Publicisztika;választás;Ausztria;Sebastian Kurz;

2017-10-16 11:09:00

Rajt-cél-győzelem Ausztriában

Alexander Van der Bellen osztrák elnök a hét folyamán megbízza a kormányalakítással Sebastian Kurzot, az Osztrák Néppárt elnökét, aki a Der Standard megfogalmazása szerint „rajt-cél-győzelmet” aratott a vasárnapi osztrák parlamenti választáson. 

Az ÖVP 31,4 százalékkal, biztosan végzett az első helyen, s utasította maga mögé az eddigi nagykoalíciós partner szociáldemokrata SPÖ-t, valamint a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpártot (FPÖ). A ÖVP 7,4 százalékkal erősödött, így már a feledés homályába merül, hogy májusban még súlyos válságban volt a párt, 20 százalék körül mérték a közvélemény-kutatók. Az akkor pártelnökké választott Kurz azonban – ahogy fogalmazott – „Ausztria történetének legnagyobb megújítási mozgalmát” indította el, s a választási kampányban is a változás szót emlegette a legtöbbet.

Az ifjú Kurz mellett meglettebbnek tűnt Christian Kern szociáldemokrata kancellár, valamint Heinz-Christian Strache, az FPÖ elnöke. Igaz, a fiatalok, a 16-29 év közöttiek (Ausztriában 16 éves kortól lehet szavazni) legnagyobb arányban a radikális szabadságpártot választották, körükben csak második lett az ÖVP. Az Osztrák Néppárt a legjobban a hatvan év felettiek körében szerepelt, 36 százalékot elérve, ez az egyedüli korcsoport, amelynél az SPÖ a második helyre futott be. Az SPÖ-t egyértelműen a nők hozták be a második helyre, mert míg a férfiaknál ÖVP (33 százalék), FPÖ (29), SPÖ (25) volt a sorrend, a nőknél az ÖVP csak egy százalékkal végzett a szociáldemokraták előtt.

Sebastian Kurz évek óta, tudatosan készült a kancellári tisztségre. Segítségére volt a menekültválság is, hiszen egyértelműen jobboldali szólamaival, a bevándorlás korlátozásával jó pontokat szerzett azok körében is, akik eredetileg az FPÖ neve mellé akarták tenni az ikszet.

Az ÖVP győzelmet történelminek nevezhető amiatt, mert a kisebbik koalíciós partnernek még sosem sikerült a következő parlamenti választáson a legtöbb mandátumot megszereznie. Kurz élt is a lehetőséggel. Ma már arról s sokan elfelejtkeznek, hogy a számára roppant kedvező közvélemény-kutatásokat látván ő volt az, aki kierőszakolta az előrehozott választások megrendezését, amely után az ország történetének legpiszkosabb kampánya kezdődött el. Azzal, hogy Kurz ilyen keményen lépett fel a nagykoalíciós partnerrel szemben, az SPÖ számára most nem maradt más esély: csak akkor maradhatna a kormány tagja, ha az Osztrák Szabadságpárttal lépne koalícióra. Egy ilyen megoldás azonban rosszat tenne a párt hírnevének és súlyos megosztottsághoz vezetne, hiszen a tagság egy jelentős része ellenezné az együttműködést a radikálisokkal.

Mindenképpen Kurz érdeme, hogy rövid idő alatt újjáépítette pártját, valóban újfajta mozgalmat hozott létre. Célja az volt, hogy az Osztrák Néppártot ne azzal a párttal azonosítsák, amelyet előzőleg Michael Spindelegger, majd Reinhold Mitterlehner fémjelzett, s amely évekig a szociáldemokraták koalíciós partnere volt. Az ifjú politikus ügyesen használta ki a reflektorfényt, hiszen nemcsak pártelnökként, hanem a bécsi diplomácia vezetőjeként is gyakorta szerepelhetett a médiában.
Kurz újfajta kampányt választott. Nem jelölte meg célként „vörös Bécs” visszaszerzését, hanem a tartományokat szembefordította a fővárossal. Az is érdekes, hogy bár Ausztriában tíz évig nagykoalíció volt hatalmon, a két nagy párt közös munkájának negatív megítélése csak az SPÖ-t érintette, az ÖVP-t nem, miközben a néppártiak is tíz éve tagjai a politikai tandemnek.

A baloldali szavazók attól tartottak, hogy a mostani választás az osztrák szociáldemokraták Waterlooját jelenti, ám nem így történt. A második hely, illetve az, hogy a párt szinte ugyanúgy szerepelt, mint az előző voksolás alkalmával, azt jelzi, hogy választási kampányban kiderült botránynak a vártnál jóval kisebb hatása volt. Fény derült arra, hogy Tal Silberstein, az SPÖ izraeli tanácsadója hozta létre az antiszemita tartalmú, Kurz lejáratására létrehozott Facebook oldalakat. Az SPÖ azt állította, nem tudott ezekről. A választás azt is mutatta, hogy az SPÖ-höz hű maradt hagyományos szavazóbázisa. Ez egyértelműen Christian Kernnek köszönhető, aki eltávolodott a hagyományos baloldali értékektől, s egyértelműen jobbra fordult.

A voksolás nagy nyertese az ÖVP mellett az Osztrák Szabadságpárt, amely több mint egy évtized múltán ezúttal biztosan a koalíció tagja lesz. Előzőleg Wolfgang Schüssel kormányában (2000-2006) jutottak szóhoz a radikálisok. Strache a kampányt a nagykoalíció ostorozására építette, most azonban a gyűlölt tandem valamelyik pártjával frigyre kell lépnie ahhoz, hogy a kormány tagja legyen. Az FPÖ egyébként Burgenlandban az SPÖ, Felső-Ausztriában pedig az ÖVP koalíciós partnere. Strache történelminek nevezte a 25,9 százalékos eredményt, amely nem egészen egy százalékkal maradt el a néhai Jörg Haider által 1999-ben elért 26,9 százaléktól. Strache pártját először a második helyen látták a közvéleménykutatók, de a nagyvárosok eredményeinek köszönhetően második helyre kapaszkodott fel az SPÖ, amit olyan üdvrivalgással fogadtak a szociáldemokraták bázisán, mintha a párt ismét a választást nyerte volna meg. Strache a királycsináló szerepébe került, most tőle függ, hogy Kurz vagy Kern alakíthat-e kormányt.

A három nagy párt, az ÖVP, az SPÖ és au FPö versengése miatt háttérbe szorultak a kis pártok. Lényegében ez, illetve környezetvédőktől kivált Peter Pilz által létrehozott párt idézte elő a Zöldek bukását, parlamentből való kimaradását. Pilz azonban néhány képviselőt küldhet a parlamentbe. Bekerült a törvényhozásba a liberális NEOS is.