Bitó László a "másság gyönyörűségéről"

Publikálás dátuma
2017.10.16 07:07
„Ha lett volna kerítés, biztos, hogy áttörtük volna, mert visszaút nem volt.” FOTÓ: Molnár Ádám
Fotó: /
A CEU-nak mentőövet nyújtó Bard College hatvan év után lett ismét fontos szereplője a magyarországi történéseknek. Az intézményről egy volt ’56-os menekült diák, Bitó László orvoskutató mesélt lapunknak.

A térkép alapján a helyszín Újbuda, ám a bejárati ajtón túl uralkodó kozmopolita légkörben ez hamar feledésbe merül. Angol és magyar szavak keverednek egymással a dolgozószobában, miközben a háttérben, a számítógép képernyőjén felsejlik a Bard College magazinjának egyik korábbi száma: a címlapon Bitó László és felesége. Az intézmény nem csak az ő, de több száz Amerikába menekült magyar fiatal életében sorsfordító volt.

„A Bardon olyan oktatást kaptam, amely nélkül a tizedét sem tudtam volna elérni mindannak, amit elértem. Mivel tíz-tizenketten voltunk egy osztályban, nem lehetett a hátsó sorban lapulni, részt kellett venni a beszélgetésben. Ez megalapozta a kritikus gondolkodást” – mondja a Népszavának a 83 éves orvoskutató, aki évtizedekkel később kifejlesztette a Xatalan nevű gyógyszert, amely áttörést jelentet a csőlátást majd teljes vakságot is okozó glaukóma kezelésében.

Pedig fiatalon nem orvosnak készült, hanem írónak. A Budán élő családot ’51-ben kitelepítették Jászkisérre. Három évvel később Bitóból a komlói szénbányában lett munkaszolgálatos. „Először nem hittem, hogy azt ki lehet bírni. Végül azt terveztem, hogy a bányában maradok, ott talán nem bántanak többé, s majd szabadidőmben írogatok” – emlékezik vissza. Az 1956-os forradalom azonban mindent megváltoztatott: miután társaival lefegyverezték tisztjeiket, elindultak Pestre, de az oroszok elkapták őket, és mire kiszabadultak, már csak a forradalom leverésére értek fel a szétlőtt fővárosba. „Tudtuk, hogy menekülnünk kell a megtorlások és a visszatérő diktatúra elől.” Nem volt határozott úticél a fejükben, csak a határon akartak átjutni. „Ha lett volna kerítés, biztos, hogy áttörtük volna, mert visszaút nem volt.”

Ausztriában már várták a magyarokat a befogadó nyugati államok képviselői: a svédek a jóléti rendszerükre hivatkozva elsősorban az idősebbeket invitálták, „az ausztrálok az emberek bicepszét nézték”, az amerikaiak pedig a tanulni vágyó fiatalokat látták szívesen. Bitó ezt a lehetőséget ragadta meg. Clevelandbe került, ahol nagy magyar közösség élt, de többnyire a ’20-as években megrekedve. „Ők azt hitték, a forradalom a Habsburgokat akarta visszahozni. Nem mertem bevallani, hogy nekem eszembe sem jutott Habsburg Ottó a forradalom alatt” – mondja Bitó, aki élete legfontosabb döntésnek nevezi, hogy jelentkezett a Bardra, mihelyt értesült róla, hogy a New York állambeli College egy nyolchetes nyelv- és orientációs programot szervez mintegy 300 magyar szabadságharcos fiatalnak ’56 telén.

A tanárok egésznapos nyelvórákat tartottak nekik. Filmeket is vetítettek – egyebek között az Aranypolgárt –, valamint az amerikai életről halhattak előadásokat. Az egykori first lady, Eleanor Roosevelt például a nők, mások a feketék egyenjogúságáról beszéltek. A program végén két magyar kapott ösztöndíjat, hogy felsőoktatási tanulmányokat kezdjen a Bardon. Az egyikük Bitó László volt. A természettudomány mellett döntött, mert ahhoz kellett a legkevesebb angoltudás. „Megszeppentem, amikor később megtudtam, hogy több mint tízezer dollár tandíjat kaptam ingyen, de azóta adományokban több mint százszorosan visszafizettem. Ez Amerikában természetes dolog: ebből tudnak az egyetemek ösztöndíjakat adni.”

A koszt- és szállásköltségét egy New York-i „lady” vállalta magára. Még abban a szemeszterben meghívta a Carnegie Hallba egy Beethoven-estre. „A IX. szimfóniát már sokszor hallottam, így nem számítottam meglepetésre, de amikor egy éjfekete alt és egy svéd szőke szoprán énekelte, hogy ‘Alle Menschen werden Brüder’, elsírtam magam. Talán akkor döbbentem rá igazán az emberi másság gyönyörűségére, értékére” – idézi fel Bitó László könnyes szemmel a történetet, amelyet ennyi év elteltével is csak második nekifutásra tud elmesélni.

Emlékei szerint rendkívül intenzív és nehéz volt az első pár év, nemcsak az a nyolc hét, amikor nyelvismeret nélkül kerültek teljesen idegen környezetbe. Ez komikus helyzeteket is szült. „Az egyik amerikai lány felháborodva kérdezte tőlem: ’mi baja van ennek a Dezsűnek, (sic)? Állandóan azt szajkózza, hogy puszi-puszi, csók-csók’. Nem értettem, miért van felháborodva, aztán kiderült, hogy Amerikában a pussy a női nemiszerv beceneve, a choke pedig fojtogatást jelent” – meséli nevetve Bitó. Az érzelmileg is nehéz időszak átvészelésében az is segített, hogy az akkor alig párszáz fős Bardban családias volt a légkör. Sok más egyetemhez képest Bitó szerint még ma is így van, noha a kampusz már több ezer fős, és a Bard nemzetközi intézménnyé nőtte ki magát.

