Boldogság, túl a GDP-n és a mosolyon

Publikálás dátuma
2017.10.06 07:35

Fotó: /
Michael Birkjaer nem csupán a világ egyik legboldogabb országából, Dániából jött, hanem foglalkozására nézve boldogságkutató, a koppenhágai Happiness Research Institute nemzetközi elemzője.

- Az ember hatezer éve keresi a boldogságot. Ennek fogalma azonban koronként változott. Mi tesz boldoggá egy XXI. századi embert?

- Azt hiszem, ma is érvényes az, ahogyan az ókori bölcsek, mindenekelőtt Arisztotelész a boldogságot értelmezték – a legfőbb jó, amelyre minden ember törekszik. De napjainkban sokkal szélesebb, mondhatnánk, holisztikusabb megközelítésre van szükség. Mi folyamatukban, fejlődésükben vizsgáljuk az emberek életét: nem az a fontos, hogy ma vagy holnap hogyan érzik magukat, hanem az, hogy az egész létük boldog-e. Az élet anyagi oldala mellett meghatározó a mindennapok érzelmi élete, hogy az embereknek mindig legyenek céljaik, lássák életük értelmét. Ezért vezetheti az ENSZ által közzétett boldogság-listát Norvégia és Dánia, és áll az utolsó helyen Szíria…

- Dánia ebben az évtizedben háromszor, 2013-ban, 2014-ben és 2016-ban állt e lista élén, jelenleg második. Hogyan jelentkezik ez a hétköznapokban?

- Valószínűleg nem is tudatosul ez bennünk, „csupán” éljük a magunk normális életét. Kiváltságos helyzetben vagyunk, mert országunk gazdag, az embereket szociális biztonság veszi körül, élnek lehetőségeikkel, bíznak a jövőben.

- Olvastam egy elemzésben, hogy Dániában erős a társadalmi szolidaritás. Érvényes-e ez az idegenek befogadására is? Mennyire könnyű nekik beilleszkedni?

- Természetesen nem lehet erre egyértelműen igennel, vagy nemmel válaszolni. Sok olyan sikertörténetünk van, amelyek a különböző kultúrákból érkezettek integrációjáról szólnak, de nekünk is voltak, vannak e téren problémáink, csalódásaink. Dánia nem Utópia, és a társadalmi szolidaritás sem megoldás mindenre.

- Mennyire fontos a politika a dánok számára?

- Én egy kicsit elfogult vagyok e téren, mert politológus a végzettségem, tehát tanulmányaimtól a munkámig mindig politikusokkal voltam körülvéve. De úgy gondolom, honfitársaim többségét érdekli a politika. Dániában a választásokon való részvétel rendszeresen a legmagasabbak között van a világon, mert az emberek úgy érzik, hogy beleszólhatnak életük alakításába.

- Ezek szerint bíznak a politikai osztályukban.

- Paradoxonnak tűnhet, hogy egyes felmérések szerint a dánoknak alig egyharmada bízik magukban a politikusokban. Ugyanakkor bíznak magában a rendszerben, az intézményekben, nem utolsósorban azért, mert azt látják, igen alacsony nálunk a közéleti korrupció szintje.

- Ön elemzőként a „társadalmi fenntarthatóság” szakértője. Mit jelent ez?

- Azokat a módszereket tanulmányozom, amelyek a fejlődést, a növekedést alternatív módon mérik, túl a sokak számára megfoghatatlan GDP-n és egyéb gazdasági-pénzügyi mutatókon. Azért érdekel a boldogság-kutatásnak ez az oldala, mert ezek jóval többet árulnak el az emberek életminőségéről az egyszerű anyagi jólétnél. Sokat foglalkozom például egészségügyi kérdésekkel, a krónikus betegek életkörülményeivel, a betegséggel, mint a társadalmi egyenlőtlenség tényezőjével.

