A Brexit árnyékában - Theresa May katartikus beszéde

A Konzervatív Párt négynapos konferenciáján elhangzott záróbeszédében Theresa May a belső torzsalkodások beszüntetését és a vezetés összetartását kérte.

A szerdai pártvezetői beszéd lesz az a felszólalás, amely csupa rossz okból marad emlékezetes. Theresa May a manchesteri összejövetel idején vagy másfél tucat interjút adott különböző médiumoknak, valamint a társadalmi eseményekből is jócskán kivette a részét. A feszített tempó az egyórás szerdai felszólalásra bosszulta meg magát.

A 61. születésnapját a kongresszus idején ünneplő kormányfő köhögőrohamot kapott, s többször szünetet kellett tartania, hogy igyon egy pohár vizet. Párttársai szolidaritást mutattak, s időnként felállva tapsoltak, hogy elnyomják May köhögését, időt adva a kormányfőnek, hogy összeszedje magát. Jeremy Hunt egészségügyi miniszter szeme könnybe lábadt főnökasszonya szenvedése láttán. Humorosabb, bár komoly biztonsági bakira utaló jelenet volt, amikor Simon Brodkin komikus megzavarta a konferenciát, és átnyújtotta a brit dolgozók munkahely-változásánál használt formanyomtatványt, mondván: Boris Johnson külügyminiszter küldi neki. Ezután már csak a „Building a country that works for everyone”, (Olyan országot építünk, ami mindenki számára működik) feliratot viselő háttér-elemről potyogni kezdtek a betűk.

Az ostromlott miniszterelnök feltett szándéka volt, hogy a toryk éves pártkonferenciáját ne kizárólag a megosztó Brexit-tematika uralja. Programbeszédében éppen ezért a „torzsalkodások” helyett „egységre” szólított fel, és azokhoz a társadalmi kihívásokhoz tért vissza, melyek felvetése a 2016. júliusi hatalomra kerülését követő rövid mézeshetekben népszerűvé tették. Mint mondta, „az élet nem csak a bulvárlapokban, illetve a westminsteri tárgyalótermekben zajlik”: az egyszerű emberek végzik a dolgukat. „Rájuk kell koncentrálnunk. Nem a saját munkahelyünk biztonságára, hanem az övékére kell gondolnunk. Nem a saját gondjainkkal kell foglalkoznunk, hanem a számukra fontos kérdésekkel és problémákkal. Nem a saját jövőnk lényeges, hanem az ő gyerekeiké és unokáiké. Mindent el kell követnünk, hogy az ő jövőjük jobb legyen, mint a mi jelenünk” – hangoztatta May.

Ebben a szellemben a konzervatívok vezetője két fontos bejelentést is tett. Az egyik a „rezsicsökkentés”, s közölte, a jövő héten törvényelőterjesztést nyújt be a háztartások közüzemi számláinak csökkentése, az energiaszolgáltatók nyereségének visszafogása érdekében. A másik javaslat a lakásellátás javítását célozza: mint mondta, a kormány kész kétmilliárd fontot áldozni elfogadható árú otthonok építésére.

Theresa May beszéde beváltotta a hozzá fűzött reményeket a tekintetben is, hogy lényegében megkövette a konzervatív tábort a toryk számára kudarccal végződő előrehozott választás miatt. A kormányfő elismerte, hogy a kampány „túlságosan szabályozott... egyben elnöki jellegű volt”. Ez lehetővé tette a Munkáspárt számára, hogy a kormánypártot a „folytonosság követőjeként, magát pedig a változás pártjaként állítsa be”. A merev, tartózkodó viselkedése miatt gyakran bírált kormányfő néhány ritka személyes megjegyzést is megengedett magának. Kifejezetten aktuális volt az a beismerése, amely úgy szólt: „az jellemez egy igazi vezetőt, hogy miként válaszol a hirtelen rázúduló nehéz időkre. Erős akarattal szembe lehet nézni a kihívásokkal, és az ellenséges fellépéssel”. Ami a saját jövőjét illeti, May elmondta: „nem az a típus”, aki „meghátrál, feladja, vagy elfordul a problémák láttán”.

A Brexittel kapcsolatban Theresa May ismét önkritikát gyakorolva megvallotta, hogy a tárgyalások „frusztrálóak”, mégis bízik abban, hogy végül olyan megállapodást lehet kötni, ami „Nagy-Britannia és Európa számára is előnyös”. A szigetországban letelepedett EU-állampolgárokat biztosította afelől: „szeretné, ha maradnának”.

A mozgalmas, de nem katartikus beszéd végén May asszony hosszasan ölelgette férjét, Philipet és egy pohár meleg, mézes tej reményében gyorsan elhagyta az üléstermet.