beteg tapasztalt. (Konkrét intézmények megnevezésére nincs lehetőségünk, mert az intézményvezetők mindegyike arra kérte lapunkat, ne említsük forrásként. Utasításba kapták ugyanis, hogy nem nyilatkozhatnak.)

Tudunk olyan betegről, aki az előjegyzés egyéb viszontagságai miatt képtelen eljutni a szakorvoshoz. Azt mondták neki júliusban, hogy csak októberre kaphat időpontot egy fővárosi szakrendelőben, de előjegyezni most nem tudják, mert csak minden hónap huszadikán nyitják meg a következő hónapot. Szeptember huszadikán viszont órákon át vagy csak hosszan kicsöngött, vagy foglalt jelzést kapott, mire sikerült kapcsolatba kerülni az intézmény munkatársával, már minden hely foglalt volt. Az asszony nem érti, hogy júliusban miért nem tudták rögzíteni a neki ajánlott októberi időpontot. Illetve, ha csak minden huszadikán nyitják meg a következő hónapot, akkor hogyan ajánlhatták meg neki július elején az októberi dátumot? Akkor ugyanis elvben még minden augusztusi időpontnak is szabadnak kellett volna lennie.

Pásztélyi Zsolt, a Medicina2000 Járóbeteg és Szakellátási Szövetség elnöke a relatív orvoshiánnyal, bürokratikus és finanszírozási akadályokkal magyarázta a várakozások meghosszabbodását. Utóbbiakra példaként említette: bár évek óta kérik, mindmáig nem sikerült bővíteni a háziorvosok receptírási jogát. Sok beteg csak azért jön a szakrendelésre, hogy ott megkapja a szükséges receptjét, ami szükségtelenül növeli a forgalmat. Az endokrinológia úgynevezett „mostoha” rendelés, mert egy-egy beteg terápiájának beállításához sok laborvizsgálatra van szükség, azok költségesek és rosszul finanszírozottak – így ez a szakma jelentős veszteséget okozhat a rendelőknek. Budapesten jellemző leginkább, hogy a szakorvosokat mind gyakrabban hívják a magánrendelők, ami felviszi a béreket, és elszippantja a kollégákat, akiket csak még több pénzzel lehetne pótolni.

Mint ahogyan a kórházi várólisták esetében ez már két éve zajlik, a szakrendelők részére is a hosszú várólistával rendelkező szakmákra juttatott többletforrással lehetne mérsékelni a várakozási időket. Pásztélyi Zsolt szerint a járóbetegellátásban e célra évente legalább egymilliárd forintos alappal kellene elindulni, és a tapasztalatok értékelése után módosítani a programot.

A szakmai szövetség szeptemberi konferenciáján a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő vezetője, Kiss Zsolt arról beszélt: a háziorvosok hamarosan érdekeltté válhatnak abban, hogy lehetőség szerint ne küldjék szakrendelésre a beteget. A kormányzat ezzel is csökkentené a szakrendelők zsúfoltságát. Valamint a hamarosan az e-egészségügyi információs rendszeren keresztül látni fogják majd a beutalásokat, és azt is, hogy azokkal hova érkeznek a betegek. Az adatokból az is kiderülhet, hol és hogyan érdemes beavatkozni az előjegyzési listák rövidítésének érdekében. A szakellátók szerint viszont mire ebből valami lesz, az legalább 2-4 év. Az ellátórendszernek pedig sokkal gyorsabb beavatkozásra van szüksége.

Már a lakosság több mint fele magánrendelőbe megy az állami helyett

A Szinapszis piackutató legfrissebb adatai szerint 2014-ben országosan 45 százalék, a fővárosban pedig 49 százalék volt azoknak az aránya, akik magán-egészségügyi szolgáltatóhoz fordultak. 2016-ra ez az arány a fővárosban már 60 százalékra nőtt. A legtöbben szakorvosi ellátást vettek igénybe (49 százalék), ezt követi a magándiagnosztikai (34 százalék) és a magánklinikai sebészeti ellátás (9 százalék).

A magyarok nyolc százaléka el sem jut az orvoshoz

Egy tanyán élő férfit hasi panaszai miatt küldött háziorvosa a megyei kórházba diagnosztikai vizsgálatra áprilisban. A háztáji gazdálkodásból élő embernek azonban már az is nehézséget okozott, hogy időpontot kérjen. A család egyetlen mobiltelefonján hónapok óta csak néhány száz forintnyi lebeszélhető egység volt, ennek az összegnek a fele is arra ment el, hogy a központ kapcsolja a megyei kórház diszpécserét, akitől végül nyár végére kapott előjegyzést. Csakhogy május elején már a talicskát sem tudta megmozdítani, annyira legyengült, végül távoli rokona segítette ki néhány tízezer forinttal, hogy soron kívül fogadják egy magánrendelőben. A lelet alapján ugyan további vizsgálatokra lett volna szükség, de arra már szinte esélye se volt. Újabb soron kívüli vizsgálatra már nem volt pénze.

A Political Capital az egészségügyi egyenlőtlenségeket is ismertető 2017-es elemzésében arról ír, hogy nőtt a népességen belül azoknak az aránya, akik a megelőző egy évben azért nem tudtak igénybe venni orvosi ellátást, mert az túl drága volt, túl messze volt, vagy mert várólistára került, illetve nem kapott beutalót. 2010-től 2012-ig minden jövedelmi szinten emelkedett az ilyen esetek előfordulása. 2012 után a legszegényebbek, az alsó jövedelmi ötödbe tartozók körében folytatódott az emelkedés.