- Rólunk, magyarokról gyakran mondják, hogy a pesszimizmus nemzeti karakterünk része. Lehet, hogy sok mindent túl komolyan veszünk? Változtathatunk ezen?

- Ez nem könnyű kérdés, mert minden népnek megvannak a maga politikai, kulturális kötődései, amelyektől nehéz elszakadni. Például rólunk is mondják, hogy hajlamosak vagyunk a melankóliára, ezt tükrözi irodalmunk, ez látható filmjeinkben. De a boldogságot nem feltétlenül azzal lehet mérni, hogy mennyit mosolygunk, vagy nevetünk. Ha csak ezen múlna, akkor a latin-amerikaiak állnának a lista élén. Mi kevesebbet mosolygunk, de alapvetően elégedettek vagyunk életünkkel, kilátásainkkal. Nem ismerem eléggé Magyarországot, de ha nagyobb lesz az emberek társadalom iránti elkötelezettsége, ha a letörtséget a tenni akarás váltja fel, lehetnek boldogabbak. És mindenkinek saját magán kell elkezdeni a változást. Tudnunk kell, hogy mit akarunk, hogy másoknak is segíthessünk megtalálni az útjukat a társadalom érdekében.

Névjegy
Michael Birkjær a Koppenhágai Egyetemen a Politikai Tudományok oktatója. Olyan témákra specializálódott, mint az egyenlőtlenség, a társadalmi fenntarthatóság és a kvantitatív kutatási módszerek. Mind professzorként, mind magánemberként érdekli, hogyan alakul a nyilvános beszélgetés és vita az egyéni jólétről, és az, hogyan minősíthetők és fejleszthetők a jólétkutatás metodológiai keretei és mérései. A Boldogság Kutatóintézetben adatokat elemez, kutatási terveket dolgoz ki, hogy megértse a kapcsolatot a jólét és olyan más tényezők között, mint az egészség és a társadalmi élet.
Az ENSZ rangsora

A lista az egy főre eső GDP és a várható egészséges élettartam alapján állítják össze, amihez hozzászámolják az egyes országok lakóinak véleményét négy témában: mekkora társadalmi támogatásra számíthatnak, ha bajba kerülnek, mekkora szabadságot élveznek életük fontos döntéseiben, mennyire érzik korruptnak a társadalmat, amiben élnek, mennyire gondolják nagylelkűnek magukat.

A világ 10 legboldogabb országa:

1. Norvégia, 2. Dánia, 3. Izland, 4. Svájc, 5. Finnország, 6. Hollandia, 7. Kanada, 8. Új-Zéland, 9. Ausztrália, 10. Svédország

Az első 20-ban ott van Ausztria (13.), ami maga mögé utasította Amerikát (14.) is, a németek (16.) pedig nemcsak a belgákat (17.) előzik meg, hanem Nagy-Britanniát is (19.). És ha már a nagyhatalmaknál tartunk, akkor jó tudni, hogy Oroszország a 49., Kína pedig a 79. legboldogabb ország, Észak-Korea viszont érthető okokból nem szerepel a listán.

A 155-ös listán Magyarország a világ 75. legboldogabb országa.

