Obama tanácsadójával ajándékozták meg a Fideszt

Publikálás dátuma
2017.10.13 12:40
Rogán Antal és Habony Árpád is részt vett az Obama tanácsadójával való találkozón. Forrás: Facebook/Habony Árpád
Fotó: /
Óriási szívességet tehetett a Magyar Telekom a Fidesznek 2009-ben, amikor megszervezte és egy közvetítőn keresztül kifizette Barack Obama amerikai elnök tanácsadójának budapesti előadását. David Plouffe asszisztense csak annyit kért az előadást követő találkozóval kapcsolatban, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnöke ne vehessen részt rajta - írja a Magyar Nemzet.

Ezt a feltételt azért szabták, mert a Fidesz képviselői a 2008-as amerikai kampányban még a konzervatív jelöltek választási eseményeit látogatták szorgalmasan, akkor ugyanis még kevesen számítottak arra, hogy Obama győzelmet arat. Ezt nem felejtették el Washingtonban - írja a lap birtokába került dokumentumok alapján.

A találkozón a kormányfő helyett részt vett viszont Rogán Antal, Habony Árpád, Szijjártó Péter, Andy Vajna, Kubatov Gábor, Nyitrai Zsolt, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Fellegi Tamás és Gyürk András.

A Telekom szempontjából azért volt problémás a konferencia és a szűk körű találkozó megszervezése, mert a vállalatnak szigorú antikorrupciós szabályzata van. Sőt, ekkoriban a Magyar Telekom részvényeivel még a New York-i tőzsdén is kereskedtek. A szigorú amerikai szabályok is tiltják, hogy szívességeket tegyenek a vállalatok a politikusoknak. – Éppen ezért kértek fel engem, egyfajta köztes megoldásként, hogy szervezzem meg a konferenciát a Kempinski Hotelben, és az azt követő találkozót – árulta el a lapnak Somogyi Péter üzletember. Elmondása szerint 2009 júliusában kapott egy VIP-belépőjegyet Christopher Mattheisentől, a Magyar Telekom vezérigazgatójától a Hungaroring Formula 1-es futamára. – Ekkor kért fel Mattheisen, hogy szervezzem meg a találkozót, mert a Telekom a szigorú antikorrupciós szabályok miatt ezt nem tehette meg – mondta.

Az üzletember rendezvényszervező cégének a Magyar Telekom volt a legnagyobb partnere, így nem akarta elveszíteni a legfontosabb ügyfelét. A kampányfőnök díja 50 ezer dollár volt, míg az utazási költség további 20 ezer dollárba került. Ezt ő fizette ki, és a Telekom később több megbízási szerződést kötött Somogyi cégével, így kompenzálták a 70 ezer dolláros, akkori árfolyamon 13,3 millió forintos költséget. Somogyi szerint az Obama kampányfőnökével összehozott találkozó lényegében a Telekom egyfajta ajándéka volt a Fidesznek, amelyről ekkor már tudni lehetett, hogy megnyeri a 2010-es választásokat. Somogyi Péter most Londonban él. A kérdéses konferenciáról a lap megkérdezte a Magyar Telekomot is, ahol elismerték, hogy ebben az időszakban többször is támogatták a szervező cég számukra releváns rendezvényeit, szakmai szempontok alapján.

A cikkben emlékeztetnek, hogy a Magyar Telekom 2010 óta igen gyümölcsöző kapcsolatot ápol az Orbán-kormánnyal, amely 2014 februárjában egy stratégiai partnerségi megállapodásban csúcsosodott ki. A Telekom építheti ki a széles sávú vezetékes internethálózatot azokon a területeken, ahol piaci körülmények között nem érné meg. Emellett a cég sajtóértesülések szerint egymilliárd eurós (mai áron 304 milliárd forintos) fejlesztést vállalt 2018-ig, amelyet az állam 80 milliárd forinttal támogat. A beruházásra uniós forrás is rendelkezésre áll; eddig 12,2 milliárd forintra pályázott sikerrel a társaság. A Telekom – leánycégével, a T-Systemsszel – a közlekedési fejlesztéseknek is állandó szereplője; a cég nevéhez fűződik egyébként a botrányos BKK e-jegy platform, az utastájékoztatási rendszer és a Bubi informatikai háttere is.