A 90-es évekig az Egyesült Államokban élt. A Bard után a Columbia Egyetemen tanult, majd tanított. Fokozatosan költöztek haza. Mint mondja, először csak „megfigyelőként” volt jelen, de idővel egyre aktívabb lett a közéletben. Egykori professzorként úgy véli, a Bard csak példa arra, hogy az oktatás elkerülhetetlenül válik nemzetközivé. Egykori menekültként határozott véleménye van a migrációs krízisről is. Úgy véli, „borzalmas”, ahogy néhány helyen bánnak a menekültekkel. „Emberi kötelességünk befogadni őket, és akkor tudunk igazán gazdagodni ebből, ha szeretettel tesszük meg, legyőzve a mindent felmarcangoló gyűlöletszítást.”

Névjegy
Bitó László 1934-ben született Budapesten. A családot 1951-ben kitelepítették. 1956-ban társai a forradalmi tanács élére választották. Az Egyesült Államokba menekült, ahol ösztöndíjat kapott a Bard College-ba, majd a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait. Orvoskutatóként többek között a szem károsodását tanulmányozta. 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést. Hazaköltözése után visszatért az irodalomhoz. Több regényt írt, publicisztikái, esszéi rendszeresen jelennek meg a hazai sajtóban.

2017.10.16 07:07

Kiderülhet, milyen szerződéssel használták Hosszúék a Duna Arénát

Publikálás dátuma
2018.07.23 10:38
A Duna Aréna egyik versenymedencéje
Fotó: Népszava/ Németh András Péter
Ki kell adnia a vizes világbajnokságot szervező Bp2017 Kft-nek azokat szerződéseket, amiket Hosszú Katinka és Shane Tusup cégével kötöttek; az ügyben eljáró bíróság félmilliós pénzbírságot is kirótt a szervezőre.
Ki kell adnia azokat szerződéseket budapesti vizes vb szervezőinek, amiket az Hosszú-Tusup tulajdonban álló Iron Corporation-nel kötöttek az irdatlan mennyiségű közpénzből épített Duna Aréna használatára – idézi az ügyben hozott, nem jogerős bírósági döntést a 24.hu. A portál hozzáteszi, a szervező céget 500 ezer forintos pénzbírsággal is sújtották, mert korábban tagadta, hogy birtokában vannak ilyen megállapodások.
A lap emlékeztet rá, hogy az elsőfokú bírósági döntést 16 hónapos szélmalomharc előzte meg, melynek során hasztalanul próbálták kikérni, megszerezni a szerződéseket.
 „Első körben egyszerűen figyelmen kívül hagyták megkereséseinket, az adatvédelmi hatóság jelentését, az eljárást. A második fordulóban, immár a per során érveltek azzal, hogy a Bp2017 Kft. nem minősül közfeladatot ellátó szervnek, az érintett szerződések fedezete pedig nem költségvetési forrás, így független gazdálkodása során szerzett bevételei elvesztették közpénzjellegüket. Hivatkoztak arra is, hogy adatigénylésünket túlságosan általánosan fogalmaztuk meg. A harmadik lépcsőben az következett, hogy a Bp2017 Kft. nem is kötött ilyen szerződéseket” - sorolják a cikkben.
Hozzáteszik, bíróság mindent figyelembe véve alaposnak találta a 24.hu kérelmét, mivel a Bp2017 Kft. minden kétséget kizáróan közpénzzel gazdálkodó szervezet, amelynek ráadásul közfeladatot kellett ellátnia a vb megszervezésével. A megbírságolt Kft. ugyanakkor fellebbezett az ítélet és a pénzbírság ellen is, így az eljárás másodfokon folytatódik.
Az ügy tavaly márciusban kezdődött, akkor kapott nyilvánosságot, hogy Darnyi Tamás úszóiskolájának nem maradt hely a közel 50 milliárdból megépített Duna Arénában, míg Hosszúéké megkapta a létesítményt.
2018.07.23 10:38

Orbán Montenegró elnökével találkozik

Publikálás dátuma
2018.07.23 10:17

Fotó: MTI/EPA/ BORIS PEJOVIC
Hétfőn a montenegrói elnökkel vacsorázik, kedden Dusko Markovic kormányfővel tárgyal Orbán, aki épp csak visszatért izraeli látogatásáról.
Hivatalos látogatásra Montenegróba utazik hétfő délután Orbán Viktor miniszterelnök, este pedig munkavacsora során találkozik Milo Djukanovic elnökkel - tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke. A kormányfő kedden Podgoricában megbeszélést folytat Dusko Markovic miniszterelnökkel és Ivan Brajovic parlamenti elnökkel.
Orbánnak sűrű napjai vannak, hiszen csak nemrég ért haza Izraelből, ahol találkozott Benjamin Netanjahuval, és sokak nemtetszése ellenére ellátogatott a Jad Vasem holokauszt múzeumba – emiatt még néhány tüntetővel is szembe kellett néznie. Montenegróban valószínűleg barátibb fogadtatásra számíthat, hiszen a 600 ezres országban komoly kereskedelmi és diplomáciai partnernek tekintik Magyarországot. A virágzó kapcsolatokat az Index korábbi összefoglalója mutatta be – a cikk szerint Montenegró legnagyobb bankja, a Crnogorska Komercijalna Banka ad Podgorica is magyar kézben van, az ország legjobb szállodája, Herceg Noviban található Sun Resort szálló pedig Mészáros Lőrinc tulajdona. 
2018.07.23 10:17
Frissítve: 2018.07.23 10:39