2017.10.06 07:35

Máris feltámadt a katalán függetlenség főnixmadara

Publikálás dátuma
2018.07.20 20:08

Fotó: AFP/ Tobias Schwarz
Új mozgalmat hirdetett Carles Puigdemont volt katalán vezető, aki a lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ismét felkorbácsolhatja az érzelmeket a függetlenségpártiak körében.
Főnixmadarakat megszégyenítő gyorsasággal képes újjászületni Carles Puigdemont volt katalán vezető, akinek köszönhetően új erőre kaphat a függetlenségi mozgalom. A tavaly október 1-jei népszavazás és az elszakadás egyoldalú kikiáltása során betöltött szerepe miatt Spanyolországban egyebek között árulás, zendülés és hűtlen kezelés miatt körözött – és emiatt jelenleg külföldön élő – politikus a héten egy új mozgalmat jelentett be, a Crida Nacionalt. Az alapítók között van a mostani katalán elnök, Quim Torra, és a jelenleg börtönben ülő Jordi Sánchez aktivista is, akit a függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt csuktak le. Bár az egyik alapító – Puigdemont saját szavaival élve – önkéntes száműzetésben él, és így többnyire videóüzeneteken keresztül kommunikál a Katalóniában élő hívekkel, a másik pedig a börtönből küldött levelek útján, a jelek szerint nincs kudarcra ítélve a projekt. Sőt, a továbbra is független köztársaságról álmodók között kimondottan nagy népszerűségre tett szert az indulás óta eltelt pár napban. „Úgy tűnik, hogy a Crida erősen indul, máris sok ezren csatlakoztak hozzá... A tömegek egy részének Puigdemont továbbra is hiteles figura” – mondta lapunknak az MTA-KRTK Világgazdasági Intézetének főmunkatársa, Éltető Andrea Carles Puigdemontról, aki vezetőként tavaly igen kockázatos politikát folytatott, kiharcolva az egyoldalú függetlenséget, majd az otthoni káosznak hátat fordítva külföldre menekült, mondván, a börtönből nem tud harcolni az önálló Katalóniáért. Éltető szerint az általa alapított mozgalom célja valószínűleg az, hogy őszre párttá alakuljanak, bár a függetlenséget támogató párt már van, ilyen például a PDeCAT.   „Elképzelhető, hogy később egyesül ezzel a mozgalommal… a Crida Nacional célja épp az összes függetlenséget akaró erőnek az egyesítése lenne. De kérdés, hogy nem éppen a megosztottságot fogja-e növelni.... ezt még nem látni” – tette hozzá.
A héten tartott alapító gyűlésen és sajtótájékoztatón a Crida Nacional céljairól ennél sokkal többet nem is  lehetett megtudni. A felolvasott közleményben újra és újra a függetlenségi erők összefogásának szükségességét hangsúlyozták, s a végső célként a köztársaság megalakítását nevezték meg, „kizárólag békés és demokratikus” eszközökkel. A Népszavának nyilatkozó alkotmányjogász, Xavier Arbós Marín szerint Puigdemontnak lehet egy másik, nem kimondott célja is a Crida Nacionallal: radikálisabb irányba tolni a PDeCAT-ot. A Marta Pascal vezette independentista párton belül jó ideje ideológiai harc dúl, mivel egyesek szerint Pascal nem képvisel eléggé radikális vonalat. Puigdemont színre lépésével a pártvezető még nehezebb helyzetbe kerülhet. Pascal pozíciójának megingása különösen kényes időszakban következhet be, hiszen megkezdődött a visszaszámlálás a jövő májusi önkormányzati választásokig, amelyre Puigdemont alighanem új lehetőségként tekint. Addig egyébként is sok minden történhet, ami felkorbácsolhatja az érzelmeket Katalóniában. Ilyen esemény lehet például Puigdemont kiadatása, ami csak abban az esetben történhet meg, ha ismét kiadják ellene az európai elfogatóparancsot. Amennyiben valaha a spanyol igazságszolgáltatás elé kerül, valószínűsíthető, hogy Katalóniában ismét felizzanak az indulatok – véli a Barcelonai Egyetem oktatója. Arbós Marín szerint ez persze nem borítékolható, ám az biztos, hogy a jelenleg börtönben lévő függetlenségpárti katalán politikusok tárgyalásai októberben és novemberben megkezdődnek. „Érzelmileg nagyon kiélezett időszaknak nézünk elébe” – mondta a szakértő a Népszavának, aki úgy véli, ezzel párhuzamosan nőni fog a nyomás mind a katalán, mind pedig a madridi kormányon, hogy térjenek le arról az útról, amelyre pár hete léptek: a dialógus és a normalizáció útjáról. Annak ellenére ugyanis, hogy Quim Torra retorikájában a Puigdemont-féle radikális vonalat képviseli, a közelmúltban felállt katalán kormány látszólag „praktikus”, a párbeszéd irányába mutató politizálást folytat. „A katalán kormány mostani attitűdje közelebb áll az autonómiához, mint a Puigdemont által kezdett (radikális) politikához.”
2018.07.20 20:08