Reagált a Telekom
David Plouffe az internet és a közösségi média egyik első számú szakértőjeként 2009. december 1-én egy budapesti konferencián tartott előadást, amelyet a Magyar Telekom az akkor legnagyobb hazai közösségi portál, az IWIW tulajdonosaként szponzorált. Az esemény tehát, amelyet a Magyar Nemzet titkos megállapodás eredményének mutat be, a Telekom által nyilvánosan szponzorált esemény volt, amely semmilyen belső vagy külső szabályozást nem sértett, releváns szakmai rendezvényként megfelelt a cég szponzorációs gyakorlatának - írja a Telekom reagálásában.
Másfelől emlékeztetnénk, hogy pont 2010-től érte el a távközlési szektort az a különadó, amelynek eredményeként a Magyar Telekom 2010-től évente csaknem 30 milliárd forint különadót kényszerült fizetni, piaci pozíciójánál fogva az ágazati különadó a legnagyobb mértékben a Telekomot érintette. Teljesen alaptalan tehát az az állítás, miszerint a Telekom bármilyen piaci előnyt élvezett, politikai támogatást kapott volna a 2010-es választásokat követően.
Minden alapot nélkülöz az az állítás is, hogy a Telekom szélessávú fejlesztéseit a kormány 80 milliárd forinttal támogatja, ezzel szemben: a Kormány a 2014-2020 időszakban az európai uniós támogatások felhasználásának rendjéről szóló Kormányrendeletben megnevezett Európai Regionális Fejlesztési Alapból a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretében biztosít vissza nem térítendő támogatást a vállalkozások számára. A nyertes pályázatok után a Magyar Telekom Nyrt. által az elmaradott és a versenypiac által el nem látott területeken történő fejlesztéshez felhasználható támogatás összege 11,5 Mrd Ft. Ezek a számok azt mutatják, hogy a Magyar Telekom átlátható pályáztatás során és piaci részesedésénél kisebb mértékben nyert el támogatást.
A Telekom egyben azt is cáfolja, hogy a cikkben említett beszélgetés Somogyi Péter és a Magyar Telekom vezérigazgatója között megtörtént volna,  vagy a cég vezérigazgatója bármikor, bármilyen szívességet kért volna Somogyi Pétertől.
A Telekom az írással kapcsolatban megteszi a szükséges jogi lépéseket - jelezték a közleményben.

 

