Diadal

A demokrácia diadalaként ünnepli a hatalom az újabb, nemzetinek és konzultációnak nevezett országos átverést. A véleményvezérek büszkén emlegetik, hogy itt bezzeg megkérdezik az embereket. Nem úgy, mint az Európai Unió többi tagállamában, nem is beszélve Brüsszelről, vagyis a közösség központjáról, amely dönteni akar a magyarok sorsáról. Természetesen a Soros-terv alapján. Semjén miniszterelnök-helyettes főnöke kedvéért a harccal érvel, amiben (barátaink és szövetségeseink ellen) a kormánynak szüksége van arra, hogy az emberek mellé álljanak.

Nincs kétség, biztos a győzelem. A "nemzeti konzultáció" meghozza a kívánt eredményt. Mint az eddigiek is. Mind az öt olyan politikai kérdőív, amelyet az Orbán-kormány 2010 óta szétküldött a választópolgároknak. Már milliárdokat költöttek el arra, hogy álkérdésekkel erősíttessék meg az akaratukat. Elpostázták mintegy 8 millió embernek, legjobb esetben is visszakaptak hozzávetőleg másfél milliót. Ebből aztán megállapították, hogy a nép szinte egy emberként áll mögöttük, hiszen a válaszolók többsége őket támogatta. A szemétbe dobott, eltépett, vagy egyszerűen válasz nélkül hagyott papírok meg nem számítanak. Így virágzik a magyar demokrácia. Ilyen az unió többi államában valóban nincs.

És akkor még nem említettük, hogy a mostani - a Soros-tervről kezdett - konzultációban az igazi kérdések helyett állítások vannak egy gonosz milliomos bűnös terveiről, s a végén mindenki leírhatja, mit gondol róla. Lehetőleg a propaganda által sulykolt szavakkal. És azt sem említettük, hogy - a rossz nyelvek szerint - az egésznek nincs más célja, mint a hírhedt Kubatov-lista frissítése. Szondázás a választás előtt.

És még örülhetünk, hogy lesz voksolás. Mert azt is helyettesíthetné egy afféle nemzeti konzultáció. Az eredmény is borítékolható lenne.