Brexit: szorít az idő, Barnier a gázra lépne

Publikálás dátuma
2018.07.20 19:56

Fotó: Anadolu Agency/ Dursun Aydemir
Tizenhárom hét maradt a megegyezésre, a Brexit-szerződés 80 százalékban van kész. A londoni kormány ötletei nem arattak osztatlan elismerést Brüsszelben, de a pánikkeltés elkerülése érdekében nem mondtak rájuk határozott nemet.
Fel kell gyorsítani az EU-ból való brit kilépésről folyó tárgyalásokat - állapították meg pénteki brüsszeli találkozójukon az uniós tagállamok Európa-ügyi tárcavezetői. Az eszmecserén az EU főtárgyalója tájékoztatta a huszonheteket a folyamatról.  Elsősorban a brit kilépési szerződés előkészületeiről volt szó. A dokumentum tető alá hozására 13 hét maradt: a feleknek legkésőbb októberben alá kellene írniuk, hogy a Brexit tervezett időpontjára, 2019. március 29-ikére ratifikálhassák. Michel Barnier uniós főtárgyaló az ülés után tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a szerződés 80 százaléka kész, és már nincs vita a szigetországban dolgozó uniós polgárok jogairól, sem a folytatódó brit befizetésekről a közösségi költségvetésbe. Ugyanakkor továbbra sincs egyetértés az Írország és Észak-Írország közötti határ átjárhatóságának fenntartásáról. Brüsszel azt szeretné, ha a határellenőrzés visszaállításának elkerülése érdekében az ír sziget teljes egészében az egységes piac és a vámunió része maradna. London azonban hallani sem akar róla, hogy területének egy része - Észak-Írország - a Brexit után is az EU joghatósága alá tartozzon. Michel Barnier megerősítette: a tagállamok készek minden olyan megoldást támogatni, amely megvalósítható és jogilag kötelező érvényű szerződésbe foglalható.  Ezzel párhuzamosan az uniós intézmények és a tagállamok felgyorsítják az előkészületeket arra a nem kívánt esetre is, ha a szigetország megállapodás nélkül hagyná el a közösséget. A miniszteri ülés résztvevői röviden értékelték az Európai Unió és az Egyesült Királyság kapcsolatainak a jövőjét felvázoló brit javaslatokat is. A július 12-ikén közzétett Fehér Könyvbe foglalt előterjesztések nem arattak osztatlan elismerést Brüsszelben, de a pánikkeltés elkerülése érdekében nem mondtak rájuk határozott nemet. Michel Barnier — miközben üdvözölte az EU-brit szabadkereskedelmi térség létrehozására vonatkozó javaslatot — kétségbe vonta, hogy az hogyan működhet például a minőségre vonatkozó uniós szabályok alkalmazása nélkül. Takács Szabolcs, a magyar EU-ügyi államtitkár a tanácskozás után újságíróknak nyilatkozva kifejtette: Magyarország azon a véleményen van, hogy az Egyesült Királyságnak speciális státuszt kell biztosítani a Brexit után. “A szigetország nem egyszerűen egy harmadik ország lesz, hanem az EU-hoz sok szempontból erősen kötődő partner. Ezért a jövőről egy különleges megállapodást kell kötni, nem feltétlenül olyat, amilyent az unió másokkal már tető alá hozott” - mondta.
Témák
Brexit
2018.07.20 19:56
Frissítve: 2018.07.20 19:57