Szerző
2017.10.13 12:40
Frissítve: 2017.10.13 17:56

Hamarosan tömegek kapnak résznyugdíjat vagy azt se

Publikálás dátuma
2018.07.16 20:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A Fidesz úgy hiszi, ha minimálisra szűkíti az ellátásokat, rá tudja kényszeríteni az embereket, hogy dolgozzanak - mondta Szikra Dorottya, az MTA Szociológiai Intézetének osztályvezetője. A nyugdíjrendszer most még fenntartható, de azon az áron, hogy eltávolították belőle „problémás” elemeket.
– A jövő évi költségvetés, vagy a konvergencia program is azt mutatja, hogy az Orbán-kormány nem tér el a 2010 óta folytatott gyakorlattól, koherens szociálpolitikát folytat. Ez akár dicséret is lehetne, de a Magyar Tudomány júniusi számában megjelent "Távolodás ez európai szociális modelltől – a szegénység társadalompolitikája" című tanulmánya vagy a Kiss Dianával a nyugdíjrendszerünkről írt bővebb angol nyelvű cikke messze nem elismerő. Minek szól a kritika?  – Tavaly jelent meg Ferge Zsuzsa kötete a rendszerváltás óta működő kormányok szociálpolitikájáról és ennek is az az egyik következtetése, hogy a szocialista-liberális kormányoknak nem volt egységes szociálpolitikájuk. Többnyire szociáldemokrata programokkal kezdtek, amit azután neoliberális megszorítások követtek. Ezzel szemben a Fidesz társadalompolitikája következetes maradt a nyolc év alatt, csak éppen szembe megy azzal, amit a jóléti rendszerek eddigi logikájáról tudunk. Egy másik fontos sajátossága az Orbán-kormányoknak, hogy szemben elődeikkel, durva megszorítással kezdtek, aztán valamelyest lazítottak a ciklusok vége felé.  – Miben?  – Vegyük a munkanélküli ellátórendszer reformját. Míg a Gyurcsány-érában minimálbért kaptak a közmunkások, addig a Fidesz bevezette a közmunkás minimálbért, ami a korábbinak mindössze a 60 százaléka lett. Ráadásul, hogy sok embert pörgessen bele a rendszerbe, jelentős részüket részállású közmunkásként „foglalkoztatta” 2010-2011-ben. Mindez elképesztő jövedelem-zuhanást jelentett sok százezer embernél a válság idején, ami a szegénység drasztikus növekedéséhez vezetett 2012-re. Ehhez képest 2013-14-re a Fidesz-kormány már hosszabb távra és teljes munkaidőben foglalkoztatta az embereket közmunkában és a létszámot is megemelte. Ez a 2011-es állapothoz képest mindenképpen javított a munkanélküliek helyzetén. – Mindeközben nem teljesítette a szociálpolitikának azt az alapvető funkcióját, hogy segítse a társadalmi különbségek kiegyenlítését.  – A szociálpolitika minden területén egységes elveket követett a második és a harmadik Orbán-kormány: munka alapú társadalomról beszélnek. Azt erősítik tovább, akinek bejelentett, stabil munkaviszonya van, akinek sikerült megkapaszkodni a társadalmi hierarchiában. Aki gyengébb és ezt nem tudta elérni, azt szisztematikusan tovább gyengítik. Mindez tökéletesen szembemegy a piacon keletkezett különbségek kiegyenlítésének általánosan elfogadott szociálpolitikai elvével, amit az unió lelkének is nevezett Európai Szociális Modell is megkövetel. Fontos látni, hogy az EU azért is támogatja a leszakadók munkaerőpiaci integrációját, mert ez vezet a fenntartható gazdasági növekedéshez.
– Miért megy ezzel szembe a Fidesz?  – A neoliberálisnak nevezhető társadalomfilozófia azt hirdeti: ha minimálisra szűkítjük az ellátásokat, akkor az embereket rá tudjuk kényszeríteni, hogy dolgozzanak, s ha nem teszik, az egyéni hiba. A munkanélküli ellátások, a támogató szolgáltatások leépítése ezt a logikát követi.  – A politika ezzel eltolja magától a felelősséget.  – Persze, az egyén felelősségét hangsúlyozza, az államnak ebben a logikában az a dolga, hogy az elsődleges munkaerőpiacról kimaradókat „megnevelje”, munkára fogja. Ennek egyik eszköze, hogy 9-ről 3 hónapra csökkentették a munkanélküli járadék időtartamát, ilyen rövid járadékos idő sehol nincs a fejlett világban. Lefaragták a segély összegét, felülvizsgálták a rokkantnyugdíjakat, hogy az egyéneket a legális munkaerőpiacra kényszerítsék. Ez a gondolkodásmód épp a válság közepén hagyta figyelmen kívül a gazdasági folyamatok egyéni sorsokra mért hatását. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a közmunkaprogram már említett kiterjesztése, miközben a kontrollt és a „nevelést” szolgálta, komoly támogatás volt azoknak, akiknek a készségei és képzettsége alacsony szinten vannak.  – Mi következik most, amikor drasztikusan visszaszorítják a közmunkát?  – Számomra is megdöbbentő, hogy most, amikor a költségvetés ezt már lehetővé tenné, nem kezdtek bele ennek a munkaerőpiachoz gyengébben kapcsolódó rétegnek a tényleges munkaerőpiaci integrációjába, sőt a középfokú és felsőfokú oktatás szűkítésével, a közoktatás átalakításával azt érjük el, hogy újratermelődjön ez a réteg. Az ország egy nagy lehetőséget vesztegetett el, hiszen az EU erre a célra tényleg nagyon komoly forrásokat biztosított volna. Lengyelország ezt a lehetőséget jól kihasználta a kisvállalkozások fejlesztésén, valamint az oktatás és a felnőttképzés modernizációján keresztül.  – Amikor a Fidesz a választási kampányban egy szót sem szólt a nyugdíjrendszer átalakításáról, sejteni lehetett, hogy nem lesz rugalmasabb a világ legmerevebb nyugdíjrendszere.   – Meglepett, hogy a szociális ígérgetésbe nem ment bele a kormány, vagyis biztosak voltak benne, hogy ilyen irányú változtatás nélkül is megnyerik a választást. Ez be is jött nekik. A 2008 óta változatlan összegű családi pótlék emelését például sokan valószínűsítették, de nem nyúltak hozzá. Az Erzsébet utalványok elegendőnek bizonyultak a nyugdíjasok szavazataihoz, a Soros-kampány, a menekültkérdés mindent betakart.  – Pedig abban, hogy rugalmasabb nyugdíjba vonulást kell lehetővé tenni, teljes az egyetértés a szakértők és a nyugdíjasszervezetek között.  – Minden fejlett ország nyugdíjrendszere valamelyest rugalmas: ha lemondasz a nyugdíjad egy részéről, akkor elengednek nyugdíjba hamarabb, úgy, hogy az állam se járjon rosszul. És fordítva, dolgozhatsz tovább a magasabb nyugdíj reményében. A magyar nyugdíjrendszer ezzel szemben teljesen merev és ez se a nyugdíjasoknak, se a gazdaságnak nem jó.
– Differenciált nyugdíjemelésre volna szükség, amit az összes nyugdíjas szervezet és az ellenzék is követelt a kampányban?  – A magán-pillér megszüntetése autokratikus rendszerekre jellemző módon történt meg; én az „illiberális demokrácia” főpróbájának tekintem. Ugyanakkor az egységes állami felosztó-kirovó rendszerre való visszatérés megnyitotta a lehetőséget a nyugdíjrendszeren belüli szolidaritási mechanizmusok erősítésére. Nem egyszeri nyugdíjemelés kellene tehát, hanem olyan állandó kiegyenlítő mechanizmusok megerősítésére lenne szükség, mint például a magas keresetek fokozatosan csökkenő mértékű, azaz degresszív beszámítása. Az egykulcsos szja ugyanis már önmagában a nyugdíjak (csakúgy, mint a keresetek) széthúzását eredményezi. A nők előnyben részesítése is fontos ügy: az ő nyugdíjuk az alacsonyabb bérek és a gondoskodó munka miatti szaggatottabb munkapálya miatt kisebb. Ugyanakkor a Nők 40 egy valós problémára ad egy végtelenül leegyszerűsített, a nyugdíjrendszer egésze szempontjából újabb igazságtalanságokat szülő választ. Mindeközben a Fidesz megszüntette a járulék- és nyugdíjplafont 2013-ban, ami hosszabb távon a nyugdíjasok közötti egyenlőtlenségeket növeli.  – Az lehet az értelme, hogy a nagyon magas összegek emelik az átlagnyugdíjakat, ami elfedi a legszegényebbek nyomorát?  – A válság évtizedében a nyugdíjak nagyjából hozták a korábbi színvonalukat. A mélyszegénységben, azaz többszörös anyagi deprivációban (valamitől való megfosztottságban - a szerk.) élő idősek aránya 6 százalék körül maradt, miközben a 6 éven aluli gyereket nevelő családoknál 2008 és 2012 között 20-ról 35 százalékra ugrott. Tehát nem a nyugdíjasok voltak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Azzal persze egyetértek, hogy az alacsony nyugdíjakat az átlagosnál nagyobb mértékben kellene emelni. A jelennél azonban aggasztóbb a jövő: fokozatosan éri el a nyugdíjkorhatárt az a tömeg, amelyiknek a munkapályája nagyobbik része már 1990 utánra esik, és a munkanélküli időszakok miatt már nem lesz meg a 40 éves, vagy akár a 20 éves munkaviszonya sem. Így egyre többen kapnak majd résznyugdíjat vagy egyáltalán nem lesznek öregségi nyugdíjra jogosultak. Erre sem a korábbi kormányok, sem a Fidesz nem készült fel, nem látok erre vonatkozó stratégiát. – Egy cinikus választ láttunk: a szülőtartás hangsúlyozását. Várható más lépés is?  – Nem gondolom, hogy a 21. században a szülőtartás lenne a megoldás a nyugdíjrendszer problémáira. Ugyanakkor szerintem nem várható alapvető változás a nyugdíjrendszerben. Ennél komolyabb szociális feszültségekre sem feltétlenül reagált az Orbán-kormány az utóbbi nyolc évben.  – Fenntartható így a magyar nyugdíjrendszer? A rokkantakkal, vagy, ahogy most nevezzük, megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatos szolidaritást, ami 1928 óta jellemezte a magyar nyugdíjrendszert, felszámolták, ugyanakkor ezzel elérték, hogy középtávon fenntartható az öregségi nyugdíjrendszer. Csakhogy részben a nyugdíjrendszerből eltávolított, „problémás” (azaz a munkaerőpiacról idő előtt kiszorult) nyugdíjasokat látjuk ma az utcákon hajléktalanként, vagy éppen nem látjuk őket, mert otthon nyomorognak. Sok személyes tragédia, kegyetlen történet van a mögött, hogy középtávon fenntarthatóvá tették gazdaságilag a nyugdíjrendszert, sőt az 2013 óta szufficites, bevételt „termel” a költségvetésnek.  – Ha visszagondol erre a beszélgetésre, másképp fogalmazott, mint tette volna egy hónapja, az Akadémia elleni kormányzati támadás előtt?   – Remélem nem. Egy évvel ezelőtt is nagyjából ugyanezeket mondtam el a nyugdíjrendszerről. – Pedig ami a kutatóintézetek körül történik, félelmet is kiválthatna az olyan szakemberekben, mint ön.   – Azt elérték, hogy rossz lett a hangulat: elkeserít bennünket a támadás az MTA és kutatóintézetei, valamint a társadalomtudósok ellen. Mégis töretlenül valljuk, hogy a tudománynak nem kell egyetértenie a kormány döntéseivel, nem ez a feladata. Mi nemzetközi standardok által meghatározott, tudományos kutatási elvek alapján végezzük a munkánkat. Ezek mentén írtam meg a Magyar Tudományban is a cikkemet és egy szavát sem változtatnám meg.  – Egy okos kormány megpróbálja a kutatások eredményeit felhasználni, kiaknázni. Van ilyen igény?  – Bár vannak ellenpéldák is, általában nem látunk nagy igényt a szakértelemre.  – Érdemes még társadalomtudománnyal foglalkozni Magyarországon? A legjobbak közt is sokan fontolgatják, hogy elhagyják az országot vagy a tudományágukat. Ez a folyamat korábban elkezdődött, de sokaknál az utolsó csepp a pohárban, ami most történik. Tragikus, de attól tartok, hogy elveszíthetünk sok értékes kutatót.

Névjegy

Szikra Dorottya szociológus, 2014 óta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének osztályvezetője, tudományos főmunkatársa.  2016-tól az ESPAnet (European Social Policy Analysis Network) társelnöke.  Korábban  oktatott és kutatott az ELTE társadalomtudományi karán, volt vendégtanár a Közép-Európai Egyetemen és külső munkatárs a  Budapest Szakpolitiai Intézetben.    

2018.07.16 20:00
Frissítve: 2018.07.16 20:00

Gyermekkereskedelemmel foglalkozott egy klinika Ukrajnában

Publikálás dátuma
2018.07.16 19:29
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
A hatóságok külföldi szervekkel is kapcsolatba léptek, hogy feltárják, hány gyermek került ki az országból.
Az ukrán hatóságok lelepleztek egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinikát Kijevben, amely éveken át hamis dokumentumokkal külföldre adott el ukrán béranyák által megszült gyermekeket – hozta nyilvánosságra Szerhij Knyazjev országos rendőrfőnök hétfőn Kijevben. Az MTI összefoglalója szerint Jurij Lucenko főügyésszel közösen tartott sajtótájékoztatóján a rendőrségi vezető elmondta, hogy a hatóságok több száz béranya kilétét azonosították. A klinikát egy 41 éves külföldi állampolgárságú férfi hozta létre Ukrajnában még 2011-ben. Knyazjev ugyanakkor nem fedte fel sem a klinika, sem a férfi nevét. A klinika úgy működött, hogy a külföldi párok több esetben a béranya mesterséges megtermékenyítésekor nem is tartózkodtak Ukrajnában, és az eljáráshoz szükséges saját biológiai anyagot – spermát, illetve petesejtet – sem adtak. A meghamisított dokumentumokban viszont úgy szerepeltek, mint a gyermek biológiai szülei. Ez alapján állították ki nekik a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, és vihették ki az újszülöttet külföldre. A főügyész példaként hozott egy olasz párt, akik 2011 októberében vittek ki ily módon egy újszülött gyermeket az országból. A klinika a „szolgáltatásért” 32 ezer eurót kapott, a béranya 6 ezer eurót – tette hozzá. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az ukrán hatóságok megállapították azoknak a személyazonosságát is, akik toborozták és kifizették a béranyákat, legalizálták a befolyó pénzt, továbbá azokét, akik a külföldiekkel foglalkoztak, illetve reklámozták a klinikát. Az ukrán hatóságok külföldi partnerszervekkel is kapcsolatba léptek, hogy feltárják, konkrétan hány gyermek került ki az országból illegálisan külföldre. Eddig 16 hivatalos megkeresést küldtek más államokba, hogy DNS-teszteket és egyéb vizsgálatokat kérjenek olyan konkrét személyektől, akik esetében felvetődött a gyanú, hogy nem a biológiai szülei az általuk nevelt gyermeknek. „Amikor megkapjuk a válaszokat derül majd ki, mekkora volumenű is ez a bűncselekmény” – jegyezte meg Knyazjev. Arra is rámutatott, hogy éppen ez a nyomozás derített fényt arra, hogy az ukrán jogszabályokban is vannak hiányosságok. „A parlamenthez fordulunk, hogy az egészségügyi minisztériummal együttműködve dolgozza ki a világos jogi szabályozási keretet, amely pontosan meghatározza, hogy az ehhez hasonló esetekben mi bűncselekmény, és mi nem az” – tette hozzá a rendőrfőnök. 
2018.07.16 19:29
Frissítve: 2018.07.16 19:29